foldvaritamasIde is ki teszem ezt a videót, mert sokan még nem értik, mi a baj azzal, ha a szokásos értelmiségi idegenkedést választjuk az épp soron következő a technológiai ugrásnál.
A videó első mondata így hangzik: The Race to the Future. Verseny a jövőbe.
És tényleg az. A szomorú, hogy már legalább két évtizede zajlik, azonban csak most kezdünk feleszmélni. Legalább két évtizede. Innováció, innováció és megint innováció. S mi hol tartunk a versenyben? Nos, itt:
És a helyzet még ennél is rosszabb. Ugyanis a kollektív válasz a tagadáson túl a sértődés lett.
Talán nem tűnt fel Nyugat intellektusa számára, de a jövő akkor is eljön, ha becsukjuk a szemünket. Márpedig, ha így van, akkor nem bölcsebb felkészülni és még inkább résztvenni benne?
Mire az itt látott robotizálási folyamat a maga teljességében kibontakozik, eltelik egy vagy két nemzedéknyi idő. Vagyis párhuzamosan lehet haladni a fejlesztésben a népesség csökkenésének folyamatával.
Nincs itt semmi baj. Csak haladni kell/ene az intellektuális úton is közben.
Amikor nekiállunk szörnyülködni, úgy teszünk, mint felmenőink, amikor először meglátták az első világító villanykörtét. Az első mozgóképet. Meghallották az első telefont. És a többi. Tudjuk ma már: nem dőlt össze a világ. Nem tört ki anarchia. Nem következett be a Sátán ezer éves uralma. Mindezeket az eszközöket mi magunk is a világ legtermészetesebb dolgaként használjuk.
Vannak technológiai ugrások, amik elsőre rémisztőek lehetnek. Azonban csak azért, mert ismeretlenek. Amit ismerünk, attól nem félünk. Ezért a „probléma” megoldása is a tanulás, nem pedig az „ellenállás”.
És itt van a népesedési kérdés valódi megoldása is elrejtve. Ugyanis erre kétféle választ lehet adni. (Ahogy egyébként a klímaváltozásra is.) Egy mennyiségi és egy minőségi választ.
Az EU és a Nyugat értelmiségének nagyobbik része a mennyiségi kérdést látta meg ebben. Azaz, a jelenlegi termelési és működési problémákat a kevés munkáskéz okozza, tehát akkor több munkáskéz kell a korábbi mennyiségek biztosításához. És mivel az nem állt rendelkezésre a saját területen, meg kellett oldani, hogy más földrajzi területekről Európába és Amerikába irányítsák a szükségesnek ítélt mennyiséget.
Ez azonban egy 20. század 2.0 válasz.
Keleten, főként Japánban, Dél-Koreában és Kínában azonban ezt minőségi kérdésként fogták fel. Azaz ha látjuk, hogy csökken a dolgozói létszám, akkor nem behozunk több munkást, hanem főként a hatékonyság növelésével biztosítjuk a további előrehaladást. Ebbe tartozik az automatizálás, a robotizálás, a termelés egy részének kiszervezése – mint Japán korábban a kis tigriseknek és Kína az Új Selyemút kezdeményezéssel – és általában is az innováció felpörgetése. Ez pedig egy 21. századi válasz.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem meglepő ez a válasz. Úgy két évtizede már hallottam erről, Japán viszonylatában. Akkor még távolinak tűnt, főleg, mert az akkori akkumulátor élettartamok nagyon kezdetlegesek voltak a tömeges elterjedéshez. Azonban az eltelt idő hatalmas változást hozott.
A Nyugat mennyiségi válasza pedig látjuk milyen következményekkel járt. Mert a mennyiség hozzáadása idegen elem bevonását jelentette, ami viszont a működési feltételrendszer megváltozását vonta magával. A létszám növekedésnek indult viszont a hatékonyság bezuhant.
Addig keleten nem változott meg a társadalom működési feltételrendszere, hiszen ugyan az maradt a társadalom, csak most csökkenőlétszámmal és növekvő hatékonysággal.
Azok a feltételezések, hogy Kína, Dél-Korea, Japán, Tajvan és társaik népessége összeomlóban és azt számolgatják, hogy 2050-re mekkora bajban lesznek, bizony erősen az önámítás kategóriájába tartoznak. Talán nem véletlen, hogy mindez a nyugati szakértők egyik kedvenc vesszőparipája. Ezzel szemben, ami valószínűleg ténylegesen történni fog, hogy akkorra a nyugat-európai társadalmak már csak romjaikban léteznek. Több nagy múltúnak tartott európai ország – ahogy azt már nem egyszer jeleztem – nem is fog létezni. Vagy, ha igen csak az árnyéka lesz önmagának. Míg a távol-keleti országok ugyan kisebb lakossággal, ámde továbbra is szervezetten fogják már diktálni a tempót.
Tanulság:
Az emberiségnek fel kell nőnie a saját jövőjéhez. A legtöbb sorskérdés minőségi kérdés és nem mennyiségi.
Nekünk magyaroknak is ez a kérdés: haladunk előre vagy leülünk sírdogálni és panaszkodni az út mellé…? Nekiállunk végre egy valódi tudás alapú társadalmat építeni vagy inkább csatlakozunk a Sértődöttek koalíciójához, sameszként…
Engem amúgy ez inkább inspirál, mint megrémít. Sőt, ahogy ezt és persze más hasonló videó-jelentéseket látok, arra gondolok, hogy ez egy nagyon izgalmas új korszak hajnala. És jó, hogy itt lehetek és láthatom. És persze, amennyiben lehet, közre is működök benne. Mind energia, mind pedig nyersanyag lesz bőven. Energia az új forrásokból, mint a tórium erőművek, a hidrogén erőművek, fúziós erőművek. A nyersanyagok pedig a Naprendszerünk égitestjeiről. Sok esetben már ott a helyszínen feldolgozva. Hogy ez messze van? Nem annyira, mint gondolnánk.
