Jótanácsok 1.

Tanácsok honfitársaimnak és a nemzetnek

 

Első tanács

   Kerüld a médiát, ahogy csak erődből telik!

A média, azaz a hírközlés nem érted van. Maga a szó közvetítést jelent. A görög μέσος, μέση, μέσον, középen levő, közbülső, középsőt jelent. Egyfajta közvetítő közeget értenek rajta, lényegében manapság a tömegtájékoztatást. Ez a szó is sokatmondó. Tömeg tájékoztatás. Tömegeket ér el, tömeges mennyiségű. Eredetileg újságlevélként jelent meg Angliában a 13. században. Ekkor még kéziratosan. Az első nyomtatott újságlevél Triesztben jelent meg 1475-ben és a krími Caffa városának oszmánok általi elfoglalását adta hírül.

Kezdettől a puszta hírüladás mellett a közvélemény befolyásolása is feladata volt az újságoknak. Ebben csak az volt eltérő, hogy ki befolyásolt. Ez mára hihetetlen mértékben erősödött fel. Elgondolhatjuk, hogy egy sok száz éve tartó folyamat, szakma mennyi és mekkora tapasztalatot tudott felhalmozni a tömegek befolyásolása területén? És itt meg kell állapítsuk, hogy mi magyarok épp akkor vesztettül el saját országunk irányítását, amikor ezek a technikák kiteljesedtek. 1526 és 1541 között lényegében véve összeomlott és felszámolódott a Magyarok Országa. Névleg ugyan meg lett tartva, azt a Habsburgok nem számolták fel, de a vezetést fentről lefelé, szívós következetességgel gyűrték maguk alá és fosztották meg a magyar népet a valós önrendelkezésétől. Ennek pedig hangsúlyos része volt a tájékoztatás uralása is. Ettől az időtől kezdve nem mi magunk írjuk a saját történelmünket. De az akkor megszülető sajtó sem a magyar nemzet érdekeit szolgálta. Így elvesztettük mind a nemzedékeken átívelő, mind a napi szintű tájékoztatás, hírközlés feletti ellenőrzésünket.

Az első több, mint másfél évszázad (1526-1699) alatt a folyamatos háborúk miatta annyira kivéreztünk, hogy már csak “beteg emberként”, könyöradományként tudtuk elszenvedni az oszmánok kiszorítását hazánk területéről. Ennek ára azonban az volt, hogy helyükre a Habsburg önkény lépett. Fel sem merült már Magyarország függetlensége. Erőtlenségünket mi sem jelzi jobban, hogy a sokat ígérő Rákóczi függetlenségi háború alatt nem tudtuk összeszedni minden erőnket. S ez után hosszú időre – egészen 1848-ig – alárendelődtünk az idegen hatalomnak. Sajnos, mivel értelmiségünk már Mátyás király alatt is végzetesen nyugatos lett, az alárendelődés eszméje nemzedékről nemzedékre mérgezte egyre jobban a közgondolkodást, nem is igen volt, aki megjelenítse a magyarok valódi függetlenségét. Akik a tájékoztatást működtették, mind elkötelezett nyugatosok voltak, akikben csupán az jelentett különbséget, hogy milyen mértékben függjünk a Nyugattól. Így kell mind a mai napig értelmezni a hazafiasságot is hazánk értelmiségijei között.

A sajtónkat, így a közgondolkodás alakítását az emberek gondolkodásának mikéntjét idegenek vagy idegenek befolyásolta magyarok uralták és uralják mind a mai napig. A dualizmus ideje alatt ez azzal romlott tovább, hogy a városi, főleg a fővárosi alsó és közép értelmiségből verbuválódó médiamunkások, írók, költők, újságírók magukba szívták a balos, liberalisztikus eszméket, amik mind a jakobinus szellemiségből eredeztek. Ez és a hagyományos nemesi uralkodó réteg súlyos helyzetfelismerési zavara, társadalmi léptékű tévedései oda vezettek, hogy 1918-ban, történelmünk egy igencsak kényes pontján a társadalom képtelen volt a védekezésre, a helyzetfelismerésre és a cselekvésre. 1918 őszének országvesztése, majd az ezt szentesítő Trianon-i békeparancs tovább rombolta a közgondolkodás egészségét. Ezután jött a II. VH pusztítása, majd az azt követő bolsevik terror, ami a maradék lehetőséget is elvette tőlünk saját dolgaink kibeszélésére.

Végül megérkezve a közeljövőhöz és a jelenhez azt látjuk, hogy az erőszakkal erőbe kerülő bolsevik, balos értelmiség 1990 után simán megtartotta uralkodó helyzetét a tömegtájékoztatásban. Erre rakódott rá az elmúlt harminc évben a beszivárgó, illetve itt kiképzett ál-liberális értelmiségrész, akik egyfajta neo-bolsevik eszme mentén vakon és süketen kiszolgálják az összeurópai, nyugati jakobinus diktatúrát. Ezek ugyanazokra az egyetemekre jártak, ugyanazon baráti körökbe tartoznak. Különféle alapok segítségével három évtizede utaztatják ki leendő értelmiségi embereket, hogy gondolkodásukat a megfelelő irányba tereljék. Még a köztük lévő hangos civakodások is arról szólnak valójában, hogy ki uralkodjon rajtunk?

Mindezeket látva mondom neked, honfitársam, magyar testvérem:

Ne higgy a médiának!

