foldvaritamasRobert C. Castel bejegyzésére fogalmazok meg néhány számomra fontosnak tűnő megállapítást. Maga a cikk azt a központi gondolatot teszi középre,
„hogy a kapocs, ami a három eurázsiai nagyhatalmat [Oroszországot, Kínát, Indiát] összeköti, az a közös idő-percepció. Mindhárom nagyhatalom úgy érzi, hogy az idő nem az ő malmára hajtja a vizet, hanem az Egyesült Államoknak dolgozik.”
Ezt pedig a népesedési válságaikkal magyarázhatjuk szemben az angolszász országok (USA, Nagy Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) növekedő népességével. Vajon így van?
Már elsőre is meghőköl az ember, amikor ezt olvassa. Hiszen, mindhárom nagy ország népességét a sokkal, a nagyszámúsággal kötjük össze tudat alatt. Pedig a helyzet valós a két első országgal kapcsolatban, mert mind Oroszország, mind Kína népesedési lejtőn van. Oroszország lejjebb, Kína még feljebb. India viszont nem, mert ahogy azt a 2022-es ENSZ előrejelzések is elénk vetítik, növekvő népességgel 2050 táján már a világ legnépesebb országa lehet, India (UN, Department of Economic and Social Affairs Population Division, World Population Prospects 2022). Ugyanekkorra Kína népessége – a számítások szerint – mintegy százmilliós csökkenést fog elszenvedni. Így mindössze 1,3 milliárdos lakossággal kell beérnie. Továbbá valóban növekedést jósolnak az USA számára is és – bár ebben a dokumentumban ez nincs benne – a többi angolszász országban is.
Milyen megtévesztő, ugye? Mert ha hozzátesszük a számokat, ezt látjuk:
2022: Kína (1426), India (1412), Oroszország (145): 2983 millió lakos, míg ugyanekkor:
USA (337), Nagy Britannia (69), Kanada (38), Ausztrália (26), Új-Zéland (5): 475 millió.
Ha az előzőhöz hozzáadjuk Irán népességét (86) is: 3069 millió fő.
Mindezek 2050 körül: Kína (1320), Oroszország (133), India (1610), Irán (98), : 3161
míg az angolszász államok: USA (375), Nagy Britannia (72), Canada (45), Ausztrália (33), Új-Zéland (6) : 531 millió fő.
Tehát közel harminc év után is lesz egy hatszoros szorzó. 6,46-ról 6-ra csökken a szorzó. 3069 – 475 millió fő és 3161 – 531 millió fő. De! Ehhez nem mértünk hozzá pár egyéb tényezőt még: Indonézia, Pakisztán, Braziliát, Venezuelát és még sorolni lehetne szerte a világban. Továbbá az angolszász államok 531 milliós (elméleti) népességének összetétele nagymértékben tolódik el a feltörekvő államok, nemzetek emberi forrásai felé. Európában viszont katasztrofális a népesedési helyzet. A valós képet már mindenféle módszerrel igyekeznek elrejteni. Van olyan német tartomány, ahol 0,7-es születési ráta van. Ez a valós szám, ez a valós folyamat az európai lakosság körében.
Itt még csupán egymás mellé tesszük a szummákat, minden további vizsgálat nélkül. Viszont mit találunk a nagyszámok mögött? A bejegyzés hoz egy képet az USA és a négy szövetséges korfáiról. Ezek a korfák hivatottak jelezni az USA népesedési előnyét, amit első látásra alá is támasztanak. Azonban joggal gyanakodik az ember, mert a nagy kérdés ilyenkor, hogy látjuk-e a korfától az erdőt? Az USA korfája ugyanis legalább négy különböző korfából áll. Ez már egy kis ligetecske. A fehér Amerika korfája, az afroamerikai korfa, a latino korfa és az ázsiaiak korfája. Ennek a négy korfának az összesített ábráját láthatjuk. Miért fontos ez? Mert egy ország, egy állam, egy konstrukció, csak azok vagy azok utódai tudnak fenntartani és továbbfejleszteni, akik létrehozták azt. A történelemben minden ország addig működött, amíg az eredeti népesség ereje (életereje) élt. Ez a modernitással sem változott meg. Márpedig így az angolszász államokra is vonatkozik ez a törvényszerűség. 2010 és 2020 között az USA fehér népessége 64%-ról 58%-ra csökkent (2000-ben még 69% volt) és eme utolsó tíz év alatt nem csupán a százalékos arányuk, hanem a létszámuk is, mintegy 8,6%-al. 20 év múlva pedig a várakozások szerint 50% alá esik. Irán perzsa népessége jelenleg 61-65%-a a teljes lakosságnak. Viszont Irán lakosságának 90%-a síita.
A Nyugat népessége alatt nem célszerű a puszta lakosságszámokat magunk elé venni, mert akkor egy virtuális valóságban találjuk magunkat igen hamar. Németország népessége mintegy 80 millió. De ennek 25%-a nem nem helyben született. Efölött még egy rész azoknak a török és kurd és balkáni bevándorlóknak a leszármazottja, akik már a 75%-ot alkotják. Mégsem gondolnám, hogy németek lettek. De ez még mindig nem mond semmit a jövőről. A jövőt az vetíti előre, hogy Frankfurtban vagy Stuttgartban vagy a svéd Malmöben vagy az osztrák Bécsben sorra lépik át az 50%-ot az iskola első osztályába beiratkozó bevándorló hátterű gyermekek aránya. De Kaliforniában vagy a keleti parton is hasonló a helyzet.
Tehát igaz, hogy növekszik a lakosság számszerűleg több nyugati országban, de ezen lakosság növekmény bevándorlásból származik és épp onnan, ahol a a globális dél szerveződik. További árnyalása a képnek, hogy az ausztrál és új-zélandi bevándorlók jelentős része épp Nagy Britanniát, az USA-t és részben Kanadát elhagyó fehér angolszászokból tevődik ki. Ezt azért nehéz sikerként eladni.
De van egy további mércéje is a Nyugat népességének összeomlására. Ez pedig nem a számszerű, hanem a szellemi-lelki összeomlás. Már nálunk is hatalmas probléma a szakemberhiány, de Nyugaton lényegében véve megsemmisült a szakemberképzés. Megvásárolják, ameddig tudják a szakmunkásokat. De ehhez kellett a petrodollár és a dollár és az euró tartalékvaluta szerepe. Ez azonban a szemünk előtt mállik szét. Az elmúlt évek értelmiségi hisztijeit sokan a bajok okának hitték, pedig csak a bajok tünetei voltak. A klíma, a BLM, a COVID, a woke, cancel culture, mind szimptóma. Egy széthulló tudatú népesség vergődése. Vagy másképp, amikor a műtőasztalon a beteg hiperventillál és az orvosok küzdenek az életéért.
A nyugati társadalmak már feladták a harcot és a virtuális világ delíriumába menekültek a közelgő végzetük elől. Ez a politikusok és stratégák szintjén a III. Világháború. Ha optimisták lennének (a Nyugat), miért nem Kína robbantotta ki az elmúlt évtizedek háborúit? Miért épp a Nyugat a forrása az elmúlt három évtized nagy háborúinak? Azért, mert ez egy görbe tükör. Amit Robert az orosz-kínai-indiai-iráni (stb) államokról ír, valójában a Nyugatot illeti. Gondoljuk meg józan paraszti ésszel: a 2050-ben, tehát három évtized múlva is legkevesebb hatszoros népességi fölényben lévő (valójában a mostani irányokat figyelve inkább hét és nyolcszoros !) hatalmak, kell, hogy aggódjanak? 🙂 A legkevésbé sem.
Azzal nem segítünk semmit, ha a „számunkra” esetleg kedvezőnek látszó makroszámokkal eltakarjuk a részletekben viháncoló ördögöt.
