Mostanában elgondolkodtam, hogy vajon az a ma gyakran használt feltételezés, hogy Amerika Európa gazdasági alávetésével szeretné megőrizni saját gazdasági erejét és kiterjeszteni piacait, mennyire igaz? Mert elsőre ez egy nagyon valóságosnak ható gondolat. Sőt, másodjára is az. Hiszen látjuk, ahogy gazdaságilag, politikailag alárendelődik az EU. Az energiaszektort, az ipar mind nagyobb részét, a politikát és a katonai doktrinát Európa vezetői szolgalelkűen elfogadják. Így valóban megnyílik egyfajta gazdasági tér az amerikai cégeknek és termékeknek. OK. De azért van egy-két probléma is.

Akár hogy is nézem, az azért zavaró, hogy ez a nagy nyomulás azért még sem következik be. Legalább is nem látom ennek nyomait. De korábban már elgondolkodtam azon is, hogy a Nyugat gazdasági és politikai hegemóniája mégsem csupán az USA-n nyugodott, hanem az is két lábon állt: az USA és Nyugat-Európa gazdasági-pénzügyi erején. Mert az lehet, hogy katonailag Nyugat-Európa országai ’90 után felhagytak katonai erőik fejlesztésével, de gazdasági pozícióikkal nem. A 2008-as pénzügyi válság volt az első olyan dolog, ami komolyan alátett Európának. S igazából onnantól kezdve nem is lett jobb. Legutóbb az az amerikai döntés gondolkodtatott el, amikor a Biden adminisztráció befagyasztotta az újabb LNG terminálok építésére adott koncessziókat. Mert persze környezetvédelmi lobby meg minden, de nekem ez büdös. Miért?  Mert vastagon szembemegy azzal a narratívával, hogy Európát függővé kell tenni az amerikai gáztól. Ez így nem kerek.

Tehát, akkor mi lehet a valóság? A logikus megoldása az egyenletnek az lehet, hogy nem az a fő szándék, hogy Európa gazdasági vazallusa legyen az USA-nak. Mert, ha az lenne, akkor azt nagyon bután vezetik elő. Ha tönkreteszik Európát, abból nem jön ki egy fizetőképes vazallus. Ráadásul tartsuk szem előtt, hogy a szintúgy Amerikai tervként eredeztethető migrációs beáramlás, ami mostanra szinte kezelhetetlenné tette az európai államok vezetését, már közép távon is polgárháborúkat fog szülni. Az meg megint ellene hat egy gazdasági felhasználásnak. Azt megint el kell vetni, hogy az orosz terjeszkedés elé vetnék Európát. Mert egyrészt nincs ilyen, másrészt akkor fel kellene erősíteni katonailag, nem mindjobban meggyengíteni. Márpedig most ezt látom: tervszerű gyengítését Európának.

Ezen gondolkodva jutott eszembe, hogy volt nekem valamikor egy-másfél éve egy rövid gondolatom, hogy Európát arra szánják, legyen egyfajta aknamező a terjeszkedő Heartland Szövetség hatalmai előtt. Hogy valójában az amerikaiak már jó ideje rájöttek, hogy nem tudják fenntartani a saját katonai-gazdaság-pénzügyi hegemóniájukat. S ha nem, akkor legjobb, ha tervszerű visszavonulást választják. Mégpedig úgy, hogy közben egyrészt minél több erőforrást igyekezzenek megtartani maguknak, másrészt minél több „aknamezőt” hátrahagyni a feladandó térségekben. Csak korábban azt gondoltam, ez az aknamező Ukrajna és Közép-Európa lesz. Ezt arra alapoztam, hogy a Nyugat történelmi határa ezer éve az egykori Német-Római Császárság keleti határa volt.
Na igen. Amit nem vettem figyelembe, hogy ez egy európai szemlélet. A Tengerentúlon, azonban nem ez a magterület elképzelés. Számukra

az angolszász Észak-Atlanti térség a magterület.

De ha a térképre nézünk láthatjuk, hogy az ukrajnai háború elvesztésével a Nyugat számára nincs földrajzi akadály, ahol meg lehetne vetni a lábukat a Szárazföldi Hatalmak terjeszkedése előtt. Itt nem feltétlen katonai terjeszkedésre gondolok. Világos ugyanis, hogy a kontinentális Európa természetszerűleg csak Oroszország felől juthat hozzá a szükséges erőforrásokhoz. Minden más megoldás csak ideiglenes lehet és mérhetetlenül drága. Márpedig azt felismerhették a tengerentúli agytrösztök, hogy a természetföldrajz és az arra alapozódó gazdasági logisztika ki fogja kényszeríteni azokat a politikai és társadalmi változásokat, ami a kontinentális kapcsolatok helyreállításához kellenek. A mostani politikai helyzetet tehát – szerintem – ideiglenesnek tekintik. Alighanem felmérték, hogy végül egészen az Atlanti térségig kell majd visszavonulniuk. Az USA, Kanada és Nagy-Britannia lesz a megmaradó Nyugat magterülete. Viszont addig a lehető legnagyobb problémát akarnak maguk mögött hagyni az új Hatalmaknak számára. Jelenleg csupán ezzel tudom magyarázni azokat a furcsa politikai és katonai mozgásokat, amiket látunk. Mert ez minden, csak nem Európa „megszállása”. Ez inkább Európa magára hagyása. Nem hozzák Európába az amerikai cégeket, hanem viszik innen az európai cégeket. Ez pedig vagyonmentés.

Nos, meglátjuk. Mindenesetre tart a Világ újrafelosztása és ebben a kontinentális Európa szerepét én nem látom. 

Talán ez is érdekelné

2 Hozzászólás

  1. Szép jó napot, Tamás.
    Kína… Immár ő az USA nagy gondja, nem Oroszország. Még az Ukrán háborúval együtt is. Így látom, de persze tévedhetek. Ha így van, Európa geopolitikai értéke Kína ellen nagyobb az USA számára, mint a gazdasági értéke vagy az ütközőzóna szerep Oroszországgal szemben. Talán nem igy van, de ez magyarázatot adhat a „a furcsa politikai és katonai mozgásokra”.

    1. Üdvözletem János!

      Kína valóban a legnagyobb gondja az USA-nak. De még ettől is nagyobb gondjuk, hogy nem vették időben észre, hogy azok szövetkeztek az oroszokkal. Azért, mert időben felismerték rövid és középtávú érdekeik közös voltát. Ebből következik, hogy bármennyire is szeretnék, de nem tudják a két problémát szétválasztani. Amikor az ukrajnai háború elkezdődött – szerintem – még nem voltak ennek tudatában. Most már talán tudják, de késő. Az izraeli háború kitörésével pedig átvették a kezdeményezést a Szárazföldi Hatalmak.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük