A Nyugat bukása felé

A gyötrelmeitől félve messzire álltak tőle, így szólva: „Jaj, jaj, a nagy város, Az erős város, Babilon, Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!” Jel 18,10

ἀπὸ μακρόθεν ἑστηκότες διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, λέγοντες Οὐαί οὐαί, ἡ πόλις ἡ μεγάλη, Βαβυλὼν ἡ πόλις ἡ ἰσχυρά, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἦλθεν ἡ κρίσις σου.

A háború vektora pedig konokul halad az eddigi irányba. Most beletesznek a háború kohójába újabb több száz mindenféle harci eszközt, hogy le ne álljon a show. Ramsteinben nem sikerült dűlőre vinni a német páncélosok Ukrajnának adását. Míg Európa, de az USA raktárai is tovább ürülnek, addig a pótlás csak években számontartva érkezhet. Már, ha lesz még pénz a kifizetésükre. 

De nézzük a lényeget. Most a 11. hónapja tartó orosz-ukrán háború egy olyan örvényléssé vált, ami lassanként beszippantja a Nyugatot. Pedig a terv az volt eredetileg, hogy Oroszországot fogja beszippantani. Katonailag és gazdaságilag is. Egyik sem teljesült. A Nyugat vezetése teljesen figyelmen kívül hagyta saját társadalmainak teherbíró képességét. Nem volt képben az orosz vezetés felkészültségéről, sőt mélyen lenézte és ma is lenézi őket. Persze az egész világot is. Így kerülte el a figyelmét, hogy Oroszország vezetése 2014 óta intenzíven készült a Nyugattal való összecsapásra. Épp a szankciós politika világított rá nekik, hogy hol vannak a kritikus sérülékenységi pontjai Oroszországnak. Az elmúlt 11 hónap megmutatta, hogy ezeket jól küszöbölték ki.

Ráadásul ez az örvény, maga keltette örvény. Nyugatról indult. Ahogy a hidegháború alatt túlbecsülték az orosz társadalom teljesítményét és a vezetését, most meg erősen alábecsülték. Milyen jellemzői vannak jelenleg a Nyugat társadalmainak:

