Manapság, amikor már az egyszerűbb emberek körében is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy aminek részei lettünk értelmiségünk jóvoltából, a Nyugat: hanyatlik. Sőt ennek a hanyatlásnak a vége felé tart. S az értelmiségünk, amely az önállóság helyett az alárendeltséget választotta (1490) és ezt a köznépre is ráerőltette, most azon kezd elmélkedni, hogy bárcsak vissza lehetne fordítani a folyamatokat, a hanyatlást. De nem lehet.

Az idő kereke csak egyirányú mozgásra képes. A térben lehet visszafelé haladni egy korábbi viszonyítási ponthoz képest, az időben azonban ez lehetetlen. Ezért is olyan óriási egy nemzet értelmiségének a feladata. Sőt ez valójában a hivatása. Helyesen értelmezni a környezet változásait és megtalálni a megfelelő és helyes válaszokat. Ahol ez nem sikerül ott kudarc, vereség és bukás lesz a következmény, gyümölcse a munkálkodásnak. Ahol sikerül, ott siker, győzelem és felemelkedés lesz a gyümölcse a munkálkodásnak. Harmadik út pedig nincs.

Azok a folyamatok, amiknek a beteljesülését látjuk Nyugaton nem mostanság indultak, keletkeztek. Már Spengler is észrevette és látnoki munkájában közzé is tette. Akkoriban – talán – még lehetett volna változtatni a folyamatokon, de ma, amikor ezek már a végükhöz közelednek, lehetetlen. Sőt, a valóság az, hogy már jelen vannak azok a folyamatok, amik majd a jövőt fogják meghatározni.
Azok a jelenségek, amik most nagyon látványosak nem esetlegesek, hanem szerves részei a bomlási folyamatnak.
Mert mi történik, amikor egy élő szövet, egy élő test bomlásnak indul? Méreg anyagok termelődnek, amik a lebontás folyamatát előkészítik. Majd megérkeznek a magát a testet lebontó kisebb élőlények is, hogy elvégezzék a “piszkos munkát”. Ez a folyamat mivel jár? Bűzzel. Fertőzésveszéllyel.

Mit tehetünk? Legelébb is tudomásul vesszük a valóságot. Tovább lépve újjá kell születnünk, visszatérve szellemi forrásainkhoz. Elengedhetetlen ehhez, hogy pontosan ismerjük a saját forrásainkat. Nem a politikai kamut, hanem a valóságosat. Ha már nincs ez az ismereteink tárházában, akkor fel kell deríteni. Ugyanis a való életben mit sem érnek az önbecsapás hamis tételei, a sosem teljesült ígéretek, a szellemi vakvágányok sűrű szövedéke. Csak a valós ismeret ad lehetőséget az Élet útjának megtalálására. 

Végül pedig tudatosítsuk:

Mindenkori jelenünk múltunk megértett tapasztalatai és jövendőbeli reményeink összegződése. 

Talán ez is érdekelné

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük