Merre haladunk, franciák?

Úgy szoktam, hogy nem ugrok neki egy hírnek azonnal. A Nyugat-Afrikában, a franciák egykori gyarmatain, felgyorsult eseményekkel kapcsolatban is igyekeztem mértéktartónak lenni, amennyire persze lehet.

Az nyilvánvaló volt már egy ideje, hogy  az orosz-kínai kettős látva az ukrán háború tanulságait, rájött, hogy a Nyugat fogai-karmai már elvástak. Az is tudott volt, hogy Afrikában évek óta jelen vannak az orosz fegyveres csapatok ilyen-olyan jogcímeken. Továbbá, akik nem feledékenyek azok azt is tudták – mert észben tartották -, hogy az oroszoknak remek kapcsolatrendszerük van még a szovjet időkből Afrikában is. Mert ugye sok ezren, tízezren tanultak iskoláikban. Ezek az akkori tanulók, azok egy része bizony vezető posztokon működik szerte Afrikában (is). Továbbá már 2016-tól jelen van a Wagner PMC számos afrikai államban. Mintegy ötezer főre becsülik a fegyvereseik számát (mindössze az amerikaiaknak van nagyobb létszámú fegyveres ereje, hatezer fővel).
Emellett azt is tudtuk, hogy Kína, hatalmas nyersanyag szükségletei és piacainak kiterjesztése miatt Afrikában is terjeszkedik gazdaságilag. Így két oldalról is meg tudták “keresni” a helyi vezetőket, az elégedetleneket. Épp mai (2023.09.16) hír, hogy a három afrikai “zendülő” állam – Mali, Burkina Faso és Niger – katonai szövetséget kötöttek (Reuters), hogy egymást kölcsönösen megvédjék egykori gyarmattartóik támadásától.

Mi történik éppen tehát a Száhel övezetben? Ha lecsupaszítjuk a dolgot, akkor a franciák gazdasági mankójának kilökése történik. Ugyanis az a helyzet, hogy Franciaország gazdaságának és a polgárok jólétének valós alapja – eddig – a régi gyarmatok gazdasági-pénzügyi fosztogatása volt. Erre álljon itt példaként az, hogy milyen “gyarmati paktumot” kötött még az ’50-es években. Ez a mai napig érvényben van bizonyos módosulásokkal. A paktum pontjai:

1. Gyarmati adó megfizetése Franciaország számára a gyarmatosítással járó előnyökért cserébe (ez nagyjából az országok állami költségvetésének 40%-át teszi ki, kb: 500 milliárd dollárnyi összeg – évente/kamatot ezért nem fizetve),
   

2. A nemzeti tartalékok automatikus lefoglalása,

3. Elővásárlási jog az országban feltárt minden nyersanyagra és természeti erőforrásra,

4. A francia cégek és érdekeltségek előtérbe helyezése a közbeszerzésekben és nyilvános ajánlattételeken,

5. Kizárólagos jog a katonai felszerelések szállítására, és a tisztek képzésére,

6. Franciaországnak joga van katonai csapatok telepítésére és fegyveres beavatkozásra a saját érdekei megvédésére,

7. Kötelezettségvállalás arra, hogy a hivatalos nyelv az országban és az oktatásban a francia,

8. Kötelezettségvállalás arra, hogy az afrikai valutaközösségi frank, az FCFA a hivatalos valuta,

9. Kötelezettségvállalás arra, hogy az ország az éves fizetési mérlegének és tartalékainak egyenlegét Franciaországban helyezi el,

10. Lemondás a jogról, hogy katonai szövetséget kössön az érintett ország Franciaország hozzájárulása nélkül,

11. Háborús vagy globális válsághelyzetben kötelező a Franciaországgal való szövetség.

Ugye szép? No, ez megy most éppen a kukába. Ha jól látom a francia kormányzati kiadásokat, akkor a harmada az éves mozgásnak. Ezzel – hiszen nem csupán a pénzről van szó, hanem a francia gazdaság extraprofitjának jelentős részéről – vége a francia jóléti államnak. Ez pedig tovább gondolva és felidézve az elmúlt évek szinte polgárháborús utcai harcait, sok jót nem ígér a franciáknak.

Állapítsuk meg: a német után az Európai Unió másik oszlopa is ki fog dőlni záros határidőn belül. Már pusztán ennyi is elég volt az urán árának 30%-os emelkedéséhez. Mivel lassan két hónapja volt a puccs Nigerben és nem mertek beavatkozni katonailag a franciák, arra kell gondolnunk, hogy a francia (Nyugati) jelenlét megroggyant Afrikában. Ez pedig megint csak arrafelé mutat, hogy a Nyugat fogatlan oroszlán. Nincs erő, valódi erő, ami a Nyugat saját érdekeit kikényszeríthetné, már egy Niger erejű országban sem. És ez, barátaim, most már

exponenciális felbomlása lesz a Nyugat erőterének.

Afrika nyugati részének az eltávolodása, az onnan jövő emberáradat felfutása, miközben az onnan származó extraprofitok drámai zuhanásba kezdenek, azt fogja eredményezni, hogy az Európai Unió sokak által irigyelt jóléte, hamarosan megszűnik. Gondolom, mint általában ezt sem fogják elhinni nekem, de ahogy eddig is, ezután is meg lesz, aminek meg kell lennie.

Franciaország bukása, Németország bukását is eredményezni fogja, hiszen hatalmas befektetései és pénzügyi kintlévőségei vannak a németeknek francia földön. És ez nemsokára füstbe megy. E két ország ereje nélkül pedig nincs Európai Unió sem. Ha ez így megy tovább, jövőre az EU-választások már csak egy árnyékot fognak szolgálni. Így, közvetett módszerekkel eléri az orosz és kínai vezetés, hogy valódi háború nélkül fog térdre rogyni Európa nyugati fele.

És ugye azt azért sejtjük, hogy egy káoszba zuhanó Európába nem fog nagy haderőt beküldeni Amerika? Mert a logisztikát nem fogja tudni biztosítani a csapatok megfelelő ellátásához. Tovább is gondolva ez szerint a híres NATO haderő hatmilliós – papíron – létszámának a fele ki is esett.

Most tovább ezen eseményeket nem is göngyölítem, mert ez se biztos, hogy emészthető. Mi, magyarok, reméljük a legjobbakat a magunk számára és gondolkodjunk erősen a jövőnkön. Mert egy megosztottságra alapozott politikai játszótér már nem felel meg a valós jövő kihívásainak. Ez elmegy békeidőben, de a hadakozás útján a biztos bukás receptje. Az ukrán háború fő tapasztalata is az Egység megteremtése a társadalomban. Nem a marketing képmutatásában, hanem a valóságban. Mert a kocsmában, nem virtuálisan osztják a pofonokat, hanem kézzel.