foldvaritamasMost, hogy már a politikusok, újságírók, szakértők is felfedezték, hogy Ukrajna elveszítette a háborút, mi fordítsuk a figyelmünket kicsit a jövő felé.
Az igazán megrázó ugyanis nem az lesz, hogy Ukrajna elveszítette a háborút, hanem az, hogy Oroszország megnyerte. Legalábbis a Nyugat számára. Ez alatt most egyaránt értem a nyugati vezetőket, a nyugati szakembereket, a nyugati stratégákat (!), de az érdeklődő nyugati közönséget is. Igen a Colosseum népét. Ugyanis az a helyzet, hogy eleddig harsányan hirdették Ukrajna biztos győzelmét. Ezért a győzelemért hagyták összedőlni az európai gazdaságot.
Itt gomolyog egy sűrű sötét fellegzet, ami lassanként beborítja a teljes látható horizontot. Úgy beszélnek sokszor a szakértők erről az eseményről – a vereségről -, mintha az csupán egy kínos intermezzo lenne, holott nem az. A Nyugat társadalmait már egy jó ideje bénítja egyre erősebben a szellemi-lelki létbizonytalanság érzése. Az elmúlt évtizedekben elvették a hitet önmagukban tőlük. A múltban nagy dicsőségnek számító jellemzők, ma már szégyellnivaló foltok. Belső kapaszkodók pedig nem maradtak. Lényegében az egyedüli a társadalmi jólét intézménye volt. De mostanra ez is megdőlt. Németország alól az amerikaiak lökték ki a sámlit, saját önző és rövidlátó üzleti érdekeik miatt. Az EU másik oszlopa, Franciaország alól pedig az oroszok (Kínával a háttérben) rúgták ki Afrikában. Azzal, hogy Franciaország elveszíti éves állami költségvetésének harmadát kitevő afrikai gyarmati sarcot a biztos gazdasági-társadalmi összeomlás útjára lépett. Innen nem lesz visszaút. Ez pedig azt jelenti, hogy Európa arccal a földre fog zuhanni belátható időn belül. Oda a Gloire.
Egy társadalom, ahogy egy ember is, akkor tud igazán teljesíteni, ha képes önmagát meghatározni a világban. Ha látja saját létének értelmét. Ebben gyökeredzik az igazi létbiztonság. Az anyagi valóságunk erre épül.
Az orosz vezetők tisztában voltak ezzel. Ezért nem törekedtek egy látványos győzelemre Ukrajnában. Mert nem ez volt a céljuk. tisztában voltak azzal, hogy Ukrajna nem a saját erejéből csinál bármit is. Ha csupán Ukrajnát támadják, az egy végtelen történet lett volna, hiszen mindig van mögöttes segítség. A feladat számukra az volt, hogy a Nyugat süppedjen bele az ukrán mocsárba. Nem tudom, milyen tervek voltak erre, de végül a Nyugat oldotta meg a kérdést. Azzal, hogy nyílegyenesen belelovagolt abba a mocsárba. Teljesen önként. A teljes média és politikum belehergelte önmagát és a jónépet a biztos győzelem tudatába. Úgy, hogy erre láthatóan semmilyen „hatástanulmány” nem készült.
És eljött a mostani idő és lassan a média összes trükkje ellenére átszüremkedik a sanyarú valóság: a nagyszerű ukránok nem is olyan nagyszerűek, viszont a gyengének és ostobának beállított oroszok, igazi stratégaként morzsolják fel nem csupán Ukrajna erőit, de a Nyugatét is.
Nem csupán Ukrajna a vesztes, hanem Oroszország: győztes.
A háború vége – amellett, hogy még egy eléggé erős meglepetést tartogat az amúgy is rogyadozó lelkületű közönség számára – elhozza az egész nyugati társadalmat érintő PTSD-t. Posztraumás stresszt. Ez az orosz győzelem most ugyanis a Nyugat feletti győzelemmé magasztosul, azzal, hogy a Nyugat ezt általános civilizációs létkérdéssé tette. Ráadásul nem csupán az eszmék világában lesz ez győzelem, hanem nagyjából minden „fronton”. A nyugati társadalmak pedig bele fognak zuhanni ebbe a mély lelki-szellemi gödörbe. Ez volt nagyjából az utolsó érzelmi kapocs a valósággal.
A következmények pedig épp a legrosszabbkor érik a Nyugatot. Miközben létezésének egyik legnagyobb kihívásával kellene megküzdenie, most fog a legelesettebb állapotba kerülni. Én úgy látom, hogy a társadalmi poszttraumás stressz lehetetlenné fogja tenni a kelet-ázsiai aspirációkat is. Akkor pedig ez az ukrán háború maradék értelmét is elveszíti.
