foldvaritamasEgy Vukics Ferenc jóvoltából olvasható amerikai eszmefuttatás kapcsán jegyeznék le pár gondolatot. Az eredeti cikk és a fordítása.
Tegyük hozzá a cikkhez: minden fegyvernemben lényegében csak pénzügyi kalózkodás folyik az Egyesült Államokban. Se a tengerészet, se a szárazföldi erők, se a légierő, se az űrhadviselés nem tud igazán érdemleges eredményeket felmutatni. Futó programok, tengernyi hibával. De ezt látom az európai haderőknél. Igazi, karakteres újításról sehol nem tudnak beszámolni. A mai haditechnika elsöprő része a ’70-es évek fejlesztésein nyugszik, amiket folyamatosan foltozgatnak. Az F-35 lenne a kivétel, ha nem lenne minden félévben valami hiba, ami miatt le kell tiltani a felszállásaikat. Kifogás persze van, tengernyi.
De mit olvasok máshol? Már, ha a tengerről van szó és tudjuk, hogy a Tengeri Hatalmak ereje a tengerek uralásában van. Két cikk e témában:
- Patrick Tucker: Az USA elveszíthet egy háborút Kínával, a kongresszusi bizottság szerint;
- Az amerikai haditengerészet 17 támogató hajót vonhat ki a szolgálatból a munkaerőhiány miatt;
Mindkét írás arról szól, hogy a Nyugat vezető hatalma nem képes a tengeri uralmat fenntartani. Tehát – következtetek ebből -, az angolszász tengeri fölény ma már inkább mítosz, mint valóság. Mivel a trónkövetelők azért még messze járnak, úgy gondolnám, hogy a tengeri hatalom offenzív vetülete múlik ki a szemeink előtt. Amerika megtámadása a tenger felől nyilvánvalóan illúzió még. De nem is látok erre törekvést. Kína a flottafejlesztésével lényegében a Reagen-doktrinát alkalmazza sikeresen az Egyesült Államokkal szemben, míg Oroszország az ukrajnai háborúval kényszeríti a mind rozogább Nyugatot maradék gazdasági és katonai erejének erodálására. És ezzel nincsen vége:
„Az amerikai fegyveres erők átalakítása illegális bevándorlókkal felállított zsoldos katonai alakulatokká egy rendkívül fontos lépés az elnemzetlenítés irányába.”
„The transformation of the U. S. Armed Forces into mercenary military formations staffed by illegal migrants is an enormously important step in the direction of denationalization.” Írja a cikkben Macgregor. Nem ismerős ez az irány valahonnan? Nekem igen. Csak a sebessége a változásnak félelmetes. Annak idején ez nemzedékek során át zajlódott le. Most nem tudom, hogy lesz-e egy nemzedéknyi idő? Róma a porba hullt, mikor ez megtörtént. Az egyik gárdakapitány végzett a nagy múltú birodalommal. Ki lesz odaát Odoaker?
De nem is sorolom tovább. Csak egy kérdés: Még mindig látják az elemzők a 4-7-szeres NATO fölényt?
