Omladozik a Colosseum

Sic transit gloria mundi Occidentis

Nos, Tucker Carlson olyat tett, ami a földre viszi a nyugati médiát. Nincs mese, ez egy médiatörténeti pillanat. Hangos reccsenéssel az évtizedek alatt (!) felépített Colosseum (értsd: médiabirodalom, véleményformáló nagyipar) megnyekkent. Ezt egyszerűen nem tudják már megfoltozni. Ez olyan, mint amikor a Titanic találkozott a jégheggyel. A Kapitányon és a tiszteken kívül nem sokan tudták, hogy ez végzetes lesz a hajóra nézve. Az utasok számára ez csupán egy érdekesség volt. Félelmetes, de csak érdekesség. Ugyanis a hajó még egy ideig úszott.

Nos, Tucker Calson interjúja immár a száz milliós határt is átlépte, ha jól értesültem. 100.000 millió két nap alatt! Ez emberek megsemmisítő. Most verheti a fejét a falba a Fox News tulajdonosi köre. De végül is ez minket nem érdekel. Mi figyeljünk arra, ami valójában történt. Nos, forduljunk a tengeri ütközetek világához – ez dr Somkuti Bálint barátomnak biztosan tetszeni fog – ott is a görög világ hajóihoz. A két hatalom, a Nyugat és Oroszország lassan két éve kerülgette egymást a harctereken és ennek egyik vetületén: a médiában is. Mint két hajóhad, ami ódzkodik attól, hogy nyíltan egymásnak ugorjon. Ki ezért, ki azért. Az orosz vezetés tisztában volt a Nyugat médiafölényével és nem is igazán folytatott komoly háborút ezen a téren. Vártak. Vártak egy kedvező pillanatra. Mint a görögök a perzsák ellen. Tisztában voltak a méretbeli különbségekkel, de mélyen hittek abban hogy győzhetnek. A perzsák meg épp méretüknél fogva azt hitték, hogy nem veszíthetnek. Így elbízták magukat. Ez történt a Nyugattal is már többedjére. Azt hitték, hogy ha valamit, a médiatúlsúlyukat lehetetlen megtörni.  És ekkor megjelent Tucker Carlson Moszkvában a héten és elkészítette az interjút V. V. Putyinnal. Amikor megérkezhetett a megkeresés felismerték, hogy itt van a pillanat. És megmutatkozott az a mérhetetlen szellemi fölény keleten, ami a Nyugat vesztét fogja okozni.
Tehát eljött a pillanat és a szinte teljesen gyanútlan Nyugati zászlóshajó (az egyik legerősebb) kapitánya és tisztjei nem vették észre, hogy a közelükbe ért a másik fél zászlós hajója. Az orosz hajó neve: Putyin a Nyugat hajójának neve pedig: Média. És Putyin személyesen egy váratlan manőverrel ráfordult a Médiára és teljes erőből a hajó oldalába csapódott azzal a híres hajóorral, ami a triérészeken volt. S mindezt a Médián bénultan figyelték, elakadt lélegzettel. Még arra sem volt idejük és lélekjelenlétük, hogy riadót fújjanak. A hajó oldala beszakadt és a közben távozó Putyin elvégezte dolgát és sértetlenül hátravonult. Csak a parton ácsorgó nyomorultak egy kis csoportja hüppögött, meg hápogott, hogy tiltsuk ki Carlsont… Igen, bizony itt az Uniós súlytalanokról van szó. Ezek lázadása is csak két napig tartott, amíg Pszkov be nem jelentette, hogy amíg ezek hőzöngeni kezdtek tucatnyi megkeresés érkezett, hogy ők is interjút akarnak készíteni Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnal. És ez a megsemmisülés minősített esete. Ha valamivel érzékeltetni szeretnénk az Uniós vezetők és az elit szellemi impotenciáját, akkor ez kitűnő ábrája ennek.

De lépjünk tovább. A százmilliós nézettség sem semmi egy interjúnál, de ez aligha áll meg itt. Óvatosan de nem csodálkoznék, ha akár az egy milliárdos nézettséget is meg érintené. Akárhogy is ez bizony egy fordulópont. Most egy hatalmas léket kapott a nyugati médiafölény. Még menni fog a Titanic egy ideig, de a tét most már nem a győzelem, hanem az életben maradás lesz. És, amint tudjuk a Titanicon sem volt elég mentőcsónak. Mert elbízták magukat az építők.

A Colosseum Zrt-ben most nagy lehet a nyüzsgés. A színfalak mögött. Lényegében Putyin kitört a zárlatból egy briliáns lépéssel. Oroszország lelépte az elbizakodott nyugatot és innen Zelenszkij már csak mint egy ukrán – valójában nem is ukrán és erről hamarosan meg fognak jelenni cikkek Nyugaton is – bohóc lesz, aki mindenféle lehetetlen dologról ábrándozik, miközben polgártársai tízezreit küldi a halálba. Szerintem Kína vezetése is egy halvány mosollyal jelzi, hogy mennyire elégedett a fejleményekkel. Kim Dzsong Un pedig lelkesen készíti újabb ökölrázását Dél Korea felé. Tajvanon egy nagy levegővétel után elkezdik felkészíteni csendben azt a diplomata csapatot, akik majd láthatatlanul elkezdi az egyeztetéseket Kínával az egy ország két rendszer elve mentén való egyesítésre. Irán pedig, nos ott azt hiszem kissé hátradőltek, megsimogatták a szakállukat és elmormolták: Allah igazságos és megalázta azokat, akik az igazhitűeket szorongatták. Amúgy meg megnézték a térképen, hogy milyen újabb amerikai állásokra lehetne csapást mérni, amúgy ünneplés gyanánt. A huszik lelkesen beszerzik az ásókat, csákányokat és persze sokkal inkább a gépi eszközöket egy kis ásáshoz. Miért? Nos, épp ma néztem Somkuti Bálint egyik kitűnő beszélgetését az Ultrahangon, ahol elmondta azt az egészen elképesztő dolgot, hogy évekkel ezelőtt a telekommunikációs társaságoknak az a zseniális ötlete támadt, hogy épp a huszik területén vezetik át az egy internetes gerincvezetéket, ami Ázsia internet forgalmának kb 30%-át jelenti. Mi baj lehet belőle, igaz?

És vegyük végül azért Ukrajnát is. Mert ott is véres komédia készülődik.Leváltották Zaluzsnijt és végül nagy nehezen kinevezték Szirszkijt. Aki orosz. Valamikor másfél éve írtam, hogy végjáték bekövetkeztekor kell majd valaki, aki leváltja Zelenszkijt és a köré csoportosuló sleppet. Ez persze nem választások útján fog menni. Elkapják akit tudnak, végeznek, Budanovval, Podoljakkal, Danyilovval, Zelenszkijjel és a többiekkel, leszámolnak a neonáci alakulatokkal. Ez nem lesz szép. Ez hentesmunka lesz. Aztán amikor rendet vágtak, ennek a vezetőnek el kell mennie Moszkvába és megbeszélni a részleteit annak, hogy miként térnek vissza Ukrajna lázadó kozákjai Oroszország Anyácska kebelére. Aztán kiverik a közben bevonult lengyel és egyéb csapatokat. Elfeledjük ugyanis – hiába írogatom időnként le -, hogy azt amire Ukrajnának szüksége van, egyedül Oroszország adhetje meg. Ezt a leckét tanulják most az ukránok is. Csak az ára ennek hatalmas. Legkevesebb félmillió ukrajnai halt eddig bele ebbe a tanulási folyamatba. A Nyugat soha sem gondolta komolyan, hogy megadja Ukrajnának, amire szüksége van.

Az a félelmetes, hogy bárhol kaparjuk meg, mindenhol csak a repedéseket, a bomlást és a tehetetlenséget látjuk viszont.  Egyszerűen hiányzik a józan belátás Nyugaton. Mert mindezt el lehetett volna kerülni.
Mi pedig, mert számunkra azért mégiscsak ez a legfontosabb – ugye ez a legfontosabb? – ott állunk látván mindezt és nem nehéz felmérni, hogy az a biztonság, amiben az elitünk reménykedett 1999-ben, sehol sincs. Le kell vonnunk előbb-utóbb a tanulságot, ahogy a megígért biztonsági garanciáink nincsenek meg. Az elitjeink is bedőltek a Colosseum díszleteinek, műsorának. S most keserű az ébredés. Mert kiderült, hogy ott leszünk hagyva pőrén és kiszolgáltatottan.
Mert legyen világos: az Észak-Atlanti angolszász térség a kontinentális Európa lázas testének kirablásával akarja megmenteni önmagát. Szó nincs arról, hogy erre építkezni akarna. Elvinni, amit még lehet, aztán utánuk a vízözön. Az igazán kétségbeejtő történések majd csak ezután következnek itt az európai szárazföldön. Mert bár időbe telik, de érvényesülni fog a szellemi fölénye a keletnek.

Még sok mindenről lehetne írni ennek kapcsán, de ez csak egy bejegyzés. Sajnos az a helyzet, hogy amit korábban előrejeleztem, minden meg fog történni. Mert a történelem folyama erre tart és nincs az a hadvezér, aki megállíthatná.