foldvaritamasAmint mindenki látja tovább zajlik modern korunk gladiátor viadala. Lassan három hónapja zajlik a kiprovokált orosz-ukrán háború és a közönség figyelme lankad. Elkezdtek olyan dolgokra is figyelni, mint a közműdíjak, az összeomlóban lévő európai gazdaság. Baj lesz more! mondják a Nagy Tetsvér műhelyében. Figyeljük meg, kérem, hamarosan eldobják az ukrán ügyet, mint a BLM-et, a járványt, a kicsi Grétát (valaki tudja még, hogy ki is volt ő?) mint egy már nem kellő kiskutyát, mert elkezdett növekedni és több gond lesz vele (etetni kell, gondozni kell…stb.) és már nem is olyan édes. Így dobták el korábban Szíria ügyét, Irakot, Afganisztánt, Líbiát, a Balkánt (n.b.: most elővehetik ismét, hiszen ott van jegelve legalább két konfliktus: Bosznia és Koszovó, azaz Nagy Albánia ügye is). Már nem akkora sztár Zelenszkij, ha kicsit jobban megfigyeljük. Lassan lesz belőle oligarcha is. Pénzmosó. Ismét felfedezik, hogy az Azov ezred egy náci alakulat. Lesz megint ukrán korrupció. A Színész dicsőségének hetei meg vannak számlálva.
Közben zajlik a Nagy Reset. A Nagy Újraindítás műveleti tevékenysége. Ugye világos mindenkinek, hogy újraindítani azt lehet, amit előzőleg leállítottunk? Na azért…! 🙂
Jelenleg a Leállítás szakaszában vagyunk. Most kivezetik a fogyasztói társadalmat, mint a társadalmi vegetálás módszerét. Egyre több és több folyamatot akasztanak meg gondos kezek. Persze a nem túl bölcs értelmiség a mai napig szerte a világon hódol a különféle szellemi ajzószereknek továbbra is. Az -izmusokról beszélek. De ide tartozik az összes aktivizmus is. Meg kell érteni, hogy valamennyi aktivizmus ugyan arra hajaz: egy apró részletet kiemelni a valóságból, azt felnagyítani és addig a valóság többi részét meg lehet változtatni. Lehetsz klíma aktivista, zöld aktivista, emberjogi aktivista, párt aktivista, globalista aktivista vagy anti-globalista aktivista, Teljesen mindegy. Vezetnek az orrodnál fogva.
De hát mit is várjunk? Az értelmiség Európában a maga alig nyolc évszázada alatt sosem jutott túl az okoskodáson. Amin persze nem csodálkozhatunk, hiszen már kialakulásának forrása meghatározta ezt az irányt. Az okosság mennyiség, a bölcsesség azonban minőség. Ez utóbbit nem lehet diplomával vagy bármiféle okirattal igazolni. A világ és az országok helyes irányításához (értve ez alatt az emberek érdekében helyeset) pedig bölcsesség kell. Az okos emberek előbb-utóbb bármilyen erős szerveződést a mocsárba vezetnek, ahogy ezt a történelem igazolja is. Egész egyszerűen azért, mert nem látnak túl önmagukon.
A mi dolgunk azért nehéz, mert két területen is helyt kell állnunk. Egyrészt az elénk vetített valóság területén, másrészt pedig a mögöttes valóság területén is. Mert nem segít az sem, ha úgy teszünk mintha kivonhatnánk magunkat a színjáték cselekménye alól. Nem tehetjük, hiszen a játék nem rajtunk kívül zajlik – mint egy rendes színdarab esetén a színházban -, hanem velünk együtt, ami életünk terében, s mi is szereplői vagyunk. Akaratlan szereplői legtöbbször, de szereplői. Ugyanakkor részt kell venni a valódi valóság cselekményében is, mert az meg az életünk valódi terét jelenti és meghatározza saját és leszármazottaink jövőjét is.
Nekünk magyaroknak különösen is nehéz helyzetünk van, mivel a mi felfogásunkat már öt évszázaddal ezelőtt megmérgezték és félrevitték. Ennek a következménye, hogy ezen öt évszázad vesszőfutás volt számunkra. Nem szükségszerűség, hanem a rossz döntéseket megalapozó hamis helyzetértékelések sora. Jelenleg is erről van szó.
A hazai nemzeti értelmiség is nyugatiasch. A Nyugatra tekint vezérlőcsillagként, a Nyugat elismerésére áhitozik, a Nyugat mintáit követi. Ebből következik, hogy fel sem ismeri az igazi teendőket. Hűségesen aláírnak minden szankciós csomagot, holott igazából tudják, hogy ezek nem Oroszország ellen vannak összeállítva, hanem az un. Európa ellen. A Nyugathoz láncoltuk szekerünket 1990 óta, holott egyrészt a Nyugat soha sem volt a barátunk, sőt mindig is az ellenségünkként viselkedett. Másrészt a Nyugat összes pénze (tényleg az övék azok a tőkék?) ellenére is haldokló társadalmak, gyermek, így jövő nélkül. Ha valaki meg tudná állapítani a nyugati nemzetek valós demográfiai helyzetét (mert ugye most egybe számolják a statisztikusok a nemzeti és a bevándorlók termékenységi rátáit; Mert a német ráta sem 1,2 hanem a valóságban bőven 1 alatt van.) valami egészen borzasztó képet kaphatna. Milyen érdekes a történelem: a Monarchiában is egy haldokló birodalomhoz csatlakoztunk, majd a hitleri III. Birodalomhoz, ami a haldoklás kezdetét jelentette a németek számára, majd a nagy Szovjet Birodalomhoz, ami az oroszok haldoklásának kezdete volt. Végül most a haldokló Nyugat intézményrendszeréhez csatlakoztunk.
Pedig több, mint öt évszázaddal ezelőtt két nagyszerű magyar ember (újra) meghatározta mi a teendőnk. Ők a két Hunyadi, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás voltak. Ők pedig a nemzeti királyságot tartották az egyetlen járható útnak. A nemzeti királyság = nemzeti érdekérvényesítés, ami az önálló helyzetértékelésen alapszik. Tehát nincsenek prekoncepciók. János dél felé vezetett megelőző hadjáratokat, Mátyás pedig nyugat felé. Az ország pedig virágzott, hiszen a háború tüzét kivitték a határokon túlra. Majd jöttek a nyugatosok és beszippantották a háború tüzét ismét a határokon belülre. Az ország pedig romlásnak indult. És azóta is mállik.
Most csak ennyit, mert dolgom is van a kertben. Szép napot mindenkinek!
Utóirat: Az orosz-ukrán háború hetek, de legfeljebb pár hónap alatt befejeződik. [Nos, ez nem így lett. Még most 2024 februárjában is zajlik, igaz egyre nyilvánvalóbban Oroszország fölényével.] Utána azonban belátható időn belül a maradék Ukrajna rátör Magyarországra – talán jövőre. A martalócoknak ugyanis kell a háború, hiszen a békéhez nem értenek. És itt errefelé mi vagyunk a legfeláldozhatóbbak. És a NATO egyetlen cikkejében se bízzon senki, hogy majd tettleg is a védelmünkre kelnek. Még a műholdas felderítést sem fogjuk megkapni. A legtöbb, amit várhatunk ezektől, hogy az ukránok sem kapják meg…
Megfogjátok tanulni, hogy a Nyugat határa az Oderánál, Moravánál, Lajtánál, a Kulpánál van. Attól keletre nem véd meg semmit, de szívesen kiraból/elraból bármit és bárkit.