foldvaritamas(Bővített írás)
Elém került ez az épp egy évvel ezelőtti írásom, még két nappal az orosz-ukrán háború kitörése előtt. Magam is elcsodálkozom, mennyire előre lehet látni folyamatokat és ennek ellenére nagyon jól képzett emberek mennyire képtelenek az orruk hegyéig is ellátni.
Megemlítettem, hogy Ukrajna a SZU-ból való kiesése óta egy rozoga szerkezetű állam, aminek szétesési folyamata akkor fordult végső stádiumába. Ez meg is történt. Az ukrán államszerkezet lényegében véve megsemmisült. Igazából, ha pontosan akarunk fogalmazni, azt kell mondjuk, hogy Ukrajnának nem volt „fejlődése”, hanem csupán felbomlási folyamata. Ez 31 évig tartott, bár ebből az utolsó 8 év már egy kóma-állapot volt. Érdekes látnom, hogy ennek ellenére a mai napig az elemzők java és a média-munkások jórésze létező államként beszélnek Ukrajnáról. Az atlantista istállóban pedig egyenesen demokráciának nevezik, ami legalábbis megdöbbentő. 
Ez gondolom intellektuális vicc.
Ez gondolom intellektuális vicc.Ukrajna felbomlási folyamata azonban nem egyedi eset. Beleillik abba a nagy történelmi folyamatba, amely a Nyugat elerőtlenedési mozgásai keltette hullámok mentén felold mindent, amit a Nyugat hozott létre a Vesztfáliai béke óta. Ennek lett áldozata eddig a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia, most Ukrajna. Látjuk, hogy sorra indulnak bomlásnak vagy inkább kerülnek napvilágra bomlási folyamatok számos, erősnek hitt európai államban. Tulajdonképpen a Vestfáliai békerendszer termékei esnek szét, mivel szétesett az azt létrehozó erő is. Hogy mi ez az erő, arról majd máshol…
Az igazán józan és alapos szemlélők észrevehették, hogy minden mesterségesen megalkotott állam megingott és elkezdett imbolyogni. Még a legnagyobbak is, mint Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Románia és Nagy Britannia is. Míg az olyan országok, amelyek jószerivel ezred éve léteznek, meg sem rezdültek belső szerkezetüket illetőleg. Magyarország, Lengyelország, Csehország, Portugália, Dánia, Norvégia, Svédország, Oroszország. Bármilyen furcsa is ez a folyamat a világ dolgainak a maguk természetes medrébe való visszatérését jelenti. Ukrajna is egy „termék”, ahogy az ukrán „nemzet” is. Ahogy a román, a szlovák és a német, francia, spanyol, olasz és (figyelem!) az amerikai nemzet. Tudom, hogy ez rendkívül furcsa gondolat, de ez a valóság. Ezek a „nemzetek” a felvilágosodásban önmagától megrészegült európai értelmiség termékei, gyártmányai. De mivel ez a társadalmi réteg szellemi sorvadásnak indult és elveszítette így szellemi teremtő erejét, az általa létrehozott agyaglábon járó gólemek is erejüket veszítik. Szörnyűséges folyamat ez, ami még az igazi nagy véres tragédiákat csak ezután fogja megmutatni.
Ebből következik, hogy most ez az egész társadalmi réteg is aláhull. Az európai értelmiség nyolc évszázados projektje, mozgalma érkezett el gyászos végjátékához. Igen, tudom, hogy sok barátom és ismerősöm gondolja most, hogy ez lehetetlen. De így lesz. Ez lesz. Mert eljött az Idő.
Ebből következik, hogy most ez az egész társadalmi réteg is aláhull. Az európai értelmiség nyolc évszázados projektje, mozgalma érkezett el gyászos végjátékához. Igen, tudom, hogy sok barátom és ismerősöm gondolja most, hogy ez lehetetlen. De így lesz. Ez lesz. Mert eljött az Idő.
Ezen írásom után másodnapra kitört háború beindította a dominó effektus erőszakos részét vagy éppen csak meggyorsította.
Amikor olvastam/hallottam Ferenc Vukics enyéméhez hasonló elképzelését a számunkra szükséges méretű haderőről alig pár hónappal később, nagyon megnyugtató volt. A baj, hogy ez meg a habokban sincs a valóságban. Ráadásul, akkor még nem is gondoltam volna, hogy a 250 ezres ukrán hadsereget a háromszorosára duzzasztják.
Amit pedig a végén írtan, nos, az a legkevésbé sem változott. Nemrégi gondolat: A következő nemzedéknyi időt messze nem minden nemzet fogja túlélni…
„Baj van emberek és sokkal nagyobb, mint ami látszik. Ez csak a jéghegy csúcsa.”
Ukrajna. Helyzet van.
Ukrajna. Helyzet van. Csinálták.
Ismerjük ezt a saját történelmünkből. A Habsburgok hatalmi törekvése a magyar trón megszerzésére 1438-1527/40. Azt kiabálták, hogy a magyar nem alkalmas önmaga irányítására, miközben folyvást aknamunkát végeztek a hazai polgárháborúk szítására. És láss csudát végül megtörtént Mohács. Megcsinálták, szívósan, nemzedékről nemzedékre.
Meg kell tanulnunk távlatokban gondolkodni – ha élni akarunk. Ne csupán a napnak éljünk, s időbeli látóhatárunk nemzedékek sorára terjedjen. Visszafelé és a jövő felé is.
Valamikor régebben írtam egy rövid gondolatsort Ukrajnáról, még a nyelvtörvény botránya idején. Most időszerű lett ismét, ami abban van.
Azonban némi kiegészítés hozzá.
Az már évekkel ezelőtt világos volt, hogy hazánkat három irányból érheti fegyveres támadás a középtávú időben. Ez a három irány: Ukrajna, Dél a Balkán felől és nyugatról. Ezek egyúttal időbeli sorrendet is jelentenek. A felbomlófélben lévő Ukrajna volt kezdettől a legforróbb pont. Hiszen valójában a SZU-ból való kiesése óta egy nagyon rozoga szerkezetű állam volt. 2014 óta pedig csak egy árnyék. Jól látszik, hogy semmiféle belső társadalmi szilárdsága sincs. Nincs ukrán állameszme. Csak valami homályos hablaty. Időbélileg ugyan a Kijevi Ruszra vezetik vissza önmagukat, holott ezeknek ahhoz semmi köze sincs. Csupán 1648 és 1654 között létezett először egy Ukrán fejedelemség. Utána azonban annak létrehozója Oroszországnak tett hűségesküt. Ezután a következő megjelenése a történelem színpadán 1918 volt, a felbomló Oroszország romjain. 3 évig tartott. Ezután 1991-ben alakult meg az ukránok országa. Ez a dicső múlt.
Abban a térségben, amit Ukrajnának hívunk az a szokás, hogy előbb-utóbb felbomlik a rend. Most ez következik. Akkor pedig hetmanok, hadurak veszik át az irányítást. Pechünkre a hozzánk közelebb eső rész, Galícia és Vörösoroszország vidékei a legvadabbak. Ezért van (!) okunk vakargatni a kobakunkat.
Mennyire vagyunk felkészültek? Nagyjából semennyire. Szinte semmilyen katonai létesítményünk sincs az ukrán határ térségében. Akiket most odarendelnek a nulláról kell felfejlődjenek. Ráadásul van egy olyan hátország, amelyik lakóinak többsége semmi felelősséget sem akar vállalni a honvédelem vonatkozásában. A carpe diem – élj a napnak – jegyében tengődnek. Immár öt éve lehet önkéntesnek jelentkezni és az elképzelt 20.000 főből 11.000 önkéntes tartalékos van jelenleg. Nem rossz ugyan, mert 2010-ben 17 fő volt. Hatalmas ugrás onnan nézve, de a ránk váró feladatokat nézve rettenetesen kevés. Geopolitikai helyzetünket nézve legkevesebb 150.000 kiképzett (!) tartalékosra lenne szükség, de inkább ennek kétszeresére. Aki ezt most olvassa nyilván elkerekedik a szeme: 300.000 fős tartalékos erő? Ez normális? Igen, ekkora a baj a társadalmunkkal. Ennyire nincsenek képben az emberek. Ennyire téves és hamis a biztonságérzetük.
Ukrajna pedig itt van a szomszédban. Több tízezer kiképzett és részben hadviselt és felfegyverzett szélsőségessel. A helyzet forrósodik, bár még nem most fog robbanni a számunkra. Még van egy kis idő, de fogyóban.
Baj van emberek és sokkal nagyobb, mint ami látszik. Ez csak a jéghegy csúcsa.