Nos, azt hiszem itt lehet tetten érni, hogy miként viszik félre a saját esélyeik latolgatását a nyugati elemzők. sajnos itt egy hazai, magyar katonai elemző viszi végbe a Végzetes Matekot.
Lássuk:

A műsorban megjelenítenek egy összesítést arról, hogy milyen haderőkkel rendelkeznek Kína, Oroszország és a NATO. S ki is hozza a rendszeresen ismételgetett fölényt a Nyugat számára. De van egy ki gubanc azért. Mégpedig az, hogy ez így nem igaz. Míg a NATO számára kihoznak 5 és fél millió katonát, addig az orosz hadsereget mindössze 850.000-re teszik. Pedig ez nem igaz.
Már a háború előtt 1,1 millió reguláris és mintegy 2 millió tartalékos volt. Ez mára úgy módosult, hogy a reguláris erők létszámát emelni kezdték és most valahol 1,5 millió felé járhat. De a kínai hadsereget is alábecsülik. Összvissz 2 millió főben adja meg a táblázat. Pedig csak a reguláris erők száma 2,2 millió fő. A Háború művészete oldal például 2022-ben 3,3 millió főt ad a reguláris és tartalékos létszámra. Továbbá ezen kívül van egy 4 millió fős paramilitáris erő, is. Az gondolom világos, hogy a NATO erőket teljes, azaz reguláris és tartalékos létszámmal együtt számolták. Így azonban az arányok a 2,85 millió orosz-kínai állományt 6,6 millió főre növeli (Kínánál nem számolva a paramilitáris erőket), szemben a NATO 5,5 milliós állományával. Hupsz el is tűnt a létszámfölény.

Persze vannak szegmensek, ahol határozott NATO fölény van a statisztikák szerint. Repülőgépek, repülőgéphordozók, páncélozott járművek, haditengerészeti eszközök, helikopterek terén. A hazai elemzők is erre a vonatra szoktak felülni. Repülőgépek, harckocsik, haditengerészet, repülőgéphordozók. De azért ezek a dolgok nem olyan egyszerűek, mint ez a halálos matek Nyugaton. Ugyanis meg kellett volna tanulni az ukrán-orosz háborúból, hogy egy dolog a készletlista és egy másik ezek hadrafoghatósága.

Mert rögtön adódik egy földrajzi probléma. Mégpedig, hogy a NATO-nak kell nagyobb távolságokat megtenni és jóval nagyobb logisztikai utakat működtetni. Ugyanis az említett hadieszközök eloszlása fölöttébb aránytalan. Döntő hányada az USA-ban van. Tehát szállítandó. De nem csak maga az eszköz – és a katona -, hanem  a hozzátartozó ellátmány is. Méghozzá folyamatosan. És ooops itt van a következő probléma, ami kiderült a két év alatt, a lőszerjavadalmazás. A tüzérségi lőszert szokták leggyakrabban emlegetni, de sorolni lehetne. Például csak mintegy mellékesen megkérdezném, sikerült az ukránok által ellődözött Javelin-hez tartozó lőszert pótolni? De további neuralgikus pont a hadianyag gyártása is. Maga az elemző is elmondja, hogy Oroszország tavaly 2 millió tüzérségi gránátot gyártott és ugyan ennyit vásárolt Észak-Koreától. De ugyanígy vásároltak és folyamatosan teszik ezt Irántól drónokat, sőt gyártják is ezeket Oroszországban.

A páncélozott járműveket illetőleg azért tudjuk, hogy abba bele vannak számolva nyugaton is a leggyöngébb eszközök is. Azok is, amelyek nem biztos, hogy el tudnak indulni. Lásd a két angol repülőgéphordozót.
De szintén további probléma személyzeti kérdés. Az elemző a videóban nem érezte feladatának, hogy kitérjen a képzettségi kérdésre. Mert persze van egy reguláris erő, akik nyilván jártasak a fegyverek kezelésében. Nyilván… De ekkor eszembe jut a Hessen legutóbbi produkciója a Vörös-tengeren. Nyilván…? És a nyugati tartalékos állomány? Ahogy egy másik hazai elemző ’22 őszén megjegyezte az orosz tartalékosokról, hogy azok nem érnek semmit, kérdezném a nyugati tartalékosok, mit fognak érni? Csak mert az orosz tartalékosok azóta bizonyítottak. A nyugatiak még össze sem jöttek.

Az orosz hadsereg két éve háborúban áll. Méghozzá egy erős, intenzív háborúban. Hozzászoktak a halálhoz, a sebesültekhez, az önfeláldozáshoz. Már kiderült  ki az alkalmas parancsnok és ki nem az. Már begyakorolták éles helyzetek sokaságában (!) a szükséges harceljárásokat. A nyugatiak még csak vizsgálgatják a dolgot. Én nem hallottam róla, hogy a gyakorlótereken tömegével megjelentek volna a tapasztalatok. Illetve némely helyeken megjelentek a lövészárkok is ami arra utal, hogy elkezdődött a trenírozás. Azonban ez még édes kevés, úgy, hogy alig van személyes tapasztalatuk hadvezetésből az új viszonyok közepette. A nyugati életminőséghez szokott emberek, hogy fogják viselni az ukrajnai körülményeket. Ugye az elemzők java mindig megfeledkezik arról, hogy az oroszok kialakítottak egy csúnya rossz szokást: visszalőnek. És vannak hozzá eszközeik.

De tovább megyek. Szép a hatmilliós NATO létszám – a fele sem igaz a valóságban – de ennek a tekintélyes része a világ számos pontján van lekötve. És olyan erők, amik potensek a hadakozás szempontjából. Egy esetleges háború esetén azonban a támaszpontok védelmét, ahol egyébként sokszor kritikus katonai infrastruktúrát is üzemeltetnek, nagyobb erőkkel kell majd védeni is. Csak egy kérdés még – a sok mellett – Törökország menni fog Ukrajnába? Szerintem nem.

De nézzük meg a repülőgéphordozók helyzetét is. 17 van. Ebben vajon benne van a két mozgásképtelen brit is? És óvatosan kérdezem, ebből végül is mennyi úszóképes? De legyen akár mindegyik az. Ezeket nem lehet eldugni a tengereken. Csak védelmezni egyéb hajóegységekkel. Persze rájuk is igaz, hogy nem lehet egy helyre összevonni, mert legkevesebb öt helyen kell hogy jelen legyenek. Korea-Japán-Tajvan háromszög, Perzsa-öböl és környéke, Vörös-tenger, Földközi-tenger, Északi-tenger. De ez csak egy probléma. Mert ott van az orosz rakétatechnika és részben a kínai hadsereg is az oroszhoz hasonló rakétatechnikával igyekszik kiegyenlíteni a arányokat. Igaz, hogy emellett el szokás nézni, de mi ne tegyük. Hidegkuti Konstantin foglalta össze egy remek videóban az orosz H-22 és H-32 ballisztikus cirkálórakéták tulajdonságait, szerepét. Ezt a típust direkt az amerikai anyahajók elpusztítására fejlesztették ki. Ezek régebbi típusok, még a Szovjetunióból, azonban több mint ezer darab állhat rendelkezésre. Azonban ezeken kívül még az újabb fejlesztések is rendelkezésre állnak, sőt sorozatgyártás alatt vannak. Az Iszkander változatai, a Kinzhal és a Szarmat. Utóbbiak olyan tulajdonságokkal bírnak, hogy egyenlőre esélye sincs a Nyugati haditechnikának ezek semlegesítésére. És mindössze 17 eszköznyi lehetősége van a NATO-nak megoldást találni. Ami nem nagy halmaz.

De vegyünk még figyelembe egy további adottságot. Ez pedig szintén a földrajz tárgykörébe esik. Ugyanis, ha már együtt tárgyaltuk Oroszországot és Kínát tekintsük is egynek. Ha a térképre ránézünk, akkor azt látjuk, hogy Sir Halford Mackinder forog a sírjában. Ugyanis megvalósult az a konstelláció, ami a Nyugat, a Tengeri Hatalmak bukásának feltételeként van megjelölve. Valami hasonló, mint az I. Világháború Központi hatalmai, csak sokszorosára méretezve. 1914-ben 1,2 millió km2 és 116 millió fős lakosság, míg ma 27 millió km2 és 1,5 milliárdos lakosság (Iránnal és Észak-Koreával 29 millió km2 és 1,6 milliárd fő).  Illetve még egy eltéréssel: a Szárazföldi hatalmak rendelkeznek az összes szükséges ásványkinccsel (sok esetben szinte a kizárólagosság mértékében), energiaforrással és termelőkapacitással. Termelőkapacitások közé kell érteni a teljes világ hadiiparának nagyobbik részét.  Semmiféle kitettségük sincs a Nyugat felé valójában.

Ha csak kicsit is hajlandóak vagyunk józanok maradni, akkor rögtön olyan mértékben erodálódik ez az elméleti szám/számok, hogy nagyon komoly kérdéseket vet föl, kiket is szánnak a hullazsákokba. Egyáltalán mi értelme van ennyire ferdíteni a valós esélyeken. Igazából nincs érdemleges esélye a Nyugatnak – főleg a két nagyhatalom ellen együtt. Ezt nem is értem, ekkora baklövést. Végül addig fognak körözni a kérdés körül a nyugati döntéshozók, amíg az általam hangoztatott megoldás fog megszületni: Közép-Európából fogják betolni, akit lehet ebbe a gyászos végű kalandba. Ez rövid, de siralmas lesz.

Talán ezt is élvezné

2 Hozzászólás

  1. Szép jó napot, Tamás.

    Akármennyi katona is áll a NATO rendelkezésére, egy háború esetén Oroszország vagy Kína ellen csak vesztesek lennének minden oldalon és ezt szerintem minden vezető jól tudja. Ezért nem is lesz ilyen háború. Viszont, az Európai Unió sok milliárd eurót készül költeni fegyverekre a következő időszakban és ez bizonyára boldoggá fog tenni néhány fegyvergyártót miközben hiányozni fog a pénz ott ahol valóban szükség lenne rá. Őrületes idők ezek.

    1. Ha már geopolitika, nagyon nagy változások jöhetnek az USA-ban és/vagy Európában, de ez nem a háborúról szól, hanem a szétesésről. Ha Trump visszatér a Fehér Házba, könnyen olyan mély és mindenféle nézeteltérések nőhetnek elviselhetetlen szintekre a hagyományosan demokrata és a hagyományosan republikánus államok között, hogy az United States of America-ból DisUnited States of America is lehet, vagyis az Államok szétesése. Hasonló helyzet alakulhat ki Európában az egymással egyre mérgesebb farkasszemet néző Franciaország és Németország között, holott Frexit vagy Deutsch-xit esetén szinte azonnal szétesne az Európai Unió. Mit gondol ezekről ? Amúgy, meggyőződésem szerint olyan idők jönnek ezen a bolygón amikor mindenki túlságosan el lesz foglalva a mindennapi anyagi vagy akár már túlélési problémáival (fiziológiai szükségletek és biztonság, lásd a Maslow piramist) ahhoz, hogy ne szoruljon háttérbe a nemzetközi politika. A politika, de egyben a vallás is… A jövendő nehéz idők egyébként felpörgethetik az említett politikai szétesési folyamatokat. Fordulóponthoz ért a civilizáció ?

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük