foldvaritamasMost már csaknem kész tényként kezelhetjük: Pokrovszk térségében az orosz hadsereg áttörte mélységében is az ukrán frontvonalat. Vártam pár órát, amíg több helyről is megerősítést nyer, de mivel már szinte mindenhol erről írnak vessünk a virtuális tér vásznára néhány gondolatot ezzel kapcsolatban.
A katonai jellegű elemzést most is átengedem az ebben nálam jártasabbaknak. Viszont az általánosabb érvényű következményeket most átvesszük. Először is szögezzük le: ez várható volt, csak az időpontja volt kérdéses, a bekövetkezése nem.
Sok ukránpárti és nyugatos elemző, illetve ukrándrukker az utolsó pillanatig azzal biztatta magát, hogy „az orosz hadsereg képessége” nem teszi ezt lehetővé. Számolgatták, hogy hány száz év kellene Ukrajna egészének az elfoglalásához, ha eddig csak ennyit tudtak megszállni. Kíváncsi vagyok, hogy most módosítják-e az értékeket?
De milyen súlyú az, ami a hírek szerint történt? Ha és amennyiben ez történt, akkor ez a bahmuti csata végéhez hasonló jelentőségű esemény. Akkor Bahmutban fordult meg a háború menete. Az újjászervezett orosz haderő egy saját szempontjukból mindenképpen hősies és kitartó harcban megsemmisítette az ott a végsőkig harcoló ukrán haderőt. Kb.: 60 ezer fős veszteséget könyvelhetett el akkor Ukrajna. De ott még igen jelentős lehetett az orosz veszteség is, mintegy 30 ezer. És nem csak azt. Ott szenvedett vereséget az első, NATO által felépített ukrán haderő. (A második a Nagy (Tavaszi-Nyári) offenzívában morzsolódott fel. Mintegy 150-170 ezer fős veszteséget szenvedve.) A Nyugat katonai doktrínája és fegyverei, képességei is vereséget szenvedtek. Az orosz hadsereg pedig rátalált a saját útjára a győzelemhez. Ezt azonban a Nyugat vezetői nem látták meg.
A mostani esemény alighanem egy ugyan olyan mérvű fordulata a háborúnak. Kicsit merész vélemény, de szerintem most fordul majd át a háború felőrlő szakasza (idegen szóval az attríciós szakasz) offenzív szakaszába. 2022 őszétől egészen mostanáig tartott a módszeres felőrlés. Ami nem csupán az ukrajnai hadseregre vonatkozott – ahogy ezt az elemzők elsöprő többsége láttatni igyekezett -, hanem a Nyugat katonai, gazdasági, pénzügyi és társadalmi erejének és belső intaktságának gyengítésére, megrogyasztására. Ennek okán viszont roppant lassú volt az „előrehaladás” magán a frontvonalakon. Ezt a lassúságot aztán az elemzők szépen kivetítették akként, hogy lám-lám, ennyi az orosz hadsereg képessége.
A siker mértékegységét kilométerben és négyzetkilométerben mérték, pedig milliárd dollárokban és gazdasági-pénzügyi százalékokban kellett volna számolni.
Most viszont arra fogják, hogy azért veszítenek az ukránok, mert nem korábban kapták meg a támogatást, hanem több részletben és időben elnyújtva. Én nem hiszem, hogy ez így igaz lenne. Nem lehetett volna megtenni.
Egyrészt, mert ki kellett képezni a számos különböző fegyverfajtához, típushoz az azokat használó állományt. Másrészt maga a szállítás és a háttér is csak nehezen épült ki. A nyugati logisztika gyengeségei is kiderültek a háború során. Ha mindent egyszerre küldenek el egyszerűen összeomlott volna az egész logisztikai rend. Ezért úgy gondolom, hogy a ténylegesen megvalósult fegyverszállítások jelentették a megvalósíthatósági keresztmetszetét a támogatásnak. A mindent egyszerre meg az álmok világába tartozik.
Továbbá azzal is igyekeztek elhomályosítani a valóságot, hogy az egyes jelentősebb ostromokat az orosz csapatok település alatti jelenlétének teljes idejével adják meg, mintha az az első pillanatoktól kezdve egy permanens ostrom lett volna. Pedig maguk az ostromtevékenységek nem haladták meg az egy-három hónapot. A többi idő vagy csak jelenlét volt az „erődítnény” falainál vagy legfeljebb körülzárás-szerű tevékenység. Ezért az ebből levont következtetések is hamisak.
De az egész háborút végig kísérte az a téves elképzelés, hogy ha nem látunk dübörgő előrenyomulást a frontokon, akkor az a gyengeség jele. Ez a germán hadelmélet sajátja. A keleti hadelméletben ez csupán az egyik, koránt sem a legfontosabb lehetőség. Amit itt is láthattunk az egy fokozatosan fenntartott katonai nyomás eredménye. Ezt a nyomást elkezdték már ’22 őszén-telén. Majd annak függvényében, hogy a teljes Nyugat által támogatott ukrán hadsereg mit tudott tenni, hol fokozták, hol csupán megőrizték a felőrlés módszerét. S ahogy kezdett tavaly gyengülni a nyugati ellenállás, úgy fokozták a terhelését a frontoknak. Mindig csak annyit, amennyi a feszültség fenntartásához kellett.
S ha igaz, akkor most kezdenek elpattanni a húrok az ellenállásra. És ezért várom, hogy ettől kezdve a nyomás is fokozódni fog. Az az exponenciális görbe, ami Szoledárnál indult nagyon laposan felfelé, itt kezd majd meredeken emelkedni. Ehhez ugyanis nem csupán a harctéri 
sikerek viszik közelebb az orosz erőket, hanem az ukrajnai társadalom mind nyilvánvalóbb összeomlása is. Mert nem csupán valamiféle meggyengülésről van szó, mint, amit az elemzők félszegen mondanak, hanem az összeomlás látható jeleiről. Gyakorlatilag mostanra valószínűleg sikerült a háborúval felszámolni egy működőképes ukrajnai társadalomnak a maradékait is. Hamarosan jönnek a hírek a hadseregben bekövetkező zendülésekről is. A náci parancsnokokat is elkezdik majd lelövöldözni. Talán egész egységeket is elkaszálnak. És, amikor megtörténik az első teljes alakulat átállás, az már a káosz első jele lesz.
De ez az esemény, alighanem válasz azokra a kritikákra, hogy miért gondolom én, hogy a teljes ukrán területet el tudja foglalni az orosz haderő. Nos, ezért. Mert nem kell végig ostromolni az összes települést. Ahogy már Szoledárnál is sejtettem, még Kramatorszk és Szlavjanszk erődvárosokat sem kell majd megostromolnia az orosz hadseregnek. Mert ilyen vagy olyan okokból, de átadásra kerülnek jelentősebb harcok nélkül. Így végül teljes Ukrajna orosz ellenőrzés alá fog kerülni. Méghozzá nagyjából úgy, ahogy azt a háború első napjaiban elképzelték. Legfeljebb a lengyelek és a románok végül nem kapnak semmit. Kicsit ciki, igaz?
És természetesen ez igen nagy mértékben fogja befolyásolni az Alaszkában megtartandó (2025.08.15.) Trump-Putyin találkozót is. Ez végleg a lezárás irányába tereli az Új Harmincéves háború menetét is. Az új erővonalai a világrendnek kialakulóban vannak. Az új Amerika Birodalom határai látszódnak. Elvileg csak Kínának kellene megmutatnia képességeit, hiszen az USA és Oroszország már felvezette azokat. De Kína képessége talán éppen az, hogy háború nélkül is tud győzni. És ez ám az igazi wirtschaft…
