foldvaritamasNos arra a kis „vitára” szeretnék reagálni, ami afelett zajlott – kb a 8-10. perc körül – hogy a NATO vagy Oroszország az erősebb.
Nos, több pont is van, amit – szerintem – Bálint nem mérlegelt.
A NATO légi ereje valóban számosabb, lényegesen számosabb, mint az orosz. Azonban az a verzió, amit itt hallunk tartalmaz egy (illetve több) olyan bennfoglalt feltételezést, amit nem hallunk megemlítve. A legfontosabb: az, hogy a NATO a harc kitörése után 100%-ban és koncentráltan tudja felhasználni ezt az erőt, maximális logisztikát mögé téve.
Most tekintsünk el egy pillanatra a nukleáris csapásmérésektől – annak ellenére, hogy nyilván ezt a valóságban nem tehetjük meg egyik fél viszonylatában sem – és csak a hagyományos eszközökre figyeljünk.
Ha elkezdődne egy ilyen harc, az orosz oldalon gondolkodás nélkül a lehető legnagyobb mértékben támadnák rakétaerőikkel a NATO számukra veszélyes légibázisait, Nyugat-Európa logisztikai csomópontjait és potenciális hadianyaggyártó üzemeit. (Mert egy háború kitörése hetek-hónapok eszkalációja. De tovább menve jelenleg Oroszország lassan négy éve tényleges háborút vív épp a NATO erői ellen. Azzal a nyilvánvaló feltételezéssel, hogy bármikor az egész NATO-val kerülhet szembe.) Véleményem szerint a NATO gépeinek valahonnan Angliából vagy még messzebbről kellene felszállnia, hogy biztonságban elindulhassanak. Izland, Azori szigetek vagy Grönland, Kanada.
Azt remélem nem kell bizonygatni, hogy a nyugatnak jelenleg nem áll rendelkezésre olyan potens védelmi eszköz és eszközrendszer, ami ezt hatékonyan meg tudná állítani. Ahogy abban is egészen biztosnak kell lennünk, hogy ez az első naptól záporesőként hullana alá az égből lehetetlenné téve a hatékony légiharcot. A nyugat-európai hadiüzemek helyén napokon belül csak füstölgő romok lennének sokezernyi pótolhatatlan szakember holttestével egyetemben, ami évtizedekre vetné vissza a hadi fejlesztéseket is.
Az oly sokat csodált repülőgép-hordozók is a hatékony távon belül potenciális célpontok lennének. Jelenlegi tudásunk szerint nem sok maradna a víz felett.
De említsük meg a Nyugat hadianyag gyártásának képességét is. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy Kína egy gramm alapanyagot is szállítana a Nyugat hadigépezete számára, ha az Oroszországgal és így Kínával is egy totális hagyományos háborúba bocsátkozna? És nem csak akkor, hanem az odavezető úton sem.
És itt a következő implikált feltételezés: az, hogy Oroszországnak egyedül kellene szembeszállnia az egész NATO-val, beleértve az USA-t is. Ez felejtős.
Az USA-nak – ha erre adná a fejét, de nem fogja – azzal kellene szembenéznie, hogy milliónyi, sőt sokmilliónyi katonatömeg mozdulna meg Dél-Korea, Tajvan, Japán felé. Kína mellett Észak-Korea nehéztüzérsége, rakétái – most szándékosan itt is kihagyjuk az atomrakétákat -, Kína (és Észak-Korea) eszközei küldenék szintén napokon belül padlóra eme iparilag rendkívül fontos és pótolhatatlan államokat. Itt nem kell gondolni pl.: Japán megszállására, vagy akár bármelyik állam megszállására sem, hanem arra tessenek gondolni, hogy az első nap után gyakorlatilag megszűnne a mikroelektronikai termelés és szállítás itt. Hiába állomásozik jelenleg két hordozócsoport Dél-Koreában és Japánban, Amerika az első készülődés láttára azonnal kimentené ezeket biztos távolságra a rakétafegyverektől. Ez pedig bőven nagyobb távolságot jelent, mint a rajtuk lévő harci gépek hatótávolsága. És Irán? Ha ennyire elgurulna a gyógyszer, akkor mit gondolunk, mennyi kőolaj jutna el Európába és mennyi lenne annak így az ára? Akár az USA-ban is…
Márpedig így egy-két hét alatt a Nyugat meg lenne fosztva részben saját részben a háttértámogatástól. Gyakorlatilag csak azokra az utolsó szállítmányokra lenne korlátozva az utánpótlás, amik a háború kitörésekor már úton vannak. És még ezek is csak egy jóindulatú feltételezés részei.
Ami meg a katonaállítás képességét illeti: felejtsük el sürgősen a papíron meglévő hatmilliós NATO hadsereget. Ennek a tizedét ha képes lenne mozgósítani. A felvonulást pedig a harcmezőre, nos nem is tudom, hogy gondolja Bálint? Ez nem egy hadijáték, amit a nyugati szoftverfejlesztők a nyugat felé lejtős logikával terveznek meg. A valóság az, hogy az európai infrastruktúra egyszerűen beled@glene egy hatszázezres tömeg mozgatásába is. Esélytelen. Hiszen mindezt ellenséges tűzben kellene produkálnia egy olyan hadseregszervezetnek, ami arra a feltételezésre alapoz, hogy a felvonulást az ellenség nem képes megzavarni. Mint mondjuk 2003-ban Irak képtelen volt erre.
Egészében véve, úgy gondolom, Bálint arra alapozza a feltevését, hogy gyakorlatilag kizárólagos légi háborút vizionál az első összecsapásokra. És abban is kizárólag a repülőgépeket veszi figyelembe a fentebb említett implikált feltételezéssel. De ez idejét múlt. Az összecsapás a rakétaerők és annak elleneszközei (itt említsük meg, hogy a NATO keleti frontján saját értékelésük szerint is 5-10%-os a légvédelmi képesség), illetve a harci drónok összecsapásával kezdődne (lásd: a lengyelek esetét a 19 drónnal). A repülőgépek csak akkor indulhatnának meg, amikor ez eldőlt. Azonban addigra a Nyugat már több száz harci gépet vesztene, jó részét még a földön megsemmisülve.
És vegyük még azt is figyelembe, hogy egy szót sem vesztegettünk a Nyugat társadalmi kohéziójára és annak alakulására egy képzeletbeli háború esetén. Úgy gondolom, hogy ez katasztrofális hatás lenne. Nagyon gyorsan. A nyugat társadalmainak ellenálló képessége és tűrőképessége fényévekre van Ukrajna háború előtti társadalmának képességeihez képest. Oroszország az első naptól kezdve szárazföldön is támadná gyalogsággal a keleti NATO országokat, ahonnan lavinaszerű menekültáradatot gerjesztenének. Valahogy úgy, ahogy a Poszeidón rakéta a tengerparton. Az emberek milliói ugranának autóikba és vennék az irányt nyugat felé lehetetlenné téve a logisztikát. Napokon belül…
Röviden összegezve a Nyugat jelenlegi állapotában semmilyen téren sem tudna érdemi katonai csapást mérni Oroszországra, még a puszta felvonulás is kérdéses lenne.
Oroszországnak demográfiai okokból nincs lehetősége arra, hogy totális szárazföldi támadást intézzen Európa ellen és szándék sincs erre. Ebből következik, hogy csak egy NATO támadás képzelhető el, ami viszont a legmagasabb fokra emelné a honvédő háború érzetét ott. Az így – és fentebb vázolt sorrendű – kibontakozó háború legfeljebb egy hónapon belül az európai nyugat összeomlását eredményezné egy pokoli belháborús anarchiával, ami lehetetlenné tenné hogy az USA hadvezetése érdemi mozzanatokat tervezzen is akár. Sőt! Valószínűleg egy hónap után már az lenne a kérdés, hogy az odavezényelt erőket hogy mentsék ki.
A háború mindenképpen egy roppant összetett komplex dolog. És jó lett volna észrevenni, hogy az orosz légierő nem ok nélkül játszott másodrendű szerepelt ebben a háborúban. Nem azért, mert nem tudnak repülni a gépeikkel. A NATO légierő ugyan így járna, csak nagyobb veszteségekkel, mert ma még úgy gondolkodnak, mint ahogy Bálint is (és sok elemző).
Konklúzió: A NATO eszközparkja és potenciális ereje valóban nagyobb, mint Oroszországé, azt egyedül nézve. Azonban ez a feltétel nincs meg a valóságban. Ahogy a Nyugatnak sincs valós képessége eszközeinek nagytömegben való használatára és nincs hatékony stratégiája sem.
Jöjjünk le a „szerről”, felejtsük el a Top Gun-t, a Rambo-t, a Terminátort, a Mission Impossible-t, a James Bond filmeket.
A valóság: Ukrajna.
Ukrajna pedig a Nyugat Catalaunum-i csatája.
Szép estét!