Bármerről is fúj a szél, nem a te érdekedet szolgálja. Ne nézd a híradókat. Ne fuss a megmondó emberek után. Nem tudod ellenőrizni valódi szándékaikat. Tovább tudd, hogy azok az emberek mind anyagilag, mind előremenetelileg érdekeltek a te befolyásolásodban. Híradók, vitaműsorok, betelefonálós műsorok, de a show-műsorok, a filmek, a klippek, a valóság show-k – amik a legkevésbé sem spontánok, hanem patikamérlegen kiszámítottak – és bizony még a tehetségkutató műsorok is , mind-mind a te befolyásolásodra és tudatod irányítására vannak megtervezve és legyártva. Igen, jól olvasod: legyártva. Mert gyártják a híreket, nem szolgáltatják. Gyártják a “valóságot” nem bemutatják. Figyeljétek meg, s aki tud emlékezzen vissza, hogy amikortól megjelentek a valóság show-k és társaik, még az országos választások is egyfajta össznépi kiszavazó show-kká züllöttek le.

S a legújabb fenyegetés rád nézve, barátom, az un. közösségi hálók megjelenése. Elébb úgy tűntek fel, mint ártatlan ismerősoldalak, ahol az emberek megoszthatják élményeiket ismerőseikkel. Nos, hol van ez már! Ezek egyfajta összetett, szoftveresen irányított és az AI – mesterséges intelligencia – segítségével modulált vélemény monitorozó és irányító felületek. Benézel a Facebookra és mit látsz? Az emberek egymást mocskolják, hol országos, hol helyi, hol akárcsak puszta személyes körben. s mindez itt épült fel a szemünk előtt! Ez az igazi emberhalászat. Mivel ezek közös jellemzője, hogy csak rövid megnyilvánulások érvényesülnek, lehetetlen valóságosan kibeszélni egy fontos dolgot. Egy-két mondatban csak vagdalkozni lehet. A felhasználók – azaz ti – belekerültek egy örvénybe, egy körhintába, ami egyre jobban lehúz mindenkit. Süllyedtek egyre lejjebb és lejjebb. Mert amint részt veszel a sárdobálásban, magad is bűnrészes leszel. És mivel vádol a lelkiismereted, lassanként belesüppedsz a jó előre előkészített mocsárba.

Mulatságos és szomorú is látni, hogy az un. értelmiségiek, még a hazafiasok is magától a Facétol, Twittertől, a Google-tól stb. remélik a “megértést” és a megoldást. Mintha Petőfi, Ferenc Józsefhez írt volna egy alázatos feliratot, hogy lesz szíves a magyaroknak megadni a szabadságát, mert az így igazságos. Ezek magáncégek, valószínűleg háttérhatalmi bekötöttségekkel. Ezektől távol kell tartanunk magunkat, nem hozzájuk dörgölőzni.

Ezért hát a tanács: Kerüld a médiát, minden alakjában. Ismereteidet ismerősöktől, valós, általad is ellenőrizhető és ellenőrzött forrásokból szerezd! Ez nagyon fontos. Te használd a közösségi felületeket, ne azok használjanak téged trójai falónak. Ahogy a számítástechnikában vannak trójai vírusok, úgy működnek ezek a közösségi hálók is. Csak ott az egyes számítógépek felett veszik át az uralmat a kártevő programok, itt meg te magad leszel a hamis hírek továbbítója. Te leszel, akit használnak. Ugye nem valami jó gondolat? Pedig részt veszel a hangulatkeltésben, ami nem a te érdekedben van kitalálva. Fűrészeled az ágat a többiekkel együtt, magunk alatt.

További tanács ehhez: Soha ne írj le semmit meggondolás nélkül! Soha!
Pont az érzelmekre hatnak. Az indulatot igyekeznek felkelteni, feltüzelni benned is. Mert, aki indulatos, nem gondolkozik. S ha már egyszer megbánt valakit, nem tudja visszaszívni. Mert – s ez egy újabb fontos dolog: legtöbbször nem is ismered azt, akinek nekirontasz a neten. Így azt hiheted, hogy ez rád nem háramlik vissza. Pedig visszatér hozzád az indulat. Az eldobott sárlabdacs végül a te ábrázatodon fog loccsanni. Ezt csak azért csinálják, hogy részekre darálják a társadalmakat. Mint egy edényben forralt víz. Ami egyszer csak felrobban. S szétveti magát az edényt is. És ez itt a lényeg: Az edényzet felrobbantása. Mert az edény, az a társadalom, amiben élsz. Az van a célkeresztben, s persze benne te is.

 

Ez volt az első tanács.

Október hatodika

Bármelyik év október hatodikája 1849 óta.

Lássuk először a Habsburgok által kivégzettek neveit:

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen – Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly

Ezek a nevek örök, égő vádként tornyosulnak a magyar történelmet vérbe borító, álnok Habsburgok fölé. Ők jelképezik a nemzet öntudatát és önbecsülését a kitartóan jelen levő megalkuvással, pártütéssel, árulással szemben. Mert az önállóságnak nincsen alternatívája. A Habsburgok pedig épp ezt akarták ekkor is a víz alá nyomni. S mivel nem sikerült, vérgőzös hangulatba kerültek.

Akkorra már rég idejétmúlttá lett ez a fából-vaskarika ország, Ausztria. Mint döglődő bölény csapkodott maga körül, mert majdnem sikerült a pokolba küldeni ezt a Szörnyet. Bizony, ha nincsenek az oroszok, a nagyképű Haynau a bukott vezérek padján végzi. De mivel megsegítették tévedésből, kicsinyes bosszúhadjáratba kezdett a Szörny. Azóta sem kértek bocsánatot, még ennyire sem tellett a habitusból.

Ezen a napon is tisztán látszik mennyit ér és mit is jelent a Nyugat? Hogy mik is valójában azok az “európai értékek”… Semmi más, mint árulás, ököljog, rablás és rombolás. Ezt világították meg a hősök életükkel, döntéseikkel, halálukkal.