Egy beszélgetésben merült fel, hogy mi történne, ha az orosz hadsereg Lemberget (most Lviv) is elfoglalná.
Akkor más lenne a helyzet. Az ugyanis azt jeleni, hogy a teljes Ukrajnát felügyelet alá vonják. Azon túl, hogy cinkes, mert szerintem, ha ez felmerülne, élesbe áll a lengyel-ukrán államszövetség terve. S ez már jogalapot ad, hogy a teljes lengyel haderő megmozduljon és bevonuljanak Nyugat-Ukrajnába, azaz Galicia, Ladomér, Volhinia területére. Talán egészen Kijevbe is. Ezt akkor fogják megtenni, ha az orosz csapatok elérnek Kijev közelébe. Megint.
Ha mégis felénk jönnének az oroszok, akkor felmerülne Kárpátalja kérdése. Ez stratégiai kérdés számunkra, ugyanis Magyarország első védelmi vonala a Kárpátok gerincén van. És jelenleg egy centimétert sem felügyelünk belőle. Az jön be, aki akar. Azonban még ez a “kis dolog” is, hatalmas feladat lenne a jelenlegi ország számára. A lakosság többsége még csak fel sem tudja fogni ennek a jelentőségét. Így mivel sem elegendő katonai erőnk, sem társadalmi támogatottsága nincs úgy járnánk, hogy vagy egy lengyel, szlovák, román megszállás alá kerülne vagy a maradék ukrán martalócok fészkelnék be magukat oda és jelentenének állandó fenyegetést a harcolni nem akaró Magyarországnak.
Viszont az oroszok nem okoznának gondot nekünk. Ha Lemberget is el tudják foglalni – értsd: mert így döntöttek (bár ennek ma elég kicsi az esélye), illetve a lengyelek mégsem mertek beavatkozni vagy őket is lenyomták -, akkor az nekünk a lehetséges fejleményekből a legbiztonságosabb megoldás. Mivel nálunk nincs háborús hangulatkeltés az oroszok ellen és az államközi kapcsolataink is csupán annyiban nehezedtek, amennyiben az az elhibázott szövetségi politikánkból adódik. Ha esetleg megérkezne az Orosz Föderáció hadserege a határainkhoz az nekünk inkább a biztonsági potenciálunk javulását jelentené. Miért? Mert nekünk nem az oroszokkal, hanem az ukránokkal vannak vitáink, sőt, az ukránok részéről érkeznek rendszeresen fenyegetések.