  • Szerintem az egyik legfontosabb jellemző a gyermektelenség. Emberek nélkül ugyanis nincs társadalom. A nyugati népességek demográfiai összeomlását jelenti a gyermektelenség. Ez már nem a távoli jövő egyik lehetséges forgatókönyve, hanem a jelenben zajló baljós folyamat. Egy ország egy intézmény a nyugaton, ókori római intézményi alapokon. Ezt csak addig lehet fenntartani, amíg az eredeti népesség működteti. Ezt az évszázadok alatt kifejlődött és felhalmozott tudást nem lehet egyszerűen odaadni egy idegennek. És ez a teljes Nyugatot érinti. Most épp Japánban kongatják a harangot a népesedés összeomlása miatt. De csak kongatják, tenni nem tesznek semmit. 
  • Szintén emberi kérdés a gondolkodás mikéntje és minősége. A Nyugat gondolkodását teljesen átitatja az a szellemi légüres tér, ami az elmúlt évtizedekben keletkezett. Ezt mondvacsinált összeeszkábált ideológiákkal tömködik ki, mint amilyen a klíma-hiszti volt vagy a COVID mizéria vagy a woke-izmus vagy most az ukranofilizmus. Hozzáteszem úgy, hogy ezekről a kérdésekről nem sok fogalmuk van a nyugati társadalmaknak. Sokan vannak még nálunk, akik azt gondolják, hogy van még a Nyugatnak szellemi tartaléka és ezek csak felszínes jelenségek. Szerintem ez csak önámítás. A Nyugat összeomlása már lezajlott a szellemi térben. Ennek a megjelenése ezeknek a szélhámosságoknak a parttalan terjedése. Eléb jön a szellemi összeomlás, utána érkezik a gazdasági vereség, majd végül bekövetkezik a katonai-politikai összeomlás is. Ez a menetrend.
  • Következő fontos tény a gazdasági térvesztés. Ez egy viszonylag nyílt tudás, hiszen az elmúlt években, sőt évtizedben számtalan módon tárgyalták már. A termelés – tehát a tényleges gazdasági működés – döntő hányada a korábbi harmadik világ, ma egyre többször a globális délként emlegetett térség birtokában van. Ahogy a nyersanyagok java és az energiaforrások java is. A Nyugat gazdasága akkor is a világ többi részének kirablására alapult, amikor még a termelésben is élen jártak. Mára azonban ezt elhagyták, mivel nem volt profitábilis és a globális infrastruktúra kiépülésével szükséges sem. Így a ’70-es évektől folyamatosan erősödve kiépült a harmadik szektoros gazdaság, ami a megtermelt javakból származó jövedelmek felhasználásához kapcsolódik. Ezzel azonban egy hamis értékelési rendszert hoztak létre. Ebben a rendszerben egy berlini kutyakozmetikus egyébként fölösleges munkája annyit ér, mint több pakisztáni család teljes jövedelemtermelő képessége. S ennek semmi köze sincs a valósághoz. Ezt csak úgy lehetett fenntartani, hogy egyre fokozni kellett a világ többi részének pénzügyi kifosztását, illetve hatalmasra duzzasztani a hitel alapú gazdaságot. Azonban mindkettőnek van határa. A bort sem lehet vizezni mértéktelenül, mert idővel megszűnik bor lenni. Így jutottunk el oda, hogy ma már a nemzeti összetrmék kétharmada nyugaton ebből a virtuális érték-világból származik. ez persze egy függést is jelent, hiszen ehhez fenn kell tudni tartani a bejövő többlet bevételeket, amik nem a hazai világból származnak. De most épp ezek a csatornák dugulnak el, ha nem vettük volna észre. 
  • A politikai vetülete ennek az, amit a nyugati politikusi állomány minőségének romlásaként látunk. Lassanként, az utolsó három évtizedben kiment a még gondolkodni tudó politikusi réteg és a helyére ezek a félművelt, korcs ideológiáktól elborult politikusok kerültek. Németország az állatorvosi ló ebben a tekintetben. De nem csupán a tájékozatlanság és a műveletlenség a baj, hanem a korrupció igen magas foka is. Jelenleg bontakozik ki az EU eddigi legnagyobb botránya, aminek a végét még nem látjuk. De aligha tévedek, amikor azt gondolom, hogy lényegében véve a teljes ma hangadó politikusi csoport Nyugat-Európában – EU-s és nemzeti egyaránt – gazdasági és/vagy politikai érdekcsoportok kiszolgálója. De nem csupán a politikusokat érinti ez, hanem a médiát, a “művészvilágot”, az egyetemi oktatást is. És gondoljunk bele, ez az emberi minőség, hogyan tudna bármiféle sorskérdésre választ adni? Még a kérdést sem érti…
  • A katonai képességek a következők. Ez egy igen nagy vita tárgya. Hiszen látszólag a Nyugat két dologgal  – a többség szerint – egészen biztosan rendelkezik: pénzzel és katonai erővel. A pénz, a tőke valóban a Nyugat nagyvárosaiban székel. Vagy talán nem is, hanem a virtuális térben, bitek és Byte-ok formájában? Amit mi Nyugatnak gondolunk, valójában ura a tőkének? Ugye jó kérdések. Ehhez tartozik az a babonás hit, hogy, aki a legtöbbet költi a hadseregére, az rendelkezik a legjobb és legnagyobb hadsereggel is. No, ez nem így van. Sokat költeni egy hadseregre csak annyit jelent, hogy sokat költöttünk a hadseregere. Azonban az, hogy ez mennyire hatékony pénzköltés, már egy egészen más kérdés. Mert egy haderő fenntartás és/vagy haderő fejlesztés lehet minőségi javulás avagy egy fedősztori a beszedett adók és percentek átirányítására a hadiipari konglomerátum zsebébe.
    Azonban nézzük a katonai erőt. Papíron a Nyugat – szervezetileg a NATO – mozgósítható hadereje hatalmas, mintegy hatmillió tömeget jelent. Azt azonban borítékolhatjuk, épp a most zajló orosz-ukrán háború kapcsán, hogy ez csak papíron létező valóság. A valóságban azt kell tudatosítsuk, hogy a 2003-as iraki invázió kb.: 600.000-es létszáma az, amire mint ténylegesen is mozgósítható haderőre gondolhatunk. Ezt szerintem ma is képes lenne a Nyugat a frontra irányítani. Logisztikailag. A gond az, hogy ezt a létszámot épp a “napokban” éri el az Ukrajnába összpontosított orosz haderő. És, ahogy azt egyre többen sejtetik várható egy második mozgósítási hullám is, ami a tavasz végére fog lezárulni. Ez pedig egy nagyon súlyos stratégiai ütemvesztést jelent. Mert ugye míg az orosz mozgósítás zajlik a nyugati el sem kezdődött.
    A tavaly júniusban elhatározott 400.000 fős keleti erősítésnek híre-hamva sincs. Miért? Valószínűleg azért, mert nincs ennyi mozgósítható ember. Egy mozgósítás a nyugatnak sem tartana rövidebb ideig, mint az oroszoknak, azonban sokkalta nagyobb társadalmi traumát okozna. amellett miből telne rá? hiszen Európa már gazdasági lejtőn van, még ha sumákolnak is erről. A z USA rendelkezik a világ legnagyobb adósságállományával, miközben a dollár épp most veszíti el ki tartalékvaluta szerepét, amin keresztül eddig lehetett finanszírozni ezt az adósságot a világgal.
    De figyelnünk kell az olyan jelekre is, mint az afganisztáni pánikszerű kivonulás. Az egy vezetési szarvashiba lehetett egészen a katonai irányítási csúcsokon. Ha azt így sikerült elbaltázni, mi lenne egy általános háborúban? Hiszen, ahogy az oroszok nem készültek fel egy ilyenre, úgy a nyugati stratégákat is mélyen meglepte. Viszont az oroszok  – hátterükben Kínával – úrrá lettek ezen a gyakorlatban, míg a Nyugat még csak kívülről látja ezt. 
  • Ami a nyugati társadalmak feszültségtűrését illeti, nos az minden kritikán aluli. Azok az emberek, akik egy náthától is pánikba esnek és akik nem tudják elválasztani a virtuális tér virtuális valóságát az emberi tér valódi valóságától teljesen kiszolgáltatottak a külső hatásoknak. Ahol a legtrendibb foglalkozás a digitális nomadizmus, mit remélhetünk? Ezek az emberek mire hajlandóak, saját élményszerzésüket leszámítva? 

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük