Kezdjünk neki tehát.

Most ebben az írásban, olyan dolgokról fogok értekezni, amit ebből a szempontból nem sűrűn lehet olvasni. Oka ennek az összefoglalásnak, hogy Közép-Európában felpörögnek az események és a NATO, Steadfast Defender 2024 nevű összetett gyakorlata januártól egészen júniusig bezárólag zajlik. Ebben 90.000 katona, 31 NATO ország és Svédország vesz részt. Az Atlanti óceántól egészen az ukrán, belorusz és orosz határig fog megrendezésre kerülni. Valójában több helyszín is alkalmas arra, hogy bekapcsolódjanak az ukrajnai rezsim fenntartásába, ha az összeomlás szélére kerülne. Ha az időpontokat megnézzük látjuk, hogy attól kezdődött, amikorra időzítették az ukrán vereség megfuttatását a nyugati sajtó zászlóshajóiban. És a vége kevéssel az EU-s választások után lesz. Legalábbis ez a hivatalos terv.

Tartsuk elménkben, hogy mind az EU-s választáson, mind később a novemberi amerikai elnökválasztáson a most regnáló kurzus bukását eredményezi egy csúfos bukás Ukrajnában. Szeretnék ismételten figyelmeztetni – ahogy azt már többször megtettem -, hogy nem a puszta harctéri vereség lenne az oka egy brutális bukásnak és nem is Zelenszkij bukása. Ezt túl tudnák élni. De nem is pusztán a befektetett pénzek, vagy a veszendőbe menő “vagyontárgyak”. Vesztettek már ennél többet is.

Az ok, a valódi

A Félelem. A lebukástól.
Az amitől félnek a sikkasztások, a korrupció, a politikai visszaosztások rendszere, amit Ukrajnában megvalósítottak. De főként a lebukástól való rettegés. Embertelen pénzek mentek Ukrajnába (talán valahol 2-300 milliárd dollárnyi), s ezen pénzek nagyjából harmada (70-100 milliárd dollár) eltűnt. Ez pedig több tíz milliárd dollárt és eurót jelent (!). Komolyan azt hiszi bárki is, hogy ezt az ukránok nyugati segítség, asszisztálás és a nekik való visszaosztás nélkül megtehették volna? Ebben a nagyságrendben? Csak azért nem mondom el esti meseként a lányomnak, mert már kamaszkorba lépett és nem hallgat meg meséket. Erről nem fognak értekezni a szakértők még egy jó ideig, mert akkora botrány lesz, hogy a Világ négy sarka fog a helyéből kifordulni. Még megbecsülni is alig lehet ennek a következményeit.
Ursula von der Leyen, Joe Biden, Justin Trudeau, Scholtz, Macron, Verhofstadt, és a többiek, megannyi korrupt politikus.  Csak Ursulát megnézzük még ki sem kecmergett a Pfizer botrányból. Értsük meg Ukrajna csak egyféleképpen tud működni, korrupcióval. Gondoljunk bele, mit gondolhattak magukban még pár éve is azok a nyugati politikusok és döntéshozók, akikről azóta szinte kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy lopnak, csalnak, ahol csak tudnak. Ukrajnában nem a szabadság bajnokát látták meg ezek a hidegen számító szélhámosok, hanem a soha vissza nem térő lehetőséget. Ukrajna a háború előtt is, a Majdan puccs után egy korrupciós vállalkozás lehetett. Erről tanúskodik Hunter Biden története. De ne legyünk gyerekesek, hogy ő volt az egyetlen. Már akkor ott nyüzsgött mindenki, aki számít.  A háború azonban egy új fejezetet nyitott. Ukrajna ezzel a háborúval egy igazi, multinacionális, korrupciós gigavállalkozás lett. Egy akkora pénzmosoda, hogy olyat még a Világ nem látott. Még egyszer a nagyságrendet: 50-100 milliárd dollár. Vagy több. Hazák teljes éves GDP-je alig több ennél. Ha az ismert visszaosztásos rendszerek arányait nézem a szóban forgó 70-100 milliárd dollárból kb 10-15%-ot legkevesebb vissza kellett osztani, de nem csodálkoznék egy 30-50%-os arányon sem. Számoljunk csak. Vegyük a kisebbet, a 70 milliárdot. Az legkevesebb 7-10 milliárd dollárt jelent. De jelenthet akár 35 milliárdot is! Dollárban. Ehhez tegyük hozzá, hogy ezek a visszaosztott pénzek láthatatlanok. Épp megfelelnek egy gigaválasztási sorozatban az elképesztő mértékű korrumpálások fedezetének. A média, politikusok, művészek, előadók, municípiális hivatalnokok, bújtatott befolyásolás, a nagy techcégek vezetésének megfizetése stb. Ez irdatlan összegeket jelent. De biztos vagyok, hogy az elmúlt években politikusi magánszámlák, alapítványok, illetve pártkasszák és alapítványok is busásan gyarapodtak.
Amikor az oroszok győznek és átveszik az irányítást Ukrajna legnagyobb része felett, olyan zsarolási potenciállal fognak rendelkezni mindezekből következőleg, hogy ahhoz képest Merkel aktája fityfene lesz. Gondoljuk el, mi mennyiségű bizonyíték lehet Kijevi széfekben. Mert zsarolni ők is akarnak, az életük biztosítékaként tekinthetnek ezekre a papírokra (az ukránok). És a tanúk sokasága. Ez az oka, a legfőbb oka a nagy nyüzsgésnek, a nagy gyakorlatozásnak és ezért vagyok szinte biztos abban, hogy be fognak lépni Ukrajna területére a NATO csapatok. Azonban ezt  csak úgy tehetik meg, hogy kijönnek a NATO ernyő alól. Bizony. Meg fogják tenni, mert az elit addigra olyan pánikban lesz, mint Trója uralkodói, amikor meglátták a falóból előugráló görög harcosokat.

A jövő árnyai

Miért nem tesznek fel komoly kérdéseket a szakértők ezzel kapcsolatban? Ursula von der Leyen azért nem lehet NATO főtitkár jelölt, mert állítólag túl orosz ellenes. OK. Miért nem kérdeztek rá, hogy de miért is? Nekem ez volt az első gondolatom. Miért? Hiszen előélete során szerintem semmi olyan nem történt, ami ezt kellene, hogy eredményezze. A pálya, amit befutott, nem sok ponton érintkezett Oroszországgal, a háborúig. És a többi európai politikus? Miért? Bennem ez a kérdés már jó régen ott motoszkált. Ezek az emberek úgy dúlnak-fúlnak Oroszország ellen, mintha az összes női felmenőjüket megerőszakolták volna az orosz katonák. De hát nem.  Valójában semmi sem történt korábban. Sőt, vadul üzleteltek velük. Aztán felderengett, hogy nem a múltról van szó, hanem a jövőről. Egy nagyon is lehetséges jövőről. S ezért kell majd háborúba mennie Közép-Európának, hogy elodázzák a bukást. Vagy… hogy elodázzák magukat a választásokat. Mert ugye, ha kitörne egy jó kis háború Európa és Oroszország között – nem hivatalos NATO háború, az Ernyőn kívül – az ok lenne a választás elnapolására. És ok lenne egy mostaninál sokkalta erősebb médiakontrollnak. Akár be is tilthatnák a vélemény nyilvánítást. De nem is sorolom. Azt fogjuk most megnézni, hogy miért lehetséges Közép-Európa föláldozása, ennyire lélektelenül. De ehhez vissza kell mennünk egy sokkalta régibb korba.

Ostsiedlung

A szó szoros jelentés az, hogy keleti letelepülés vagy másképp betelepülés. Ez egészen korán, már a Karoling korban megkezdődött azzal, hogy úgynevezett Markokat hoztak létre az északi és keleti határterületeken.

A térkép az Ostsiedlung kezdőállapotát és a legnagyobb kiterjedését ábrázolja nagyjából az 1348-as Namslau-i Szerződés idején, amikor kialakult a Német-Római Császárság végleges keleti határa (ahogy az a mellékelt térképen fekete vonallal jelölve van, balra).  Ez a vonal, határvonal lett aztán századok hosszú során a Nyugat keleti határa.
Azért a szemfüles és történelmet ismerő olvasónak feltűnhet valami furcsaság a térképeken. Az, hogy azok a területek, amikre az van írva, hogy Nordslaven (azaz Északi Szlávok), ott egy kevéssel korábban még germán törzsek éltek. Legalább is a történettudomány szerint.

A fenti két térképen egyrészt a germán törzsek elterjedése van ábrázolva, míg a másikon az egyes törzsek szerinti bontás. A gótok királyságai nem látszódnak, mert azok a mai Ukrajna területén voltak. Tehát a mai Németország határaitól keletre Lengyelország, Csehország, Morvaország, Szlovákia és Ukrajna. Dereng valami fény az alagút végén…? Ez nagyjából a 3. századig érvényes helyzet. A 4. században azonban megérkeznek a hunok és mint egy vihar felszámolják a gótok két királyságát a 370-es évek közepén. Pikáns részlete az európai történetírásnak, hogy ezután az épp megvert gótok, akik menekültként a Kelet-Római Birodalomba érkeznek még fegyvereiket is leadva a hatóságoknak 378-ban már megsemmisítő vereséget mérnek a hatalma csúcsán lévő birodalomra. Ehhez kell a diploma, ezt megmagyarázni. De haladjunk. 
A hunok voltak, akik a germán törzseket betelepítik a Kárpát-medencébe, miután a birodalmuk központját ide helyezik. Atilla pedig innen szándékozta kormányozni európai birodalmát az Atlanti óceántól a Kaszpi-tengerig.  Ekkor ürül ki állítólag az a vidék és telepednek be oda a szlávok, akik korábban nem is voltak. Egy újabb bakugrás. A macska megint elment másodszor előttünk… Talán nem csodálkozunk, ha megemlítem, hogy mi magyarok a hunok utódai vagyunk. Csak saját helyzetünk érthetőségének kedvéért. A történeti források elfogulatlan vizsgálatakor hamar kiderül, hogy azok a híres germán népek, amiknek az egyetemeken biflázzák a neveit, a valóságban nem népek vagy törzsek voltak, hanem csoportok. Amolyan összeverődő rablócsapatok. Ilyenek voltak a gótok is. Saját eredet történetük szerint is egy három hajóból álló “flotilla” hajózott Gotland szigetéről a Baltikumba szerencsét próbálni. Majd a helyiek “kérésére”, átveszik az igazgatási feladatokat. Ismerős képlet? Igen, mert a varégok ugyan ezt csinálják sok évszázaddal később. Csak az ő alapításuk nem szűnik meg. Ma is létezik, úgy hívják, hogy a Rusz, Ruszland, Oroszország. Ezek a germán csoportok hagyták el a közép-európai térséget a hunok miatt és kerültek a Nyugat-Római Birodalom területére. S ezért volt szükség az Ostsiedlungra, mert betelepülni, népességgel csak ekkortól kezdtek. A történelmi emlékezetükben azonban ezek a területek egykor az övék volt. Tehát először csak arra jártak, majd már úgy emlékeztek, hogy ott éltek, végül elindultak “visszaszerezni”.

Drang nach Osten

Az Ostsiedlungból nőtt ki a politikai terjeszkedés is keletre. Érdekes módon az egykor állítólag  évszázadokig germán területeket meg kellett hódítani. A Karoling Nagy Károlynak az Elbánál kell létrehoznia a Markokat. Onnan indul a Drang nach Osten, nem az Oderától. Pomeránia, Mecklenburg, Brandenburg csak a 12. században (!) lesz a Német-Római Szent Birodalom része. Szilézia, Lausitz pedig még későbben, csak az 1348-as Namslau-i szerződéssel. A keleti terjeszkedés persze nem korlátozódik az említett tartományokra, hanem magában foglalja Lengyelországot, a Baltikumot, a Kárpát-medencét és mint látjuk egészen a sztyeppéig terjed, Ukrajnáig. Az oroszok például a litván és a lengyel keleti terjeszkedést is egyfajta Drang nach Ostenként fogták fel. A lengyeleket az mentette meg, hogy volt egy elég erős eredetmítoszuk, miszerint a lengyel nemesség, szarmata nemesség. Ez a mai napig él, ha jól tudom.
De az I. és a II. Világháborúban is elhangoztak a keleti élettérre vonatkozó kijelentések, elképzelések. És nem csak elképzelések, hanem tettek is történtek. A hidegháború után pedig a pénzzel és tőkével akarták megvalósítani ugyan ezt az eszmét a németek. Akár hogy is nézzük 1990 után nagyjából napjainkig Németország gazdasági gyarmata volt Közép-Európa. Ez most omladozik éppen.

Cordon Sanitaire

Cordon Sanitaire 1919

Ezt a fogalmat a franciák találták ki és 1919-től a Szovjet Unió és részben Németország ellen szervezték a felbomlott régi birodalmak romjain születő kisállamokból. Ez Finnországtól terjedt a Baltikumon át Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság – később Jugoszlávia – részvételével. A franciák azt gondolták, hogy a nem túl nagy országcsoport mindig kiszolgáltatott lesz a francia akaratnak. Valójában roppant tévedésnek bizonyult, mert nagyon komoly belső ellentétek is feszítették ezeket az államokat. Jószerivel mindenki mindenkivel haragban volt valami miatt. Amikor pedig eljött az igazság pillanata 1938-ban és 1939-ben úgy omlott össze, mintha soha nem is lett volna.

A Bukaresti Kilencek

Bukaresti Kilencek

2015-ben hívják életre válaszul a Krím annektálására és a Kelet-Ukrajnában megszülető szakadár területeken kibontakozó harcok hatására. A NATO keleti szárnyának együttműködését lenne hivatva elmélyíteni, azonban a nagyon is különböző lokális érdekek és a történelmi beágyazottságú ellentétek miatt nagy jelentőségre nem tettek szert. Valódi szerep most juthat a társaságnak, mert nagyjából ezen országokat tartják az un. Hajlandóak csoportjának. Magyarországot leszámítva, illetve most, hogy Fico került Szlovákia élére, Szlovákiai is kiesett. A Hajlandóak csoportján azt értik, hogy hajlandóak lennének valamilyen formában Ukrajna területén katonai tevékenységre. Tegyük hozzá a Zelenszkij vezette rezsim védelmében. Valószínűleg megkísérelnének egy “békefenntartó” szerepkörbe verekedni magukat. Ami, mivel nincs béke sem fegyverszünet elég bajosnak néz ki. Ráadásul erő sincs hozzá.

Összegzés

Értékeljük is ki, amit látunk. Az un. Közép-Európa mindig is egy meghódítandó területet jelentett a Nyugat gondolkodásában. Egy német érdekszférát, mai elegánsabb kifejezéssel élve. Egyúttal itt is rögzítem, hogy a Nyugat valós határa a Német-Római Szent Birodalom 14. századra megszilárduló keleti határát jelenti. Ez Németország, Csehország, Ausztria, Szlovénia keleti határát jelenti ma. Ami ettől keletre van az uralmi terület vagy puffer-öv. Attól függően, hogy éppen mi a történelmi helyzet. De mindenképpen feláldozható. Bármennyire is kerülgetik itthon a kérdést, a valós helyzet az, hogy nagyon is vannak Hajlandóak. Igaz nem feltétlen önként és dalolva.
A mai nap (2024.02.27.) híre volt Macron elnök félmondata, amiben lehetségesnek tartotta NATO katonák Ukrajnába való irányítását. Bár azt már nem vázolta, hogy ez miképpen is történne. Van is nagy műbalhé. Már elnézést. A tavaly Ramsteinben megtartott NATO értekezlet során már egészen biztosan szó esett erről. Nagyjából azóta lehet hallani az un. Hajlandóak szövetségéről. A kérdést ugyan elodázta a nyári ukrán támadássorozat és az október 7-i izraeli terrortámadása a Hamasznak, de mostanra a dolog egyre sürgetőbbé válik. Közeledik az EU-s választás júniusban és novemberben az amerikai elnökválasztás. Azonban mindkét időpontnál gyorsabban közeledik az ukrán összeomlás. Ez pedig az írásom elején felvázolt okoknál fogva katasztrófát jelent a teljes jelenlegi nyugati elitnek. A katonai fellépésnek pedig megágyaztak a szintén említett Steadfast Defender 2024 elnevezésű hadgyakorlat sorozattal. Ez meglepő módon májusig tart, épp az EU-s választások előestéjéig. Vagyis addig fenntartható egy hadgyakorlatból katonai beavatkozássá alakítható cselekménysor. Aki akarja, ennél a pontnál értheti meg, hogy Macron nem egy felelőtlen magányos beszélő, hanem kikotyogott valamit, avagy nagyon tudatosan bedobta a gondolatot a már erősen aggodalmas közhangulatba. Mivel leköszönő francia elnök, megtehette politikai következmények nélkül. A tiltakozások pedig tudjuk jól a történelemből nem többek képmutatásnál. Például Tusk esetében, akit ki sem lehet húzni az amerikaiak hátsójából. Akik meg emlékeznek egy hétnél korábbi dolgokra is, azok most felidézhetik a talán tavalyi, de szerintem 2022-es esetet, amikor lengyel tábornokokat fényképeztek le egy cikk kapcsán, a falon meg ott lógott Nagy-Lengyelország térképe Nyugat-Ukrajnával egyetemben. Tehát van a valóság és van a képmutatás.
S még egy dolog, amivel ijesztgetni szokták a jónépet. Nem, nem lesz nukleáris háború, ha NATO országok fegyveresei akármilyen indokkal is, de Ukrajna földjére lépnek. Több oka is van ennek. Nem lesz, mert a NATO ernyője csak a határokon belül véd. Nem lesz, mert nem szervezetileg fogják ezt megtenni, hanem mintegy “egyénileg”. Nem lesz, mert az orosz vezetés bár az öklét fogja rázni és égre-földre esküdözik majd Medvegyev, hogy jönnek a füstölgő európai városok, de valójában – szerintem – az oroszok erre a jelenetre készültek másfél éve. Ugyanis – már ezt is írtam – bár megvertek három teljes ukrán hadsereget, amelyik nyugati felkészítést és többé-kevésbé nyugati technikát  és támogatást kapott, de az igazi bizonyítás orosz részről az lenne, ha magukat a NATO csapatokat tudnák a harcmezőn megverni. Ez nekik azért kell, hogy az un. Globális Dél és azon belül is a BRICS államok előtt és még azon belül is Kína előtt bizonyítsák, hogy visszatértek a szuperhatalmak közé és az USA és Kína mellett van egy harmadik hely is, ami őket, az oroszokat illeti, katonai teljesítményük alapján. És ez nagy vágy. Putyin életműve ezzel az aktussal lesz megkoronázva.

+1: Soros György 1993

Ebben az évben írt egy értekezést Gyuri bácsi, amelyben a NATO keleti bővítése mellett érvelt. S ebben a dolgozatában írja, hogy ha felveszik a NATO-ba a közép-európai kisállamokat, akkor az igen hasznos lesz, mert egy várható Oroszország elleni háborúban az élőerőt adhatnák ezen területek, míg a nyugati szövetség csak a technikát és a pénzt kellene adja. Ez pedig nagyon komoly hasznot jelentene a nyugtai politikai vezetés számára, mert nem kellene hullazsákok tömegeivel elszámolnia otthon. Már akkor is nagyon kedves bácsi volt a Gyuri…

N.b.: Utólagosan teszek hozzá vagy inkább idézek egy cikket (illetve többet), ami a Szilaj Csikó oldalán jelent meg. Ez azért fontos, mert mint olvasva kiderült egy amerikai szerző, Brad Pearce (Brad Pearce: Ukrajna korrupciója megmérgezte Amerikát) lényegében hasonló következtetésre jut Ukrajna és az USA “üzleti” kapcsolatai kapcsán. Ő persze leginkább az amerikai vonalat vizsgálta, de kevés esélye van annak, hogy az amerikai politbüróhoz hasonló EU-s politbüró másként gondolkodna. Ezt egyébként Vukics Ferenc szintén a Szilaj Csikó oldalán két másik írásban is elemzi. Az egyik a A nagy nemzetközi lopótök és a másik Lopjuk el a Pentagont! címmel. Az utóbbiban van ez a részlet, ami az én eszmefuttatásomat is alátámasztja Ukrajnával kapcsolatban.

Az amerikai kormány több mint 1,1 milliárd dollárnyi adófizetői pénzt áramoltatott Afganisztánba azóta, hogy a tálibok 2021 augusztusában átvették az ország irányítását. Mindez minimális felügyelet vagy elszámoltathatóság nélkül zajlott le – állította akkor a felügyeletéért felelős szervezet.

Ez azért fontos, mert épp erre a metódusra gondolok, amiben a legfontosabb kitétel: az ellenőrizetlenség. Ukrajnába ugyan ilyen módon folynak be a pénzek, támogatások, fegyverek, hadieszközök és hadiszerek. Pedig épp a napokban derült ki, hogy a CIA és mindenféle egyéb szervek, nem csupán amerikai gondolom, legalább 2014 óta, a Majdan-puccs óta erőteljesen – tehát nem sporadikusan, hanem szervezetten – jelen vannak az országban. Robert C. Castel tegnapi beszélgetésében pedig ezekről elmondta, hogy nem csupán hírszerzői szerepben vannak jelen, hanem ellenőrző szerepben is, hogy ellenőrizzék a folyamatokat, ne csupán az ukránok jelentései adjanak képet az amerikai döntéshozóknak a valóságról. S ez eléggé logikus is számomra.
S épp ezért, mert ezt feltételeztem, lehetetlen azt gondolni, hogy Nyugati segédlet nélkül lehetséges lenne az ukránok számára több tízmilliárd dollárnyi pénz és eszköz meglovasítása. Ez képtelenség. Márpedig a “segítségnek” mindenhol ára van. Ezt nevezzük visszaosztásnak. Ebben érdekeltek a Nyugat jelenlegi politikusai és ennek a csábításnak nem tudtak ellenállni. S mindez a mohó szerzési vágy összefonódik a világban zajló hatalmi harccal, a Világ érdekköreinek újraelosztásával. Ettől aztán meglehetősen zavaros és bonyolult lett az egész.

Ahogy az oroszok látják

Talán ezt is élvezné

1 Hozzászólás

  1. Szép jó napot, Tamás.
    Azért van egy pszichológiai tényező is. A mai Európában nagyon nagy bűvölő erővel rendelkező politikai vezetőnek kellene ahhoz, hogy a profi katonákon kívül bárkit is lehessen háborúba vezérelni Oroszország ellen, ha az nem támad elsőként. Macron távolról sem rendelkezik efféle bűvölő erővel, sőt ma már inkább ellenszenves a francia tömegeknél. A szerencsétlen tegnapi kijelentését a témában szinte minden francia politikus ellenzi ma. Manapság Európában nagyon kevés ember hajlandó meghalni egy zászlóért, “Európáért” pedig talán senki sem.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük