Fölény

Ez az egyik utolsó bálvány, amit unos-untalan hallunk az elemzőktől. Miközben minden olyan TÉNY-t is hallhattunk ugyanezen elemzőktől, ami ennek az ellenkezőjéről szól. Ráadásul épp az un. NATO fölény az, ami megalapozza mind a hazai, mind általában a közép-európai és bővebben az európai elitek biztonságérzetét. A társadalmakról nem is beszélve. Itthon is, az emberek döntő többsége abban a hitben él, hogy bármi történik van egy erős védőernyő fölöttünk, amit NATO-nak hívunk. 1999-ben ezért lépett be az országunk is a Szövetségbe. A kérdés tehát az, hogy az elmúlt két év tükrében vajon ki lehet-e hitelesen jelenteni, hogy meg van ez az ernyő? Úgy, hogy ma már a küszöbén vagyunk egy valamilyen összetételű NATO országok haderejét felvonultató intervenciónak Ukrajnában, Oroszország ellen.
Azt hiszem nem vagyunk egyúttal messze attól sem, hogy a szakértők egy része elkezdjen úgy emlékezni, hogy ő valójában már régen arról beszélt, hogy nincs a NATO-nak fölénye Oroszországgal szemben.

Nézzük tehát az állításokat. Amikor arról van szó, hogy fölényben van a Nyugat hagyományos fegyverzettel vívandó háború esetén a következő állításokat fogalmazzák meg az elemzők és szakértők:

• többszörös fölény van a harceszközök területén
  • a légierőben,
  • a páncélosok tekintetében,
  • a tengerészetek tekintetében,
  • a hírszerzési és űrhadviselés területén,
  • a hadianyagok terén
  • és a fejlesztésben, a technológiai mutatók terén.
• többszörös fölény van élőerőben
  • értve ez alatt a reguláris létszámot
  • a tartalékos erőket
  • és a hadra fogható emberek számát is;
• De igazán komoly fölény van a gazdaság területén is:
  • a GDP bálvány,
  • a fejlettség területén,
  • technológiai fölény is
  • és a katonai költségvetés területén.

Kezdhetnénk számokkal való dobálózással, de hamar rájövünk, hogy nem sok értelme van. Mert ahány ” összeírás” annyi szám. Én még két egymásnak megfelelő leírását az egyes nagyhatalmak katonai eszközeinek és emberi erőforrásainak nem láttam. Ezen persze nagyon nem is kell csodálkozni. Amit ki lehet bogozni az arányok. Ha az alapkérdést nézzük, hogy mi az arány a NATO és Oroszország között, azt lehet mondani, hogy a légierő, a tengerészet tekintetében egy világos 2/3 – 1/3 arány van a NATO javára. Alább egy 2021-es összesítést adok, ami azonban alapos magyarázatra szorul később. De előbb jöjjön a táblázat:

 

		NATO		Oroszország
Népesség (millió fő2021)		941		145
Terület (km2)		24 594 500		17 098 240
Össz GDP (millió USD)		48 324		2 240
Védelmi költségvetés (milliárd $)		1 300		85
Hadsereg teljes létszáma (fő)	Aktív	6 032 497	3 375 000	3 048 628	1 043 628
	Tartalékos		2 609 000		2 000 000
Nukleáris fegyverek száma		6 700		6 300
Harckocsik (MBT) száma		20 741		22 700
Páncélozott harcjárművek (IFV) száma		104 435		50 892
Páncélozott csapatszállító harcjárművek (APC) száma		109 712		19 721
MRAP		19 627		10872
Tüzérségi eszközök száma		13 519		11981
Rakéta-sorozatvető rendszerek száma		4 781		4032
Repülőgépek hadrendben		31 670		4206
Vadászgépek		3 890		921
Csapásmérő repülőgépek száma		208		739
Stratégiai bombázók		175		135
Felderítő repülőgépek		173		33
Korai Előrejelző és Légtérellenőrző (AWACs) repülőgépek		96		56
UAV-ok száma		12 000 felett		4000
Helikopterek száma		9 195		1567
Harci helikopterek száma		1 851		621
Szállító repülőgépek száma		1 959		471
Légi utántöltő repülőgépek száma		697		19
Haditengerészet hajóinak száma		2 103		621
Repülőgép-hordozók száma		17		1
Rombolók száma		113		18
Fregattok száma		149		13
Korvettek száma		230		85
Tengeralattjárók száma		165		62
Aknakereső hajók száma		163		48
Őrhajó/partvédelmi hajók száma		220		59

Ebből a táblázatból azonban nagyon sok minden használhatatlan. Viszont ezekre építenek azok, akik 4-6 szoros NATO fölényt hirdetnek. Ez hasonlatos ahhoz az “érveléshez”, mint az a demográfiai csúsztatás, hogy a nyugati országok demográfiája jó, a keletieké meg rossz. Ezt arra alapozták, hogy abszolút értékben a nyugati országok népessége nő, míg a keletieké csökken. Ami számszakilag igaz, azonban, ha benézünk a motorháztető alá egyből szembeötlik, hogy ez a növekmény a migrációs nyomásból ered és olyan népesség beáramlását jelenti, amelyik alig rendelkezik képzettséggel, amelyik nem hajlandó az integrációra a befogadó társadalmakban. Míg ezzel szemben a befogadó társadalmak alapnépessége katasztrofális demográfiai mutatókkal bír. A német, a francia, az angol, az amerikai, a spanyol, az olasz, a svéd – és sorolhatnánk – társadalom népesedésileg gyakorlatilag összeomlott és a felszámolódás útjára lépett. Ezt megfejeli az, hogy a keletiekkel ellentétben atomizálódott társadalmakról beszélünk, amiket rosszul szerveznek/irányítanak. Ellenben a keleti társadalmak még csökkenésükben is hatalmas előnyöket élveznek, hiszen egyedül Kína is 1400 milliós és 2050-ben is 1300 milliós lesz. Emellett a keleti társadalmak ma már zömmel jól szervezettek, központosítottak és fegyelmezettek. Összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak, mint az elbutulás világos jeleit mutató nyugati társadalmak. Vannak céljaik, a céltalanul sodródó nyugatiakkal szemben. Valójában a Nyugat a káosz felé halad a demográfiát nézve is.
Nos, a katonai vetületek nagyjából ugyan így néznek ki.

Alapvető tévedése az ilyen állításoknak – illetve, ha őszinték akarunk lenni: csúsztatása -, hogy úgy tesznek, mintha lehetne egyedül az orosz számokkal összehasonlítva értelmezni a különbségeket. Nem lehet. Már a háború kezdetén is látszódott, hogy Oroszország Kínát világosan maga mögött tudhatja, de ez az idők folyamán kiegészült mindenki számára egyértelműen Iránnal és Észak-Koreával. De mielőtt ezt kiveséznénk térjünk vissza az eszközökhöz.

A hadsereg

A lista alapján azt mondhatnánk, hogy a NATO igen nagy mértékben fel van szerelve harci eszközökkel és valóban egynémely tekintetben meg van az a 2-3 szoros fölény is. Azonban ekkor az embernek az az érzése támad, hogy valami nem kerek.
Mert az elmúlt két évben rendre azt hallottuk, hogy  nincs elég fegyver, nincs lőszer, hogy Ukrajnának küldtek minden használható fölösleget a raktári készletekből. Sőt, még olyan eszközök is kimentek oda, amiről kiderült, hogy lényegében használhatatlan állapotban vannak. S mivel például csak a páncélosokat (MBT) nézve azt tudjuk, hogy kb.: 8-900 darab került ki, amiből nagyjából egyenlőek voltak (?) az arányok a két fél között, akkor mit kell gondoljunk ezekről a számokról? Mert ma olyan szintű jajongás van és látható pánik, ami arra mutat, hogy az az előny valójában jókora hátrány kell legyen. Eleve, mikor a statisztikát olvasom tízezrével vannak eszközök feltüntetve, mikor meg a felajánlásokat láttuk, az is kiderült, hogy a statisztikák mögött egy-egy hadseregben sokszor csak tucatnyi eszköz található tényleges használatban. A mi 59 db páncélosunk egészen komoly erőt fog jelenteni az európai hadseregek között, ami minimum elgondolkodtató. Mivel a mieink egytől egyig működőképesek lesznek valóban a legmodernebb technikát képviselik.
De vegyük hozzá a szintén az elmúlt két évben kiderült érdekességeket. Például, hogy a német hadseregnek alig van ténylegesen is működőképes harckocsija, hogy van olyan nap, amikor egyetlen vadászgép sem tud felszállni alkatrészhiány vagy létszámhiány miatt. Vagy arra, hogy ugyanezen hadsereg hat modern tengeralattjárója évek óta nem tud kifutni a tengerre. De az egyik legutóbbi jel, a két brit repülőgép-hordozó fiaskója. Amelyek a Steadfast Defender 24 gyakorlatra lettek előkészítve (?), de az egyik már ki sem tudott futni a nyílt vízre, a másik meg hamar visszatért a dokkba és ott is maradtak. Gyakorlatilag az összes NATO hadsereg súlyos létszámhiánnyal küzd. Talán csak a török hadsereget kivéve. És ez a hiány nem feltétlen pénzügyi eredetű, bár érdekes módon az is közrejátszik (a nem elég magas és kiszámítható fizetések képében), hanem súlyos intellektuális és alkalmassági problémák miatt is.
A modern hadseregek megkövetelnék a magas képzettségi szintet, viszont az ezzel rendelkező fiatalok olyan leharcolt szellemi-lelki állapotban vannak, ami tömegeiket teszi alkalmatlanná az elemi katonai szolgálatra is. Jusson eszünkbe itt az egyetemeken rendszeresített safe space termek, szobák, amik a diákok megterhelt idegeinek nyugtatására vannak elkészítve. Aki egy szigorlati vizsgától kibukik, az mire lehet alkalmas pusztán csak a köznapi életben is, nemhogy katonai szolgálatban? Egy-két órai harc után elfáradva kiballag majd a lövészárokból megnyugtatni zilált idegeit…? Innen nézve a táblázat 6 milliós mozgósíthatósági létszáma is fölöttébb kérdéses. Én azt gondolom, ha megnézzük a Nyugat társadalmait nem lesz kétségünk afelől, hogy ez a szám illuzórikus.
A valóságot akkor kapjuk meg, ha vesszük a 2003-as iraki háború 600.000-es létszámát, mint két évtizeddel ezelőtti mintát és elosztjuk kettővel. Nagyjából ennyit lenne képes mozgósítani a NATO ténylegesen. Ez az ukrán hadsereg frontlétszáma. Ennyit erről.
Az az elképzelés, hogy a személyi gondokat majd a migrációs népességből pótolják, nem egyszerűen gyermeteg, hanem kifejezetten veszélyes. Épp a napokban erősödött fel ismét az az elgondolás, ami szerint az Európában tartózkodó ukrajnai katonaköteles korban lévő férfiak visszatoloncolását, Ukrajnának való kiszolgáltatását célozza. No, már most maga ez a tény is arra világít rá, hogy a nagyon súlyos létszámhiánnyal  (értsd: “hús”hiánnyal, kell a húskohókba az ember-anyag) küzdő ukrán hadsereg számára nem jelent megoldást a nyugati hadseregek létszáma. De, ha ez a helyzet, akkor hol van az a fölény? Sehol.
Nekem erről a Római Birodalom bukásához vezető egyik fő ok jut az eszembe. Az idegen ajkú katonai népesség megbízhatatlansága. Ahol is az egyébként kislétszámú germán fegyveres csoportok képesek voltak előbb sakkban tartani, majd szét is verni a Római Birodalmat. Azt a birodalmat, amelyik fénykorában 400.000 katonát tartott fegyverben. A birodalomba költöző germánok asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt is alig érték el ezt a létszámot. Miként lehetett ez? Egyszerűen: a római társadalom maga mállott szét a grandiózus díszletek mögött. Ahogy ez történt a Nyugattal is.

Stratégiai különbségek

A két fél között alapvető stratégiai különbség van. Ahogy azt már sokan, sokszor elmondták és leírták, a Nyugat elképzelése a háborúról az elmúlt évtizedekben az volt, hogy azt egy gyors beavatkozássá kell alakítani. Ennek megfelelően a teljes szerkezetet a taktikára hegyezték ki. És hozzá is idomultak a hadseregek ehhez. Meg a logisztika is. Ez működött is a lényegesen gyengébb ellenfelekkel szemben. Oroszország azonban nem egy banánköztársaság. A hadseregek teljes spektrumával rendelkezett már a háború első napján is. Kezdetben az orosz stratégiai elképzelés is az volt, hogy a nyugati típusú gyors manővert hajtanak végre. Ez viszont nem sikerült. A szerencséjük az volt, hogy a hadseregük nem alakult át nyugati típusúvá, csak elindult azon az úton. Így mikor a taktikára alapuló stratégia összeomlott visszatértek a korábbi stratégiai szervezéshez. Nekik ehhez meg volt a megfelelő ipari hátterük és a katonai káderállományuk is. Így megrázták magukat és felépítették a most működő stratégiai hadsereget. Szemben velük pedig változatlanul egy taktikai jellegű nyugati hadseregcsoport áll. Mert emlékezzünk, a NATO 32 tagból áll, ami 32 különféle hadsereget jelent. Ezeket elvileg össze kellett volna hangolni, de nem hadititok, hogy ez a habokban sincs.

A NATO mostani erőfitogtatásában összesen 90.000 katona vesz/vett részt, de egyszerre egy helyen legtöbben csak 25.000-en voltak.

Az orosz hadsereg, mikor felkészült az Ukrajna elleni invázióra 120-160.000-es hadgyakorlatokat tartott.

Mára az átszervezett orosz hadsereg egy hatalmas kolosszusként magasodik a NATO kislétszámú, bár jólképzett hadseregei felé. A NATO-nak egy olyan háborúban kell majd az egységeket harcba küldeni, amire nincsenek felkészítve és amihez nincsenek meg a hátteret adó logisztikai képességek sem. Ugyan a NATO-nak elvileg 6 milliós mozgósítható hadereje van, de igen meg lennék lepve, ha ennek akár az egy tizedét is képesek lennének Ukrajnába szállítani és ott tartósan ellátni, hatékonyan működtetni. Háborús körülmények közepette, légifölény nélkül. Ugye senki nem képzeli, hogy az orosz légvédelem kevesebb nyugati gépet lőne le, mint az ukrán oroszt? Tehát, egy általános mozgósítás nyugaton általános összeomláshoz vezetne és nagyon tragikomikus mellékjelenségeknek lennénk a szemtanúi. Ezzel szemben az átszervezett orosz hadsereg már most a nagyintenzitású háborúban működik. A tartalékra valóban számíthat, az nem csupán papíron díszeleg. Vagyis hiába számolgatják a szakértők, a jelenlegi haderőt és jelentik ki: “Ennyi az orosz hadsereg képessége.” Nem a képességük, hanem a mozgósítottságuk állapota ennyi. Amennyiben a NATO megjelenik Ukrajnában a frontokon a teljes közvetlenül mozgósítható 1,5 milliós reguláris + 2 millió tartalékos erővel is szembekerülhetnek. Ez 3,5 milliós hadsereg a fegyverrendszerek teljes spektrumával és dübörgő hadiiparral, maga mögött tudva Kínát, annak teljes erejével, Iránt stratégiai helyzetével és Észak-Koreát, aki meg tudja bénítani a Nyugat kelet-ázsiai szárnyát: Japánt, Dél-Koreát és Tajvant (amellett, hogy a világ egyik legnagyobb hadiiparát birtokolja). Ezzel szemben egy elszánt és harckész minimum 6-9 milliós hadsereget kellene állítani.

Egy további komoly stratégiai hátránnyal is meg kellene küzdenie a NATO-nak, ha komolyan hadat akarna viselni az oroszok ellen. Ez pedig az az aránytalanság, hogy a míg a NATO az angolszász hagyományoknak megfelelően a légierejére és a haditengerészetére támaszkodik, addig Oroszország és szövetségesei a szárazföldi harchoz rendelkeznek kiváló képességekkel. S mivel a harcnak pont nem a tengeren, hanem az eurázsiai szárazföld belsejében kell eldőlnie valójában egy megoldhatatlan feladat előtt áll a Nyugat. A repülőtereket nem tudja érdemben közelebb vinni a harcterekhez, a haditengerészetnek meg pont alig lehet hatása. Ne feledjük a földrajz nagyon konok diktátor. Az a tény, hogy Oroszország szinte minden felől tenger-zsákokkal van körbevéve, ahol van egyáltalán meleg-tenger, amennyire akadályozza az ő kijutásukat az óceánokra, úgy akadályozza mások bejutását az orosz kikötők közelébe. A dán Skagerrak vagy a Boszporusz épp elég akadály mindkét fél számára.

Ami meg a légierőt illeti, jelenleg nem jelentenek valósan nagy segítséget a repülőgéphordozók sem, mivel az orosz fél szuperszonikus rakétáinak már csak tömegüknél fogva is könnyű célpontokat jelentenek. Így viszont nagyon nehéz elképzelni, miként tudnának légifölényt kiarcolni?
Ugye, hogy nem gondolták ezt végig?

A társadalom

Mert lehet bűvészkedni a népesség abszolút számaival, de

az csak a díszlet nagyságát mutatja és nem a mögötte levő erő nagyságát.

Ha az eredeti, létrehozó népesség lehanyatlik, akkor a mennyiség puszta mennyiség marad. Tehetetlenül. Egy állami szervezetet csak az a népesség tud fenntartani, amelyik létrehozta azt. Ha ennek megszakad a tettereje, akkor az az ország is lehanyatlik. És

Minden ország, ami önmagában megoszlik, elpusztul, és minden város vagy ház, mi önmagával megoszlik, nem állhat fenn. Mt 12,25 

Πᾶσα βασιλεία μερισθεῖσα καθ᾽ ἑαυτῆς ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ᾽ ἑαυτῆς οὐ σταθήσεται. Mt 12,25

Teljesen  mindegy, mennyi idegent hoznak be a mennyiség kedvéért, a bukás biztos.
Márpedig a nyugati társadalmak tettereje látványosan hanyatlik. Gyengébbek kedvéért: erre a GDP nagysága nem mutat rá. Sokkalta inkább azok a jelenségek, hogy már a mindennapokban sem képesek önmagukat megvédeni a még kis számú idegen elemtől. De az országok irányításában is elveszítik a pozíciókat (Skócia miniszterelnöke épp most mondott le: Humza Haroon Yousaf). Ez pedig a bukás előtti közvetlen állomás. Emellett kevés a fiatal, s akik egyáltalán vannak, azok jó része is fizikailag alkalmatlan. Évekkel ezelőtti adat volt, hogy az adott évben Svájcban sorozásra kerülő fiatalok 44%-a (!) volt alkalmatlan a katonai szolgálatra. De nem csupán fizikailag, hanem lélektanilag és szellemileg is erősen korlátozottak a kimunkált képességeik.
A társadalmaik szerkezete is tragikus. Egyrészt el van öregedve az eredeti népesség. De az alkotó-termelő munkában is – még ez a kevés is – inkább kihúzni igyekszik magát és mindenféle látszat tevékenységgel foglalkozik. Nekem mindig a “digitális-nomádok” jutnak az eszembe. Ezek az igazi tőről metszett munkakerülők. Menekülnek a felelősségvállalás elől. Képzeljünk el egy mozgósítást ezek ismeretében… Maga lenne az összeomlás.

Gazdasági fölény

Ez sokáig tartotta magát. S mivel tudatosan a GDP-ket figyelték a látszat csak a háború tényleges bekövetkeztével oszlott el. Mint délibáb az első hűsebb fuvallat hatására. Figyeljük meg, hogy míg a háború kitöréséig szinte egyeduralkodó volt a GDP figyelése a gazdasági teljesítmény értékeléséhez, addig ma már szinte teljesen kiszorult. Vagy a PPP-t alkalmazzák vagy kifejezetten bonyolultabb összehasonlításokat teszünk. Mert a Valóság ránk rúgta az ajtót. És a sok kamu “iparág” “termelte” GDP pár hónapig bírta a versenyt az orosz termelőiparral és főként a kínai valósággal szemben. Kiderült, hogy a pénzügyi manipulációs tevékenység csak számszakilag rendelhető egy ország eredményeihez, amikor eljön az igazság pillanata súlytalanná válik. S így a többi harmadik szektoros tevékenység is. Ezek, akkor működőképesek, ha az adott ország képes többletbevételre szert tenni valahonnan. Azaz valamit vagy valakit ki kell fosztani ahhoz, hogy ezt működtetni lehessen. Kína és Oroszország, illetve ma már egyre több terület kivonódása ebből a körből végzetes csapást jelent a Nyugat gazdasági alapjaira. Az elmúlt öt évszázad ugyanis ezen alapult. Mind több terület kifosztásán. Ez pedig a tengerek feletti uralmon nyugodott. Látjuk, ahogy hónapról hónapra szorulnak ki Afrikából az egykori gyarmatosítók utódai. Ezzel pedig – és ez az, amiről ritkán hallhatunk – rohamosan csökkennek azok a bevételi források, amik fenntartották a nyugati fogyasztói társadalmakat. Ezek pedig brutális számok. Franciaország Nyugat-Afrika és Közép-Afrika gazdasági-pénzügyi elvesztésével költségvetése cirka negyedét, harmadát veszíti el ez év és a jövő év folyamán. Úgy, hogy hatalmas adóssághegyen ül már mostanság is. De ezt az állami veszteséget megfejeli a francia cégek brutális térvesztése is, hiszen Afrika számukra egy kincsesbánya volt. Innen érthető Macron pulykagőgje is. Nekik végük van. Ezért mondta: “A napjainkban ismert Európa haldoklik és elpusztulhat” Ez alatt pedig azt kell érteni, hogy a külső bevételi források elvesztésével nem lehet fenntartani a fogyasztói társadalmat, az irányított tömegdemokráciát, az európai látszatvilágot. S ez minket is súlyosan érint hatalmas mértékű kitettségeink miatt.

Ma a valóságban Kína  mindent visz a világkereskedelemben. A termelőiparban és már a fejlesztésben is. És nem csak a külkereskedelemben – amire vagy egy évtizedes időcsúszással hivatkoznak nyugaton -, hanem a hatalmas belső piacával is. A teljes NATO 950 milliós lakosságával szemben ott van Kína saját 1,4 milliárdos lakossága. De ugye tudjuk, hogy ez messze nem ennyi. A kelet-ázsiai, közép-ázsiai, latin-amerikai és afrikai piac is egyre erősebben Kína hatókörébe tartozik. Miközben az európai politikusok még most is a Nyugat a legfontosabb piac bűvkörében élnek, megfeledkeznek arról, hogy a szankciós politika hatásai nem csupán az európai gazdasági környezetet tették alkalmatlanná a komolyan vehető piaci verseny számára, de egyúttal – figyeljünk! – Európa hitelét is aláásták. Ma már egy nagy beszállító ország – kőolajról, földgázról, ipari termékekről beszélek – nem tekintheti biztos fizetőnek Európát. Kereskedelmi értelemben középtávon Európa a megbízhatatlan partnert jelenti. Ezt most meg fogják fejelni az orosz nemzeti valuta tartalékok és pénzügyi eszközök kisajátításával. Mert ezt is meg fogják tenni, mivel muszáj lesz. [A cikk írása közben vetették fel az amerikaiak azt a tervet, hogy adjanak Ukrajnának még 50 milliárdot az orosz lefoglalt vagyon kárára.]

Katonai költségvetések

Ez is egy elsőre egyértelműnek tűnő jellemző. A katonai költségvetésben elsöprőnek látszik a fölény. Persze itt is főleg az USA költségvetése számít. No, de ha ez így van, akkor ez miként eredményezi a harctereken tapasztalható villámgyors kiégését a Nyugatnak?
Meg kell tennünk ugyanis két megszorítást. Az egyik, hogy ezek a számok csak a költségvetés nagyságát – mennyiség – és nem a hatékonyságát jelzik – minőség. A másik, hogy ezek a számok a háború előtt voltak igazak. Ma már nem. Mind az orosz, mind a kínai hadseregre fordított erőforrás egy nagyságrenddel nagyobb, mint volt a háború előtt. És a hatékonyság akár két nagyságrenddel is. Mert miközben a Nyugat elképesztő összeget költ fegyverkezésre, aközben ennek a valóságban épp az ellenkező hatását látjuk. Nem nőnek a készletek, hanem fogynak, nem fejlettebbek a fegyverzetek, hanem maradtak a régiek. A lőszergyártás egészen nevetséges módon nő. Ma már a harmadát sem éri el az orosz gyártó kapacitásnak. A fejlesztésekben pedig ma már fényévekkel van lemaradva a Nyugat. Ha ránézünk a fegyverzetre, a mozdulatlanság szó jut az eszünkbe. A Nyugati hadseregfejlesztések legjobb esetben is ott tartanak, hogy leadták a megrendeléseket a nagyon szűk keresztmetszetű hadiiparuknak.
Tehát a költségvetés önmagában megint nem ad elegendő információt.  A másik nagy probléma ezzel a mindent átszövő korrupció – Nyugaton. Hallottunk háromezerszeresen (!) túlárazott alkatrészekről, látjuk a haditengerészeti fejlesztések teljes kudarcát egekbe szökő költségvetés mellett. Az F-35-ösökknek nincs olyan fél éve, amikor valamiért ne parancsolnák a földre az egész flottát. Ami meg a harckocsikat illeti (MBT) ott még csak a tervezés zajlik. Kérdés, hogy végül mi fog megszületni?
De a hadiipari bővülést több más tényező is gátolja. Ilyen a szakembergárda hiánya. Mert, amikor leszerelték ezt az ágazatot nem csupán a telephelyek tűntek el, hanem azok az emberek is, akik ezt működtették. Az alapanyagok jelentős része olyan országokból származik, amelyeket sikerült kikiáltani ellenségnek. Az eszközök alkatrészeinek is egy részét a Nyugat országain kívülről szerzik be, költséghatékonyság miatt. Az energiaárak meg az egekbe szöktek közben.
Csak a sokszor emlegetett tüzérségi 155 mm-es gránátok ára 4-8-ára emelkedett. Nem gondolnám, hogy nincs ez így valamennyi eszköznél. Arról nem is beszélve, hogy a Nyugat hadseregeinél számos változata van ugyanannak az eszköznek, egymással még véletlenül sem kompatibilis módban. Vagyis az ukránok számára emlegetett logisztikai rémálom, korántsem csak az ukránok idegeit borzolja. A NATO, ha egyszer mégis nekibátorodik, pontosan ugyanazzal a problémával néz szembe, mint az ukrán logisztika. Az oroszhoz képest többszörös ellátási, beszerzési, rendszerezési feladatokkal. A katonai költségvetéseket terhelő tételek figyelembe vétele és az általuk működtetendő hadiipar és hadseregek összevetése nem hogy fölényt nem mutat, de minden valószínűség szerint egy totális NATO vereséget jelez előre a hagyományos eszközökkel vívandó háború esetén.

Összegzés

Próbáljuk meg összegezni a leírtakat.
Tehát, mint látjuk józanul gondolkodva semmilyen érvet sem tudunk felhozni azon állítás mellett, hogy a Nyugat valamiféle fölényben lenne. Nagyon súlyos stratégiai érvényű hibát vétettek, azzal, hogy nem vették komolyan a háború előtti elemzés fontosságát. Hideg fejjel ugyanis saját maguk is rájöhettek volna minderre, anélkül, hogy ez látványos módon kiderült volna. Lehetőség volt arra, hogy a korábban felépített kép segítségével egy méltányos visszavonulási utat építsenek ki a maguk számára. De  nem ezt tették. A hübrisz, a germán gondolkodás mételye ezúttal is megtermi a maga gyümölcseit. Egy több sebből vérző, a korrupcióval mélyen átmosott társadalmakkal és irányítással szálltak bele ebbe a konfliktusba – sőt, ők maguk robbantották ki – mélyen lenézve ellenfeleiket. Az a fejlődési ív, amit a Világ nem nyugati része bejárt az elmúlt évtizedekben törvényszerűen érte el a mai szakaszt, amikor először csak méltányos részt követelt a Világ irányításából, majd, mikor kiderült a Nyugat erejének apadása, már az egykori urak  mélybe taszítását tűzték ki célul. Ezt látjuk most megvalósulni. És ennek súlyos következményekkel járó folyománya, hogy a feltörekvő hatalmak számára világossá vált, mi is az egyetlen ernyő, amit a Nyugat maga felé tarthat: a nukleáris erő. Abból is leginkább csak az amerikai.
Ezért nagyon kétes értékű a hazai nyugatos szakértők azon igyekezete, hogy a hazai közönséggel elhitessenek egy nemlétező NATO fölényt. “Egészen Vlagyivosztokig mennének, ha akarnának” Mit is írhat ilyen bornírt kijelentésre az ember? Az, hogy meddig és miként mehetnek el a NATO eszközök, már láttuk a valóságban. A moszkvai kiállításokig. Ez a valóság, nem a hőzöngés. Az ember nézheti “reggeltől estig” a német híreket, csak nem biztos, hogy érdemes. A valóság pedig az, hogy a NATO pontosan azt tette volna, ha valóban megtehetné, amit 2003-ban Irakban. Támadnának. De nemhogy Vlagyivosztokig, hanem Belgorodig sem tudnának elmenni. S ma már az is roppant kérdéses, hogy magára a frontra fel tudnának-e vonulni? Szerintem nem.
S hogy végére magunkról is szót ejtsünk, számba kell vennünk, mit ér az ernyő? Mit az 5. cikkely? Minthogy eleve némi homállyal fogalmazták meg a szerződést és ezért többen is felvetették, mennyiben számíthatnánk valódi és hatékony segítségre, ez most kiegészül azzal, hogy talán már erő sincs megfelelő mögötte. Sőt, szerintem még akarat sincsen. Rendre megfeledkezik a hazai értelmiség a Szerződés alapvető jellegéről: ezt az angolszász hatalmak hozták létre, elsősorban a saját stratégiai érdekeik mentén. Mivel azonban ez évtizedeken keresztül egybeesett a nyugati európai országok érdekeivel is, a “leheletnyi” különbség nem tűnt olyan fontosnak. Egészen mostanáig. Pedig jó lesz ezzel a ténnyel komolyan számot vetni a jövő tervezése során. Reménykedésre ad viszont okot (számunkra), hogy a magyar vezetés, úgy tűnik ezt nagyon is komolyan számba veszi. És ez jó…