Ukrajna lépéshátrányban – Robert C. Castel cikkéhez

Robert – ismét – írt egy kitűnő cikket, gondolatsort az ukrajnai háború kapcsán (amit itt lehet elolvasni). Nekem pedig – ismét – alkalmat ad arra, hogy ennek farvizén a tágabb történelmi háttérre irányítsak egy kis fényt.
 
Az alapgondolat kitűnő. Ember nélkül a haditechnika – és bármiféle technika – csak egy vitrintárgy. Ahogy az ember haditechnika nélkül pedig csak ágyútöltelék. A kettő szoros, szerves kapcsolatban van. És volt mindig is. Akik ezt képesek voltak felismerni és gyakorolni, a világ vezető hadvezérei lettek. Mint például Hunyadi János. (Miért éppen ő jutott eszembe… ? 🙂 )
 
A jelen helyzethez és más helyzetek teljes megértéséhez, azonban az ezeket az eszközöket – technika és állomány – hordozó társadalmakat is vizsgálni kell. A mögöttük álló társadalmak ugyanis azok, amelynek közegében működik vagy nem működik egy hadsereg.
 
Így:
Ukrajna: egy sosem volt állam, amit a Szovjet demokáré tákolt össze úgy, hogy a tényleges ukrán területekhez – Galicia, Volhinia, Poleszje, Podolia, Zaporozsje – hozzácsapták a valamelyest iparosodott Donbasszt, mert ott volt proletár bőven, illetve a tengerpartot, ami a kozákoknak sose volt. Ukrajnában meg nem volt sem ez, sem az. Leninéknek pedig ez nagyon fontos mozzanat volt. Mivel ez a lakosság soha sem volt egységes entitás a történelem során, ezért 1991 után boritékolható volt a robbanás. Ennek a tömegnek soha sem volt és ma sincs szerkezete. Amit vezető rétegnek látunk és európai szemmel fölöttébb furcsán viselkedik (oligarchák, maffia-társadalom, ukrán-diplomácia, fürdik a korrupcióban) az nem más, mint az egykori zaporizsjai kozákság mai vetülete: egy martalóc réteg. Úgy is viselkedik.
Ilja Jefimovics Repin: A zaporizzsjai kozákok levelet írnak a török szultánnak
Ezzel kapcsolatban rendkívül tanulságos I. J. Repin képe: A zaporizzsjai kozákok levelet írnak a török szultánnak címmel, mert sűrítve mutatja be az un. ukrán társadalom lényegét, tónusát.
Oroszország: egy birodalom, ami más nem lehet a terület adottságai miatt. A Rusz örököse, a Ruszon keresztül a harmadik Bizánc, ezen keresztül pedig Róma leszármazottja, Keleten. Viszonylagos  létbiztonság, a nagyság tudata a felszín alatt lappangó korszakos bajokkal. Oroszországot is sújtja a népesedési válság, az iszlám nyomulása.
Nyugat: szintén Róma örökösének tartja magát, csak a Nyugat Római Birodalmon keresztül. Valójában a Nyugat Római Birodalmat, a hunok nyomán megszálló germán rablótörzsek utódai. A Rajnától nyugatra és délre sehol sem voltak többségi társadalom, sőt ők olvadtak be a helyi romanizált lakosságba. Viszont a szemléletet és a viselkedésmintákat másfél ezer éve örökítik a helyi romanizált germán vezetőrétegek.
Mi az egyenlet megoldása? Szerintem az, hogy Ukrajna eleve alkalmatlan volt Oroszország legyőzésére, sőt meggyengítésére is. 1991 óta létezik az Ukrajnának nevezett entitás, amit a Nyugat elitje valódi népnek nézett, mert térképszínekben gondolkodtak. Nem volt olyan időpont az elmúlt három évtizedben, amikor gatyába lehetett volna rázni ezt a széttartó konglomerátumot. Csupán káoszgyártásra volt jó. A Nyugat bár van technikája, emberanyagban haldoklik. Most komolyan, egy olyan társadalom, ahol az egyének még egy betegségtől is rettegnek, ki fognak menni a csatatérre? Csak akkor, ha ott olyanok várják őket, akik a puska elejét nem tudják megkülönböztetni a végétől. A Nyugat kinyírta már saját szellemiségét, lelkiségét és fizikai valóját is eredményesen rombolja. Biológiai és gazdasági valóját is.
Az elaggott oroszlán nekirugaszkodott a gyengélkedő medvének, de rosszul mérte fel saját egészségi állapotát. A medve ugyanis nem döglődik, csak a Rambó filmekben, ami azonban most kevés lesz…

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.