foldvaritamasA gyötrelmeitől félve messzire álltak tőle, így szólva: „Jaj, jaj, a nagy város, Az erős város, Babilon, Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!” Jel 18,10
ἀπὸ μακρόθεν ἑστηκότες διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, λέγοντες Οὐαί οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, Βαβυλὼν ἡ πόλις ἡ ἰσχυρά, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἦλθεν ἡ κρίσις σου.
A háború vektora pedig konokul halad az eddigi irányba. Most beletesznek a háború kohójába újabb több száz mindenféle harci eszközt, hogy le ne álljon a show. Ramsteinben nem sikerült dűlőre vinni a német páncélosok Ukrajnának adását. [Azóta sikerült.] Míg Európa, de az USA raktárai is tovább ürülnek, addig a pótlás csak években számontartva érkezhet. Már, ha lesz még pénz a kifizetésükre.
De nézzük a lényeget. Most a 11. hónapja tartó orosz-ukrán háború egy olyan örvényléssé vált, ami lassanként beszippantja a Nyugatot. Pedig a terv az volt eredetileg, hogy Oroszországot fogja beszippantani. Katonailag és gazdaságilag is. Egyik sem teljesült. A Nyugat vezetése teljesen figyelmen kívül hagyta saját társadalmainak teherbíró képességét. És teljesen lenézte a „harmadik világot”. Nem volt képben az orosz vezetés felkészültségéről, sőt mélyen lenézte és ma is lenézi őket. Persze az egész világot is. Így kerülte el a figyelmét, hogy Oroszország vezetése 2014 óta intenzíven készült a Nyugattal való összecsapásra. Épp a szankciós politika világított rá nekik, hogy hol vannak a kritikus sérülékenységi pontjai Oroszországnak. Az elmúlt 11 hónap megmutatta, hogy ezeket jól küszöbölték ki.
Ráadásul ez az örvény, maga keltette örvény. Nyugatról indult. Ahogy a hidegháború alatt túlbecsülték az orosz társadalom teljesítményét és a vezetését, most meg erősen alábecsülték. Milyen jellemzői vannak jelenleg a Nyugat társadalmainak:
- Szerintem az egyik legfontosabb jellemző a gyermektelenség. Emberek nélkül ugyanis nincs társadalom. A nyugati népességek demográfiai összeomlását jelenti a gyermektelenség. Ez már nem a távoli jövő egyik lehetséges forgatókönyve, hanem a jelenben zajló baljós folyamat. Egy ország egy intézmény a nyugaton, ókori római intézményi alapokon. Ezt csak addig lehet fenntartani, amíg az eredeti népesség működteti. Ezt az évszázadok alatt kifejlődött és felhalmozott tudást nem lehet egyszerűen odaadni egy idegennek. És ez a teljes Nyugatot érinti. Most épp Japánban kongatják a harangot a népesedés összeomlása miatt. De csak kongatják, tenni nem tesznek semmit.
- Szintén emberi kérdés a gondolkodás mikéntje és minősége. A Nyugat gondolkodását teljesen átitatja az a szellemi légüres tér, ami az elmúlt évtizedekben keletkezett. Ezt mondvacsinált összeeszkábált ideológiákkal tömködik ki, mint amilyen a klíma-hiszti volt vagy a COVID mizéria vagy a woke-izmus vagy most az ukranofilizmus. Hozzáteszem úgy, hogy ezekről a kérdésekről nem sok fogalmuk van a nyugati társadalmaknak. Sokan vannak még nálunk, akik azt gondolják, hogy van még a Nyugatnak szellemi tartaléka és ezek csak felszínes jelenségek. Szerintem ez csak önámítás. A Nyugat összeomlása már lezajlott a szellemi térben. Ennek a megjelenése ezeknek a szélhámosságoknak a parttalan terjedése. Eléb jön a szellemi összeomlás, utána érkezik a gazdasági vereség, majd végül bekövetkezik a katonai-politikai összeomlás is. Ez a menetrend.
- Következő fontos tény a gazdasági térvesztés. Ez egy viszonylag nyílt tudás, hiszen az elmúlt években, sőt évtizedben számtalan módon tárgyalták már. A termelés – tehát a tényleges gazdasági működés – döntő hányada a korábbi harmadik világ, ma egyre többször a globális délként emlegetett térség birtokában van. Ahogy a nyersanyagok java és az energiaforrások java is. A Nyugat gazdasága akkor is a világ többi részének kirablására alapult, amikor még a termelésben is élen jártak. Mára azonban ezt elhagyták, mivel nem volt profitábilis és a globális infrastruktúra kiépülésével szükséges sem. Így a ’70-es évektől folyamatosan erősödve kiépült a harmadik szektoros gazdaság, ami a megtermelt javakból származó jövedelmek felhasználásához kapcsolódik. Ezzel azonban egy hamis értékelési rendszert hoztak létre. Ebben a rendszerben egy berlini kutyakozmetikus egyébként fölösleges munkája annyit ér, mint több pakisztáni család teljes jövedelemtermelő képessége. S ennek semmi köze sincs a valósághoz. Ezt csak úgy lehetett fenntartani, hogy egyre fokozni kellett a világ többi részének pénzügyi kifosztását, illetve hatalmasra duzzasztani a hitel alapú gazdaságot. Azonban mindkettőnek van határa. A bort sem lehet vizezni mértéktelenül, mert idővel megszűnik bor lenni. Így jutottunk el oda, hogy ma már a nemzeti össztermék kétharmada nyugaton ebből a virtuális érték-világból származik. Ez persze egy függést is jelent, hiszen ehhez fenn kell tudni tartani a bejövő többlet bevételeket, amik nem a hazai világból származnak. De most épp ezek a csatornák dugulnak el, ha nem vettük volna észre.
- A politikai vetülete ennek az, amit a nyugati politikusi állomány minőségének romlásaként látunk. Lassanként, az utolsó három évtizedben kiment a még gondolkodni tudó politikusi réteg és a helyére ezek a félművelt, korcs ideológiáktól elborult politikusok kerültek. Németország az állatorvosi ló ebben a tekintetben. De nem csupán a tájékozatlanság és a műveletlenség a baj, hanem a korrupció igen magas foka is. Jelenleg bontakozik ki az EU eddigi legnagyobb botránya, aminek a végét még nem látjuk. De aligha tévedek, amikor azt gondolom, hogy lényegében véve a teljes ma hangadó politikusi csoport Nyugat-Európában – EU-s és nemzeti egyaránt – gazdasági és/vagy politikai érdekcsoportok kiszolgálója. De nem csupán a politikusokat érinti ez, hanem a médiát, a „művészvilágot”, az egyetemi oktatást is. És gondoljunk bele, ez az emberi minőség, hogyan tudna bármiféle sorskérdésre választ adni? Még a kérdést sem érti…
- A katonai képességek a következők. Ez egy igen nagy vita tárgya. Hiszen látszólag a Nyugat két dologgal – a többség szerint – egészen biztosan rendelkezik: pénzzel és katonai erővel. A pénz, a tőke valóban a Nyugat nagyvárosaiban székel. Vagy talán nem is, hanem a virtuális térben, bitek és byte-ok formájában? Amit mi Nyugatnak gondolunk, valójában ura a tőkének? Ugye jó kérdések. Ehhez tartozik az a babonás hit, hogy, aki a legtöbbet költi a hadseregére, az rendelkezik a legjobb és legnagyobb hadsereggel is. No, ez nem így van. Sokat költeni egy hadseregre csak annyit jelent, hogy sokat költöttünk a hadseregre. Azonban az, hogy ez mennyire hatékony pénzköltés, már egy egészen más kérdés. Mert egy haderő fenntartás és/vagy haderő fejlesztés lehet minőségi javulás avagy egy fedősztori a beszedett adók és percentek átirányítására a hadiipari konglomerátum zsebébe.
Azonban nézzük a katonai erőt. Papíron a Nyugat – szervezetileg a NATO – mozgósítható hadereje hatalmas, mintegy hatmilliós tömeget jelent. Azt azonban borítékolhatjuk, épp a most zajló orosz-ukrán háború kapcsán, hogy ez csak papíron létező valóság. A valóságban azt kell tudatosítsuk, hogy a 2003-as iraki invázió kb.: 600.000-es létszáma az, amire mint ténylegesen is mozgósítható haderőre gondolhatunk. Ezt szerintem ma is képes lenne a Nyugat a frontra irányítani. Logisztikailag. A gond az, hogy ezt a létszámot épp a „napokban” éri el az Ukrajnába összpontosított orosz haderő. És, ahogy azt egyre többen sejtetik, várható egy második mozgósítási hullám is, ami a tavasz végére fog lezárulni. Ez pedig egy nagyon súlyos stratégiai ütemvesztést jelent. Mert ugye míg az orosz mozgósítás zajlik a nyugati el sem kezdődött.
A tavaly júniusban elhatározott 400.000 fős keleti erősítésnek híre-hamva sincs. Miért? Valószínűleg azért, mert nincs ennyi mozgósítható ember. Egy mozgósítás a nyugatnak sem tartana rövidebb ideig, mint az oroszoknak, azonban sokkalta nagyobb társadalmi traumát okozna. Amellett miből telne rá? Hiszen Európa már gazdasági lejtőn van, még ha sumákolnak is erről. Az USA rendelkezik a világ legnagyobb adósságállományával, miközben a dollár épp most veszíti el tartalékvaluta szerepét, amin keresztül eddig lehetett finanszírozni ezt az adósságot a Világgal.
De figyelnünk kell az olyan jelekre is, mint az afganisztáni pánikszerű kivonulás. Az egy vezetési szarvashiba lehetett egészen a katonai irányítási csúcsokon. Ha azt így sikerült elbaltázni, mi lenne egy általános háborúban? Hiszen, ahogy az oroszok nem készültek fel egy ilyenre, úgy a nyugati stratégákat is mélyen meglepte. Viszont az oroszok – hátterükben Kínával – úrrá lettek ezen a gyakorlatban, míg a Nyugat még csak kívülről látja ezt. - Ami a nyugati társadalmak feszültségtűrését illeti, nos az minden kritikán aluli. Azok az emberek, akik egy náthától is pánikba esnek és akik nem tudják elválasztani a virtuális tér virtuális valóságát az emberi tér valódi valóságától, teljesen kiszolgáltatottak a külső hatásoknak. Ahol a legtrendibb foglalkozás a digitális nomadizmus, mit remélhetünk? Ezek az emberek mire hajlandóak, saját élményszerzésüket leszámítva?
Nos, nemigen tévedek, hogy nagy meglepetés érné a mostani háborús pártot, ha mozgósítani akarnák a Nyugatot.
Tehát ezek a főbb jellemzői a nyugati társadalmak bajainak. Ha azonban a nyilatkozatokat halljuk, azt is hihetnénk, hogy még mindig a múlt erős társadalmak vannak a döntések hátterében.
Azok a háború párti kiszólások, amik mostanában sorjáznak azt jelzik, hogy az örvény egyre lejjebb húzza a Nyugatot. Mindeközben maguk az ukránok csak fogynak. Fogy az ember, fogy a technika, fogy az ország infrastruktúrája. A kettő viszont nyilván üti egymást. A háborút csak úgy tudja folytatni a Nyugat, ha „talál” új emberanyagot a harcokhoz. S mivel a sajátjaik nem lesznek elegen a fent vázoltak miatt, ezért ezt itt Közép-Európában fogják meglelni. Vagy nem csak fogják…
Mindenesetre a Nyugat nehézfegyverzet küldésének az ígéretével hosszabbítja az ukránok szenvedéseit. Noha ezek nem egyszerre és nem elegendő mennyiségben kerülnek majd szállításra. Az a tény, hogy ezek szállítására némely esetben nem csak fél év, hanem például a Leopárd 1-esek egy éven belüli idő van megadva, a háború éven túli elhúzódására is számítanak. Arra azonban nem kapunk feleletet, hogy ezt miként gondolják kivitelezni? Ugyanis recesszió fog fellépni, sőt lényegében véve már van is nyugaton. Csak Németország 175 milliárd eurós veszteségre számít ezen évre (jelenleg, de túl lehet teljesíteni a terveket). Viszonyításként, ez nagyjából megfelel a német állam egy éves teljes költségvetésének. Miközben arra számítanak elemzők, hogy az USA Európával együtt olyan hatalmas gazdasági potenciált képvisel, hogy a katonai-gazdasági nyomást akár évekig fenn tudják tartani, addig a valóság az, hogy Európa gazdasági ereje hanyatlik és mivel már rég nem a termelésre alapozódik, olyan, mint a vattacukor. Kiterjedt ugyan, de belül alig van valami kézzelfogható. Ez igaz sok tekintetben az USA-ra is. A 2/3-os részesedésű „harmadik szektor” azt jelenti egyszerű nyelvezetre lefordítva, hogy az lényegében véve pénzügyi-gazdálkodási ügyeskedés. Mivel a dollár tartalékvaluta szerepe, illetve a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe kimenőben van, hamarosan az amerikaiakra rázuhan saját évtizedek alatt összegyűjtött adóssághegye. De ha bukik a dollár, bukik az euró is vagy még hamarabb is. Akkor pedig elillan az amúgy is hitelpénzeken alapuló tőke.
Jól jegyezzük meg, hogy a hadiiparhoz szükséges többlet nyersanyagok és energiaforrások is mind a most még maradéknak tekintett világrészen találhatóak. De – ami szintén nem közkeletű – az utóbbi években már kínaiak nyújtották be a világ újításainak felét. A sokszor szintén fétisként emlegetett chip gyártás területén is a lemaradása keletnek – Kínának – annyi, hogy nem 3-5 nanométeres, hanem 7 nanométeres lapkákkal gyártanak – jelenleg. Továbbá ebből a cikkből az is látszik, hogy a Nyugat kelet-ázsiai szövetségesei, mint Dél-Korea, Japán és Tajvan, erősen ki vannak szolgáltatva Kínának, a Kínával való kereskedelemnek. Arról nem is beszélve, hogy egy Kína-Tajvan háború milyen hatásokkal járna a számítástechnika világára.
Mivel rendelkezett a Nyugat, amikor a hegemóniát elérte? Rendelkezett termelő iparral, a legnagyobb hadseregekkel, amelyek nagyságrendekkel voltak fejlettebbek a Világ többi részének erőitől, a modern ipari-mezőgazdasági technológiák terén szintúgy nagyságrendekkel fejlettebb volt.
Azonban a két és fél világháború (az I. és a II. Világháború, illetve a Hidegháború) ezt az előnyt felmorzsolta. Egyrészt a férfilakosságunk tekintélyes tízmilliói semmisültek meg, a háborúk teremtette szükségletek kiterjesztették a termelési tapasztalatokat, illetve az ideológiai háború és a fokozódó profitéhség versengése számos új fejlesztési-termelési központot hozott létre. A kialakított fogyasztói társadalom pedig a népességet elfordította a valóságtól. Kialakult az önzés kultúrája, ami magával hozta a gyermektelenséget is. Aláhanyatlott a kultúra is, amikor öncélú magamutogatássá vált vagy olcsó közszórakoztatássá. Végül maga a politikusi-gazdasági-média elitek is félművelt akarnokok lettek, akik a közvetlen, azonnali hasznon kívül semmit sem ismernek.
Most az önmagával meghasonlott Nyugat vívja küzdelmét a már elúszott hegemóniáért. Az elemzők általában csak a külső dolgokat vizsgálják, mert az látványos. Azonban a valódi folyamatok, a folyamatok eredői a nem-láthatóban gyökereznek. A szellemi térben pedig már nincs Nyugat. Hűlt helye van. Valójában nem látunk mást mint profitérdekeket, rövid távú okoskodást, meg kamuideológiákat. Ezek pedig nem csak az ítélőképességet, hanem a döntéseket is félreviszik.
És az önmagával meghasonlott ország, meddig állhat fenn?
Semeddig, csak amíg el nem oszlik. Ezt látjuk beteljesedni.
Mit tehetünk? Felkészülünk a bukás utáni időre. Legelőször is a szellemi térben kellene újjászülni önmagunkat. Ha ez nem történik meg, nem történhet meg az érzelmi és a tárgyi újjászületés sem. Akiknek a gondolatait a most elmúló világ tartja foglyul, alábuknak a bukó világgal, mert hozzá van kötve. Az magával rántja a mélybe, a történelem sötétségébe. Az újjászületést pedig csupán Isten felé fordulással lehet majd elérni. A matek itt nem segít. Már hallom is: „Azt nem lehet! Ki hisz majd Istenben? Majd a tudósok meg társaik…” Ó, nem, barátaim, nem lesznek sehol sem, akik most felkent vezetői a „felvilágosult” európai embereknek. Mert nem csupán állami intézmények buknak el, hanem mind az a szellemi, lelki, társadalmi felépítmény, amit az elmúlt ezer évben felhúztak. Mert a szellemi-lelki hitelességet pénzügyi hitelképességgé silányították. S ez a Nyugat bukásának legmélyebb oka.
Az évszázadok alatt nemzedékről nemzedékre feladtak valamit Istenhez való kapcsolatból a Világ haszna utáni vágy miatt. Valamikor az ember figyelme a szellemi tér valóságára irányult és onnan várta az Élete értelmét, akkor katedrálisokat emelt és az örökkévalóságban élt. Majd ma, amikor mindennél okosabbnak hiszi magát, már csak napról napra él (Élj a mának!) és irodaházakat és vásárközpontokat emel, azt is csak a mulandóságnak. A modern ember, a Nyugat embere szinte teljesen tárgyaiban él már és onnan várja élete értelmét. Nem kapta meg, mert nem kaphatta meg. S akik holt tárgyakba helyezték életük lényegét, nemsokára maguk is holtakká lesznek. Csak azért nem lesz puszta a Föld és üres az embertől, mert minden nemzedékkel újjászületik a kíváncsiság, a szép és a jó és az Út keresése, az Igazság szeretete, az Élet igenlése. És ez a mi reményünk.
Most azonban még itt állunk az út elején. Még itt állunk a fájdalmak és a gyötrelmek kapujában, amit a modern ember legyőzöttnek hitt. Az európai ember azt hiszi a dolgok csupán a fizikai térben történnek. Pedig minden, amit teszünk mindhárom térben: a fizikai, a lelki és a szellemi térben is „megtörténik”. Az, ami most Ukrajnában történik az emberekkel, az nem csupán a fizikai. Ó nem! Milyen jó is lenne a mai embernek, ha csak ennyi lenne… De a napi szintű erőszak az anyagi térben, mint mérgező folyadék, amit a lélek tengerébe öntenek szenvedésként, fájdalomként, s mint mérgező füst mi elborítja lassanként a szellemi látóhatárt és megfolyt minden egészséges gondolatot. Ami az anyagi térben zajlik az csupán közvetlenül ott hat, ahol az a térben és az időben megtörténik. Ennek lelki hatása már elterjed szerte a világban az emberi elmondással és a hírközlőrendszereink hamiskás tolmácsolásával. Ahogy a vízben terjed a szennyezés. Azonban ezek szellemi hatása Jelen van. Abban a pillanatban, amikor megtörténik, bárhol is legyen az. A tér és az idő minden pontján. S mindenki, aki gondolatban kapcsolódik az eseményekhez részese is. Szinte soha ennyi ember tudatában nem jelent meg egy esemény egyszerre. Így jött létre ez az örvénylés, ami el fogja nyelni azokat is, akik létrehozták. Miért? Mert ez mindkét végén hat. Ott is, ahol megtörténik és ott is, ahol megjelenik. És ezek egymásra is hatnak. Ez az örvénylés nem egy helyen létezik, hanem valamennyi emberben, aki éltében és holtában kapcsolódik hozzá. S minél nagyobb a szellemi öntudatlanság, annál nagyobb az ereje az örvénylésnek.
Az emberiség metakommunikációjában a Nyugat már a gyengék világába tartozik. Már nem kell félni tőle. Ezt eredményezte a rövidlátás és a valóság nem-ismerete. A szellemi térben mindez már megtörtént.
