foldvaritamasNos, ahogy olvasom a különféle értékeléseket a szomszédék háborújáról, minduntalan feltűnik egy mögöttes vélemény, ami nagyban befolyásolja magát a helyzet értelmezését is. Ez pedig az lenne, hogy Oroszország valamiféle külön műveltség, külön földrész, de semmiképpen sem Európa része.
Ez pedig egy nagyon fura dolog, mert a valóságban ízig-vérig európai körbe tartozik. Azt, hogy a politikusok java manapság már csekély műveltséggel rendelkezik és ezért látókörük ritkán haladja meg a Facebook Akadémia színvonalát, tudomásul vettem. Azt viszont furcsállom, hogy az elemzéssel foglalkozók, különösen, akik döntéseket meghatározó tanácsokat adnak vezetőknek, miért sajnálják a fáradságot arra, hogy megnézzék egyáltalán miről is beszélnek? Mert a helyzet az, hogy Oroszország, az egykori Rusz a Rurikidák állama a mai politikai értelemben vett Európával együtt jön létre. Megalapítói a normann kereskedő-harcos klánok, akik a kelet-európai erdős-mocsaras-füves területein a nagy folyók mentén megtelepedve a gótok egykori szerveződését felújították. Azaz germán alapítás.
Későbbi léte ezer szállal kötődik az európai térhez. Műveltsége, kapcsolatai, kereskedelme Európa középső és nyugati részének kiszolgálására alapul. A Res publica Christiana 1054-ig a Ruszt is jelentette. S bár nagyon hamar kialakult egy önálló identitás, ami a keleti szlávságra alapult, alapvető irányultsága a rurikidáknak a Nyugat volt.
Amikor a mongol áradat elborította a Rusz területét a fejedelmek nem keletre vagy délre menekültek, hanem valamennyien a nyugati irányt választották. S mikor a Moszkvából felemelkedő új államszervező erő lerázta a mongol-tatár terhet, rögtön a nyugat felé fordult.
A rurikidák egészen 1610-ig voltak jelen Oroszországban. Utánuk egy rövid ideig volt egy orosz család, akik bojár nemzetség voltak eredetileg és 1762-es kihalásukig. A Romanov család maga is számos esetben német, lengyel, svéd családokkal házasodott. Ki nem hagyható I. (Nagy) Péter szerepe. Ő volt, aki hatalommá tette Oroszországot. A Baltikum svédektől való megszerzésével belépett az európai nagypolitikába. Az egyik nagy felgyorsítója volt Oroszország nyugatosításának. Ehhez az ihletet a nyugati országok bejárása során szerezte. A mintája a Nyugat volt. Végül 1762-ben az echte német Sophie Friederike Auguste von Anhalt-Zerbst lett Oroszország cárnéja. Ugye, így nem igen ismerős? II. Katalinként már inkább. Ő volt a második nagy nyugatosító. Általa nagyhatalom lett Oroszország és a mai napig az is maradt.
A 19. század során több hullámban is voltak erős törekvések a modernizálásra. Végül az egyik legnagyobb lendületű modernizálást a bolsevikok hajtották végre a 20. század elejétől fogva. Igaz, irtózatos árat fizettetve ezért a lakossággal. Nehéz is megmondani, hogy mi volt a nagyobb az ár vagy a nyereség? De egy nyugati eszme nevében eltörölték a keleties maradványokat. Egy államkapitalista rendszert kiépítve.
S mit ád Isten, kimúlt a Szovjet Unió, de megjött az Európai Unió. S mára ugyanazok a kivénhedt marxisták, neomarxisták uralják, mint egykoron a Szovjetet.
1991 után Oroszország arccal a Nyugat felé fordult. Naivan. Ki is rabolták, s vittek mindent, ami mozdítható. A germán az mégis csak germán, még öltönyben is. Ennek volt ellenhatása Vlagyimir Putyin megválasztása. aki maga is Nyugat felé kereste Oroszország helyét. De nem találta. Mert csak gúnyos kioktatást és sunyi profitéhséget talált ott. Ahogy mi is jártunk.
A helyzet az, hogy a Nyugat önmagával harcol Ukrajnában egészen nagy távlatokban nézve.
