foldvaritamasAz egész világ érdeklődő közönsége figyeli a Nagy Találkozás, a Trump-Putyin bilaterális megbeszélés eseményeit. Már most, hollywoodi jellemzőjű körülmények körítik a két államférfi találkozását. Már az elnökök repülési útvonalát is élőben követik. A telekommunikációs csatornák özönlenek a helyszínre, találgatások tengere hullámzik ide-oda, élőben, ahogy leszáll Trump repülőgépe. S mivel a nagyérdeműt a Colosseum Zrt szolgálja ki izgalmas hírek gyártásával, felfokozott figyelem érthető.
Néhány gondolat ezzel kapcsolatban.
Magának a találkozónak a lefolyásával kapcsolatban a realista elemzők már felvázolták a lényeges lehetőségeket. Ezt úgy összegezném, hogy nagy durranások nem valószínűek, s Ukrajna sem lesz a fókuszban. Annál inkább, olyan kérdések, mint a Kaukázus vidéke, a Közel-Kelet, Irán és annak nukleáris programja, a dedollarizálás, a BRICS és például a Sarkvidék jövője.
A két világhatalom a Világ dolgait fogja leginkább rendezni egymásközt, illetve a csendes harmadik, Kína tekintetében is. De ez csak az első forduló, hiszen amint meglebegtették, lesz következő találkozó is, Oroszországban. Sőt, már Lukasenka, Fehéroroszország elnöke is beszélt telefonon Trumppal és meghívta az Egyesült Államok elnökét családjával országába.
A két világhatalom a Világ dolgait fogja leginkább rendezni egymásközt, illetve a csendes harmadik, Kína tekintetében is. De ez csak az első forduló, hiszen amint meglebegtették, lesz következő találkozó is, Oroszországban. Sőt, már Lukasenka, Fehéroroszország elnöke is beszélt telefonon Trumppal és meghívta az Egyesült Államok elnökét családjával országába.
Amint azt megszokhatták tőlem, a teljes folyamatba helyezzük most el ezt az eseményt.
A világunkban Három Hatalom van, immár. Az USA egyedül nem tudott megbirkózni a feladattal 1991 után. Egy két lábon álló világot vett át. De kiderült, hogy egy láb nem elé, ahhoz, hogy a többszörösére növekedő világot szilárdan megtartsa.
A mellé felnövő Kína – visszaszerezve évezredes helyét és tekintélyét a világban -, illetve Oroszország, ami a SZU összeomlásával évtizedes mélyrepülés után visszatért korábbi helyére az ukrajnai háborúval – ez egy kemény 25 éves menetelés volt -, a tavalyi év során láthatóan összehoztak egy Alkut, hogy háromhatalmi rendszert építsenek ki a szemünk láttára.
A mellé felnövő Kína – visszaszerezve évezredes helyét és tekintélyét a világban -, illetve Oroszország, ami a SZU összeomlásával évtizedes mélyrepülés után visszatért korábbi helyére az ukrajnai háborúval – ez egy kemény 25 éves menetelés volt -, a tavalyi év során láthatóan összehoztak egy Alkut, hogy háromhatalmi rendszert építsenek ki a szemünk láttára.
Ez egy végeredmény. A Nyugat, az USA vezetésével 1999-ben belekezdett egy nagy háborús sorozatba, aminek az volt a célja, hogy a felemelkedőben lévő Kelet hatalmának kiteljesedését megakadályozza. Ezt a korábbi évszázad geostratégiai elméleteire és annak aktualizálására – ezt Brzezinski végezte el a Nagy Sakktábla című művével – alapozva tervezték meg. Ám egyrészt meg is késtek, másrészt sok mindenben az alapvetéseknek ellenkező módon cselekedtek, harmadrészt nem mérték fel saját erőiket a vállalkozás méreteihez és annak időbeli változásaihoz mérten.
Magának az Ukrajna-projektnek, nem Ukrajna volt a célja. Ugyan erről most írok egy háromrészes kifejtést, ahol alaposan végig veszem az ezt alátámasztó ismereteket, de a Nagy Találkozó jobb megértése kedvéért a fő vonalait leírom.
A Kaukázus után természetesen Közép-Ázsia jött volna, megteremtve a közvetlen érintkezést Grúzián és Azerbajdzsánon keresztül. Közép-Ázsia után pedig Mongólia és a kínai Hszincsiang-Ujgur tartomány. Tehát a végső cél az orosz és kínai kettős szétválasztása.
Az egész Új Harminc éves háborúnak ez volt a végső célja. Szerbia, az arab-tavasz, Afganisztán, Irak, Szudán, Szomália mind-mind egy sakklépés volt, ami ide irányult erre a mezőcsoportjára a Nagy Sakktáblának. Ez volt a Terv.
Azonban – bár ezt aligha hitték – ezzel tisztában voltak Moszkvában is. És Pekingben is. Így amint meglépték a T-1 lépést, a Majdan-puccsot (2014 februárja), az orosz vezetés lépett és behúztak egy sakkot. A Krím elfoglalását. Ez lett volna a Terv fő része és rögtön az elején el kellett (!) ezt reteszelniük. Ha nem teszik és a NATO haditengerészet birtokba veheti Szevasztopolt és Balaklava tengeralattjáró bázisát, akkor utána már alig tudták volna megállítani a folyamatot. A Fekete-tengeren szabadon közlekedhettek volna a NATO hajók.
Grúzia és Azerbajdzsán már amerikai befolyás alatt volt. Észak-Irakban a kurdok biztosítottak szilárd támpontokat. Afganisztán 2001 óta amerikai ellenőrzés alatt volt. A közép-ázsiai köztársaságok elitjei keresték a lehetőséget az orosz-kínai befolyásból való nagyobb függetlenségre.
No, viszont ez, hogy elbukott, keletkezett egy geostratégiai zsákutca Ukrajnában. Mert ott voltak, megszerezték, de merre tovább?
Ekkor születhetett a két ötlet: használjuk ki, hogy a világ egyik legkorruptabb államigazgatása és társadalma van Ukrajnában, mossunk pénzt a politikának és akárkinek, aki fizet érte. Ez lett a Mosoda. Ismerős?
Nekem is…
Ekkor születhetett a két ötlet: használjuk ki, hogy a világ egyik legkorruptabb államigazgatása és társadalma van Ukrajnában, mossunk pénzt a politikának és akárkinek, aki fizet érte. Ez lett a Mosoda. Ismerős?
Nekem is…A másik ötlet, hogy gyengítsük az oroszokat azzal, hogy az ukrán államot feltöltjük fegyverrel és kiképzéssel és addig piszkáljuk az oroszokat, amíg neki nem lehet lökni ezeket az oroszoknak. Amibe azok majd jól belegyengülnek. És hátha, véletlenül mégis övék lesz a Krím-félsziget. Így, ha nem is választottuk szét földrajzilag Kínától, de leromboljuk és valahogyan majd csak felszabdaljuk. De legalább semlegesítjük. Kínát meg a nyersanyagok elzárásával végül a tengerek felől fojtjuk meg.
Ez torkollott végül a háborúba. Ami viszont pont az ellenkezőjét hozta ki, mint amire számítottak. Ugyanis a két legyőzendő szereplő még azelőtt összefogott, mielőtt kibontakozhatott volna a hadjárat. És felkészültek a háborúra.
A háború pedig mostanra az ismert csúfos eredményt hozta. A hegemóniát nem sikerült megtartani. Így viszont az európai rész fölöslegessé vált. Ezt eredetileg csak meggyengíteni akarták, hogy az Egyesült Államok vazallusa legyen. Most azonban a zsákmány szerepét kapja, mivel a Győztest ki kell fizetni. Ezt hívjuk Háborús Jóvátételnek. Ismerős cím? Nekem is…
Nekem is…Ráadásul a Nyugat társadalmai, gazdasága, amelyek mind a kívülről erőszakkal bevonható forrásokra alapozódtak belerokkantak a küzdelembe. Mert fokozatosan elveszítik épp ezeket a forrásokat, ami nélkül halottak.
Így érkezünk el a mai naphoz. Trump ugyan minden csínyt megtett, hogy eljátssza a Nagyurat, de két olyan ellenféllel szemben, mint Kína és Oroszország jelenlegi vezetése, ez nem jöhetett be. Eddig tartott a szufla. Most azonban eljött az idő, hogy lezárják az Új Harminc éves háborút.
Ukrajna lett az Új Harmincéves háború fő csatája. A Nyugat Catalaunum-i csatája. Nem az utolsó csata, de a háborúdöntő csata. Az új rend létrehozása kezdődik ma meg. Egy folyamat lesz, ami akár egy-két évig is eltarthat. A Három uralkodótárs, a III. Triumvirátustagjai, a Három Birodalom (és nem Háromtest Birodalom, ne beszéljünk csacskaságokat) vezetése lefolytatja a tárgyalásait és berendezik az új világot.
Ebből a szemszögből nézzük a Nagy Találkozást, a Nagy Egyeztetést.
Tehát nézzük, mit kínál fel nekünk a Colosseum Zrt ma. Jó szórakozást!
