Olvasom, „A NATO-országok egy csoportja hajlandó csapatokat küldeni Ukrajnába, ha a szövetség vilniusi csúcstalálkozóján a tagországok nem adnak egyértelmű biztonsági garanciát„. Ez nem mostani ötlet. Persze Soros is felvetette ennek a gondolati alapjait – mint kiderült hónapokkal ezelőtt – már 1993-ban, de nem erre gondolok. Januárban ez már téma volt. Ahogy a háború elején, mikor

Ukrajna felosztása a Komszomolszkaja Pravda írása szerint. 2022-03-01

először vehettük számba a lehetőségeket, ismerhettünk meg egy térképet a lehetséges felosztásáról Ukrajnának. Ezen egyértelmű volt, hogy a lengyeleknek „juttatott” rész csak katonailag megszállva értelmezhető. Ehhez a lépések meg is lettek téve. A Zelenszkij-féle rezsim, mivel tisztában van azzal, hogy saját erőből csak menekülésre futná nekik – mármint a jelenlegi politikai vezetésnek (a háború nélkül már rég a történelem lábjegyzete lennének) – ezért a vereség esetére elkezdtek már tavaly májustól a lengyelekhez közeledni. Mostanra szép csendben egy kvázi államszövetséget hoztak létre – feltételesen. Ez lehetővé teszi, hogy a lengyel és a velük szövetségre lépő, de nem hivatalosan NATO csapatok lényegében véve a „sajátjukba” menjenek. Részint azért, hogy az orosz hadsereget pusztán jelenlétükkel „feltartóztassák”, de talán sokkal inkább azért, hogy a Zelenszkij rezsimet a hatalomban megtartsák. Hiszen ők azok, akik kritika nélkül szolgálnak atlanti érdekeket. Ez eredetileg akár működhetet volna, hiszen az orosz vezetés számára lehetővé tenné, hogy az otthoniaknak arra hivatkozzon, nem akarnak a NATO-val háborúzni, mert az atomháború lenne. És így nem kell egész Ukrajna pacifikálására emberi és anyagi erőforrásokat fordítani. Tehát ez egy win-win helyzet lehetett volna. Ha ez tavaly tavasszal megtörténik.

De úgy alakult, hogy a dolgok eldurvultak és most már nem vagyok benne biztos, hogy Moszkva számára értelmezhető lenne egy lengyel-ukrán dualizmus. Az ma már lényegében véve Ukrajna NATO csatlakozását jelentené és támaszpontokat egészen a Dnyeperig. Most már – ha logikusan gondolkodunk – csak a szinte teljes Ukrajna betagozása lehet az elfogadható biztonsági garancia. Legalább úgy, ahogy Fehéroroszország államszövetségben van Oroszországgal.

Ezért a közép-európai kardcsörtetés több, mint vakmerő lépés. Mert egyrészt itt egészen egyszerűen nincsen olyan katonai erő, ami versenyképes lehetne a megerősödött orosz hadsereggel. Másrészt sem pénzügyi, sem gazdasági, sem társadalmi erő nincs mögötte. Még a legnagyobbnak, Lengyelországnak is, nem fegyverekkel és katonákkal van kitömve a padlás, hanem tervekkel és ígéretekkel. A lehetőségek gyors számbavételével a hajlandóak szövetsége nem tud nagyobb erőt Ukrajnába vetíteni, mint amit most összegereblyéztek erre az offenzíva mutatványra az ukránok. Talán ezzel szeretnék a tengerentúlon meghosszabbítani egy félévvel a háborút, esetleg a jövő év végéig elhúzni.

Jönnek ugyanis az amerikai elnökválasztás öldöklő csatái. És az amerikai és szintén jövőre az európai (mert szintén választások lesznek, tétmeccsek) fogyasztóknak kellenek a véres játékok a modern Colosseum színpadán. A választásokra való figyelés helyett. Illetve csinált témának azokra, a valós problémák boncolgatása helyett. S lehet, tervben van a Kínai porond megnyitása is. Amerika pedig már csak egy helyszínen tehet kísérletet katonai felvonulásra. Ezért kellenének az itteniek. Hátha…

Igen, hallom: Meglépik ezt? És sajnos a válasz jelenleg az, hogy szerintem meglépik. Sőt, nem csak a tervek vannak készen, hanem az alapvető technikai, logisztikai  személyzet is – ukrán egyenruhában – a helyszínen lehet. Nyugat-Ukrajnában. Délen, sokat a találgatták, hogy Odesszát és a tengerpartot Romániáig megszállják-e az oroszok? Már jó ideje, igen nagy a csend, de szerintem nem tehetik meg, hogy odahagyják azt a területet. Egyszerűen a kikötők miatt nem. Azok ugyanis nem lehetnek logisztikai ellátópontok. Nagy tömegű árút (fegyvert, lőszert) ugyanis tengeren lehet szállítani igazán hatékonyan. Ahogy azt tavaly augusztusban már jeleztem, Odessza miatt vannak Romániában a 101-esek. Jászvásártól 5 és fél óra autóútra van Odessza. A gond az, hogy Kisinyovon és Tiraszpolon keresztül vezet ez az út.

Meglátjuk. Hátha a kijózanodás mégiscsak utat talál magának.

Talán ez is érdekelné

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük