foldvaritamasMost, hogy már szinte mindenki az ukrajnai háború végkimenetelét tárgyalja talán nem lesz fölösleges egy visszatekintés a két évvel ezelőtti íráscsoportomra – Egy martalóc állam születése – erről. S különösen is izgalmas visszaolvasni a végkifejlet tárgyalását.
Tanulságos miként hajlanak az események az általam felvázolt forgatókönyvek felé. Mert ezek szerint mégis bele lehet tekinteni a jövő folyamataiba és meg lehet állapítani a legvalószínűbben létrejövőt.
Ismételve:
Mi lesz a Hetmansággal? Besorol az oroszok alá – ismét. Ez van elemző urak és hölgyek. Vagy hölgyek és urak…
Ukrajna baján – ami a strukturális életképtelenség – egyedül Oroszország segíthet. Mitől is lenne életképes állam? Egy államhoz nem elegendő, hogy aláírunk egy papírkát. Kell egy állameszme is, ami összeköti a társadalmat. Nálunk ez az állameszme már jóval több, mint ezer éves. A Magyar Állam alapító mozzanata nem a Vérszerződés, hanem Attila uralkodása volt. Ezért nevezte őt a középkori – tehát még saját és nem Habsburg irányította – történetírásunk az első magyar királynak. A magyar állameszem alapja a hun birodalom hűbériségre alapozódó társadalomfelfogása volt. Ezt vették át a germán hadurak, majd átalakították egy dinamikus rendszerből statikus felfogássá. Mi ezt ismerjük hűbériségen az újkori francia tudományosság szemüvegén keresztül.
Az ukránoknak nincs ilyenjük. Megpróbálták kisajátítani a Rusz államiságát. Mivel ezt az európai történettudomány Kijevi Ruszként tárgyalja. Pedig még csak nem is Kijev volt az eredeti központ, hanem Novgorod. De mindegy is. Ami a valós eredete annak, amit Ukrajnának hívunk az Ukrán fejedelemség, aminek elődje a Zaporozsjei Szics (1556-ban alapítja meg Dmitrij Visneveckij herceg, hetman) volt. Az Ukrán Fejedelemség mindössze öt évet élt meg és valódi államiságot nem tudott felmutatni. Még igazi határai sem voltak, csak amolyan a kozákok uralta terület. A Lengyxel-Litván Unión belül rendelkezett valamelyes önrendelkezéssel, ami viszont csak a Bogdan Hmelnyickij vezette hadak erejére és a tatárokkal együtt kivívott győzelmeikre alapozódott.
A lényeg, hogy egy valós saját tudat nélküli, csirkefogók vezette államalakulat potyogott ki 1991-ben a Szovjetunió szervezetéből. És azonmód a bűnözés útjára lépett. 2014-ben az amerikai szolgálatok és háttéremberek átvették az ország irányítását. 2022 februárjában pedig már csak a nyugati segélyek tartották életben. Egy csaknem összeomló állam vezetése rohant neki Oroszországnak abban a tudatban, hogy majd kap elegendő segítséget és ha vége, majd csak lesz valami. Ehhez a háborúhoz használták fel a „honvédelmi” narratívát, ami a mai napig dívik. De az ébredés kegyetlen lesz az ukrajnai társadalom számára.
Hát nem lett. Sem elegendő segítség, sem fényes ukrán jövő. Egy rom-társadalom, amit valakinek majd helyre kell hoznia. Ez pedig Oroszország lesz. Az alant belinkelt munkámban ezt ki is fejtem, miért. Itt nem húznám az időt ezzel.
Az is világos kellene, hogy legyen, ez nem az ukránok háborúja volt, hanem a Nyugaté. Mert – és ezt nem tudom eleget hangsúlyozni – Ukrajna a modern kor Catalaunum mezeje, a Catalaunum-i csata, ahol megütközött ismét egymással Kelet és Nyugat. És megint Nyugat vesztett. Csak most nem várható olyan „váratlan” fejlemény, mint 453-ban Attila halála.
Csak emlékeztetőül:
– 451 Catalaunum-i vereség;
– 452 Itáliai hadjárat (szintén vereség), ami egy egyezséggel ér véget;
– 453 majd Attila meglepetésszerű halála.
Akkoriban még meg lehetett játszani, hogy döntetlen, de ma már nem. Ezért is engedték el a választást a demokraták és a mögöttük működő háttárhatalom és a Deep State.
Háttéhatalom
No, ez egy sarkalatos kérdés, amit én magam sem figyeltem meg pontosan sokáig. Mert az a bizonyos Háttérhatalom, amit mindenhatónak hittünk – magam is egy ideig – most meghátrált. Hogy lehet ez? Egyféleképpen: nem volt mindenható.
Végiggondolva, ott lehet a bibi, hogy a látszatnak hittünk és nem mentünk kicsit közelebb. Mert a Háttérhatalom, ami a pénzvilágot jelenti, nem az egész világ hátterét adta, hanem a Nyugati világ hátterét. Mivel onnan származik, a Nyugat világából, egészen a középkori 14. század elejéről. Azonban jó ideig, a 19. század végétől nagyjából a mi nemzedékünk idejéig a Nyugat látszólag az egész világot jelentette. És ne feledjük, hogy erről elsősorban mi a nyugati világ részeiben élők gondolkodtunk. Mások gondolataira pedig nem voltunk kíváncsiak. Csakhogy megtörtént a kiegyenlítődés a világban és ma már ismét lassanként visszaszorul a Nyugat abba a fertályba, ahová évezredeken keresztül tartozott.
A Háttérhatalom nem a világ háttérhatalma volt, hanem a Nyugat háttérhatalma. S ahogy a Nyugat ereje hanyatlani kezdett, ahogy fokozatosan teret vesztett mind gazdasági, mind a pénzügyek területén, úgy veszített befolyási képességéből a Háttérhatalom is a Világban. Mert nem ura, sosem volt ura, a világ többi része hatalmi struktúráinak. Sosem épült be oda. Csak haszonvételezője volt.
De elérkezett a felismerés ideje. Miközben megy a nagy találgatás Trump győzelmének okairól, azonközben az ok ebből a tényből következik. Trump győzelme világos felhatalmazással a Szanáló Biztos beiktatása lett. Mert valakinek ezt is meg kell tennie. És erre ő a legalkalmasabb személy. Ukrajna pedig a szanálandó projektek legelsőbbike.
Ukrajna
Ukrán társadalom már nincs is. Azt teljesen szétzilálta az értelmetlen háború és az azt megelőző három évtizedes szétmállás. És ez a háború soha, egyetlen másodpercig sem volt honvédő háború. Ez elejétől a végéig a Nyugat kétségbeesett háborúja volt saját magáért. És a fekete pénzekért… Mert Ukrajna egyben egy Mosoda is lett 2014 után.
Hiszen ez a nyomorult ország, mivel is tudott kedvessé lenni a halódó Nyugat kisszerű urainak? A fejlett korrupciós intézményrendszerével. Én azt gondolom, hogy ez volt a legvonzóbb Ukrajnában. A pénzek eltüntetésének és átmosásának intézményesült rendszere. Erre egyrészt a békeidőben is jól bejáratott korrupció, majd a 2014 után nyugatról mesterségesen megteremtett zavaros politikai és gazdasági viszonyok, végül a kigründolt háborús viszonyok tettek igazán vonzóvá. Az európai és amerikai pénzek, amiket magasztosan az ukránok önvédelmi harcához lehetett kapcsolni – és még adakoztatták is a nyugati lakosságot – átlényegítése magánvagyonokká és pártpénzekké így gond nélkül történhetett. És ez az oka is a fene nagy rémületnek Európában. Mert alighanem főként ezek az itteni csirkefogók éltek leginkább a lehetőséggel. Az amerikaiak közül pedig inkább azok, akik a demokraták hátterét adták. Így Trump vigyorogva fogja nézni, ahogy ezek visítva vesztik el vagyonukat és ezzel befolyásukat is.És a minden bizonnyal napvilágra kerülő piszkos ügyek első osztályú lehetőséget fognak adni Trump és csapata számára, hogy leszámoljon ellenfeleivel.
Ó, emberek, hányszor írtam már, hogy amik a kijevi széfekben és fejekben vannak romba döntik majd az EU-t és a NATO-t is. És még ma is hitetlenkedtek! Pedig ez közelít és ezért fészkelődik Kijev rettegő ura is és ezért egyre harciasabbak az európai urak is. Mert rájöttek ez év februárjában, a Müncheni biztonságpolitikai fórumon, hogy nyakukon a kötél. És ezért tudom, hogy végül utolsó kétségbeesett lépésként megkísérlik az intervenciót is. De abban Amerika nem lesz ott. És Törökország sem. Ezek ketten csendben hátrébb léptek már.
Igen, ez lesz az a módszer, ahogy el lehet takarítani az EU-t és a NATO-t a jövő világhatalmi rendszerének útjából. Mert ezek megszűnnek. És lesz helyette a Hármakra alapozódó világrend. És Donald Trump szerepe a szanálás mellett az is, hogy letárgyalja és kijelölje a Sánc határait. Ez lesz az angolszász világ és csatlósai szűkebb körének világa. Most tehát már tudjuk a Szanáló Biztos nevét is. A Háborús jóvátétel című írásomban ezt még nem lehetett világosan leírni.
Ismétlés II.
Így azt mondhatjuk Ukrajna visszakerül Oroszországhoz. Zelenszkijt menesztik – örülhet, ha ez nem a felkoncolása lesz – és a terrorista rezsimjének emberei után hajtóvadászat lesz Ukrajna szerte. A náci csapatokat szétverik, aki tud az átáll és beköpi a társait, meg a nyugati kapcsolatokat, azok viselt dolgait. Míg a maradék Nyugat felé veszi az irányt és igyekszik megtalálni saját helyét a bűnözői bandák, klánok világában.
Közép-Európa minimum semleges övezet lesz. Bármennyire is reménykednek az itteni elitek, hogy majd egy külön egyesség segít, de nem fog. Vegyük tudomásul, hogy az angolszász erő a tengeri hatalomra alapszik. Ezért az általuk uralt világ is ennek mentén képzelhető el. Emlékezzünk Bárdossyék hiú ábrándjára a balkáni partraszállásról. Normandia lett az és nem is lehetett más. Pedig 1944-ben uralták, masszívan a világtengereket.
Közel-Kelet – Izrael. Itt most elterjedt az a remény, hogy Trump majd elhozza Izraelnek a győzelmet és maradhat korábbi patrónusánál. Hát, nem. Mert Trump mondhat nagyokat, de csak azért, hogy az árat felfelé srófolja. És Izraelnek is mindössze arra lesz ez elég, hogy magasabb árat szabjon a patrónusváltáskor. Mert, hogyan képzelik el ezt az urak? A két „nagyfiú” USA és Izrael, majd nyugodtan lebombázza Iránt, kirobbant ott is egy káoszt, mint Szíriában és Líbiában, aztán ezt mindenki tudomásul veszi a világban? Ez komoly? Ez a nagy terv? Ébresztő emberek, 2024-ben vagyunk!
A három nagy háborús góc közül a Nyugat már csak egyben tudna úgy-ahogy fellépni a gyors és nyilvánvaló vereség elkerülésével. A másik kettővel mi lesz, stratéga urak? A három góc közül kettőt szilárdan ural a Szárazföldi Hatalmak szövetsége. Ukrajna már csak nyeli a nyugati erőforrásokat, ott remény sincs katonai győzelemre, de még döntetlenre sem. A Távol-Keleten Észak-Korea révén hetek alatt ki tudják lökni a versenyből Dél-Korea, Japán és Tajvan gazdaságát, mint erőforrást a Nyugat számára. Amellett azzal, hogy Trump lett az elnök, nem lett több erőforrás a Nyugat számára. A folyamatos erőforrásvesztés nem állt le. Nincs több lőszer, nincs több alkalmas katona, nincs szilárdabb társadalmi háttér.
Afrika átmegy – részben már át is ment – a Szárazföldi Szövetség táborába. Ez a folyamat végig fog menni, mert igazából ez az afrikai érdek. A régi urak csak a fosztogatáshoz értettek és abból mindenkinek elege van már. Dél-Amerika valószínűleg egy afféle szabad terület lesz, amit igazából senki sem ural. Az onnantól kezdve derül ki, hogy mihez tudnak majd kezdeni ezzel a lehetősséggel.
A Távol-Kelet pedig megmarad tartalék konfliktusnak, ha esetleg a Nyugat urai vonakodni méltóztatnának rábólintani a változásokra. Tajvan így is nemsokára rájön, hogy a két rendszer egy országban megoldás nem is olyan rossz. Ahhoz képest, hogy romokban is állhat a sziget. Mert Ukrajna példája be fog égni a retinákba. A többi marad úgy, ahogyan ma van. Legalábbis, ha lesz megegyezés.
És mi? Velünk mi lesz? Ez egy önálló bejegyzésben fogom körüljárni. Mert mégis csak mi vagyunk magunk számára a legfontosabbak. Nemigaz?
