Forog a Világ és vele forog az életünk is.
Sok éve mondom:
Szét fog esni minden, ami mesterségesen lett létrehozva és a Természetes rend fog helyreállni.
Igaz ez a Világ országnak nevezett emberi intézményeire, de igaz a mi emberi kapcsolatainkra is.
Amit nem sziklára építettünk, hanem mocsárra, homokra, alap nélkül, az most elmállik, mert eredendően gyenge.
Ezért el is kell engednünk ezeket és újjá kell szerveznünk az életünket a legkisebb egységektől kezdve, szervesen felépítve a közösségeink rendszereit, nemzetek szervezetéig. Sőt, a nemzetek, népek, nyelvek, törzsek egymás közötti viszonyrendszereit is.
Hogy ez nagy munka? Na, ja. Nem ígérte senki, hogy könnyű lesz. De mit tehetünk, ha az egyenes mindig előre van és sohasem visszafelé? Követjük a teremtés rendjének elhagyott szabályait. Ez az igazi szabályokon alapuló világrend. A teremtés szabályaira alapuló világrend. El lehet hagyni, mivel az ember szabad jószág, de a következmények véresen komolyak.
Kár, hogy az ember olyan lény, aki csak a maga kárán tanul igazán. A bölcseket csak akkor hallgatja meg, amikor már a földön fekszik sebesülten.
Viszont arra ígéretet bírunk, többszöröset, hogy, ha visszatérünk, úgy bánik velünk a Teremtő, mint a tékozló fiúval Atyja.
Lk 15,22-24
Az apa pedig ezt mondta a rabszolgáinak: Gyorsan, hozzátok a legelsőbb ruhát és öltöztessétek fel őt, ujjaira adjatok gyűrűt és sarút a lábaira,
és hozzátok a hizlalt borjút, főzzétek meg, együnk és vigadjunk!
Mert az én fiam halott volt, de előkerült, elveszett és megtaláltatott.
22 εἶπεν δὲ ὁ πατὴρ πρὸς τοὺς δούλους αὐτοῦ Ταχὺ ἐξενέγκατε στολὴν τὴν πρώτην καὶ ἐνδύσατε αὐτόν, καὶ δότε δακτύλιον εἰς τὴν χεῖρα αὐτοῦ καὶ ὑποδήματα εἰς τοὺς πόδας,
23 καὶ φέρετε τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν, θύσατε καὶ φαγόντες εὐφρανθῶμεν,
24 ὅτι οὗτος ὁ υἱός μου νεκρὸς ἦν καὶ ἀνέζησεν, ἦν ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη.