foldvaritamasEzekben a napokban kezdenek előjönni az orosz-amerikai alkuról szóló szakértések, videók. Mint korábban mondtam, ez is el fog jönni. Megjelennek az illetékesek, hogy elmondják, ami már nem rejthető.
Persze épp ez az oka is ennek a jelenségnek. Az, hogy már ordító az Alku megléte. Vagy, hogy méltán híres miniszterelnökünk szavaival éljek: „A Holdról is látszik!” És igen, így van, Alku van.
Most ez javarészt a Venezuelával kapcsolatos amerikai tevékenység nyomán merült fel, annak ellenére, hogy már korábban Szíria esetében is látható volt és Irán izraeli-amerikai bombázása kapcsán is felmerült. Látszólag jó párosítás is lenne a két entitás „cseréje”. Venezuela és Ukrajna első, felületes ránézésre hasonló súlyúnak is tűnhet. Valójában azonban ég és a föld a kettő.
Összevetés
Ugye látjuk a különbséget? A földrajz azért pár fontos alaphelyzetet tisztáz. Ha csupán ezt, a földrajzi helyzetet is vizsgáljuk, látszik, hogy Ukrajnával ellentétben Venezuelának kevés földrajzi köze van az USA-hoz. A két ország partjai között – a legközelebbi pontokat felvéve – 1760 kilométeres távolság van. Gyakorlatilag egy másik kontinensen van. Az USA Észak-Amerikában, míg Venezuela Dél-Amerikában található. Az a kijelentés, hogy az USA „hátsóudvara” lenne, némi szarkazmussal jelenthető csak ki.
No, de akkor biztos történelmi kapcsolatok révén… Hát, az sem. A két ország között nincs több történelmi kapcsolat, mint bármelyik ország és az USA viszonylatában a világon. Egyetlen komolyabb kapcsolat a Monroe-elv. Ez az európai hatalmi beavatkozások elleni 1823-ben kijelentett külpolitikai elv, aminek lényege, hogy az amerikai kontinens az új állam, az Amerikai Egyesült Államok vadászterülete. Amerika az amerikaiaké. Egészen pontosan – ha valaki esetleg megtévedne a szöveg értelmezésében – az amerikai kontinens feletti hatalmi jog az USA által magában foglalt amerikaiaké. Ez persze egy egyirányú utca.
Ellenben a másik „alkutárgy” – legalábbis a most erre megy a léghajlítás – Ukrajna.
A fenti két térkép elég világosan mutatja, mi Ukrajna és Oroszország viszonya. Oroszország, mint név csak magyarul van kissé távolabb a kora-középkori Rusz nevezéktől. Az orosz történelem jelentős része azon a területen zajlódott – noha messze nem a teljes -, amit ma egy Ukrajnának nevezett entitás birtokol. A négy nagy történelmi székhelyből (Novgorod, Kijev, Moszkva, Szentpétervár) egy – Kijev – van Ukrajnában. És persze szoros szomszéda is ezáltal. Az ukrajnai keleti határ alig 300 kilométerre van Moszkvától, az orosz fővárostól. Ukrajnába betelepült a NATO, a Nyugat (így annak fő erejét jelentő USA) katonai szervezete. És ez, mint ilyen lassan négy éve nyíltan hadat visel Oroszország ellen a NATO teljes támogatásával. És ne feledjük, hogy ez a háború időközben a Nyugat Catalaunum-i csatája lett. Annak minden következményével együtt.
De gazdaságilag és társadalmilag is szerves részét jelentette évszázadokon keresztül Oroszországnak.
Első összegzés
Tehát csak ezen nagyon rövid összevetés alapján is azt kell mondjuk, hogy a két tétel még csak nagyságrendileg sem felel meg egymásnak. Ha arányosítani akarnánk, legkevesebb egy 10-es szorzóra lenne szükségünk. De emlékezzünk meg arról is, hogy Ukrajnában már van egy győztesünk, Oroszország. Addig Venezuelában még semmi sincs a handabandázáson kívül. Egy katonai beavatkozás lehet, hogy simán megdönti Maduro és stábjának hatalmát, de erősen kétséges, hogy nem csak egy pénztemető káoszt adna a helyébe. Márpedig Trump elnök úrnak a jövő évben lesz egy részidős elszámolása a választóival, illetve az őt támogató új elit tagjaival és a republikánus párttal.
Hogy lehetne így alkutárgya a kettő egymásnak? Sehogy. Sokkalta valószínűbb, hogy egy kísérlet arra, hogy egy kamu-alkutárgyat vigyenek be a tárgyalóasztalra elterelendő a figyelmet.
De akkor miről van itt szó? És, akkor van alku vagy nincs alku?
Az Alku
Nagy szerencsénk van, mert már tavaly leírtam, hogy mi is az Alku, ami a valódi nagyhatalmak között született. Mikor láttam, ahogy Orbán Viktor körbejár tavaly júliusban a világ legfontosabb potens vezetői között (Zelenszkij, Putyin, Hszi Chin Ping, Trump, Erdogan), az első gondolatom volt, hogy: Na, ezek megegyeztek valamiről… No, Zelenszkijt leszámítva, persze. Két fő eset lehetséges: vagy akkor lett körbevíve az Alku főbb pontjai vagy akkor lettek körbevíve az Alku főbb ajánlatai. Az augusztusban megírt Háborús jóvátétel című írásom már ezt részletezi. Innen ma már hosszan tudnék idézgetni olyan kitételeket, amiket ma az újságok címlapjain lehet olvasni, nagy dirrel-durral. pl.:
„Mert a nyugati országoknak stratégiai léptékű lehetőségeik nincsenek egy valódi háború sikeres megvívására, hagyományos fegyverzettel Oroszország ellen Ukrajnában vagy akár Közép-Európában.”
vagy
„nem a statisztikai hivatalok (lejelentett) számsorai döntenek el egy háborút, hanem a harctéren ténylegesen is felvonuló hadseregek és azok ténylegesen is létező hátterei”
vagy
„Én ezt a fordulatot úgy látom, hogy a demokraták lényegében véve elengedték a mostani elnökséget és azt várják, hogy Donald Trumpra hagyják annak a bizonyosnak az ellapátolását, amit ők összehoztak a világban. ”
De nem is sorolom. Inkább vonjuk le a következtetéseket. Az Alku akkor már meg kellett legyen. Tavaly megszülettek az alapvonalai. Trump tényleges győzelmével – a feltűnő ellentámadásokat nélkülözve – 2025 januárjában pedig megkezdődött a végrehajtás is. Január óta ennek szakaszait látjuk.
Ahogy azt ez éven többször írtam, az egyes szakaszok nem valamiféle megingásokat jelentenek, hanem egy nagyon is életszerű forgatókönyv lapjai. Ugyanis a nyugati közvéleményt egyrészt nem lehet kihagyni az Alku végrehajtásából, másrészt mivel korábban évekig arra volt kondicionálva, hogy Ukrajna a demokráciáért harcoló hősök földje, s mind között Zelenszkij a legnagyobb Hős, igazi Hérosz. Ezt tehát előbb le kellett rombolni, ezt a hamis képet szétzúzni, hogy a nyugatiak is el tudják fogadni majd a valóságot.
A másik eleme az új kondicionálásnak a Nyugat-Európában lévő egykori nagyhatalmak történelemből való kivezetése lett. Ez még zajlik, amúgy. Ugyanis azt is le kell vezetni a nyugati embereknek, hogy egyrészt már nem nagyhatalmak azok az országok, amelyekben élnek. Másrészt arra, hogy elfogadják majd, hogy nem is fognak olyan jól élni, mint korábban, mivel elveszítették korábbi extra bevételi forrásaikat. Ez is zajlik. A Nyugat, az Atlanti óceán északi részének két oldalán működött az általunk megélt időben. Ez most a szemeink láttára szűnik meg.
A Catalaunum síkjának következményei
S, hogy mik lehetnek az Alku főbb pontjai? Ismételjük át.
Az említett írásomban részletezett módon a háború előtt meg lettek téve a tétek. Ezért, mivel Oroszország, bővebb értelmezésben pedig a Szárazföldi Hatalmak lettek a győztesek a következők lesznek a következmények:
- Ukrajna visszakerül Oroszország fennhatósága alá.
- Megszűnik a NATO, mert az az amerikai hegemónia jelképe és cselekvő eszköze volt 1991-től mostanáig.
- Megszűnik az EU, mert senkinek sincs szüksége egy negyedik Birodalomra. Ráadásul adottságai miatt nem is lenne alkalmas erre az európai kontinens.
- Ugyanezen kontinensen egy új szerveződés születik majd, amit a két Birodalom fog koordinálni: az USA és Oroszország. Lényegesen lazább szervezetként. Ez lesz az Új Európai Biztonsági Architektúra.
- Az USA is Birodalommá válik. Valószínűleg magába szervezi Kanadát és Grönlandot ennek okán.
- A Három Birodalom támogatni fogja egymást, mivel a szükséges nyugalmat csak így tudják biztosítani a Földön.
- A kimenet pedig az lesz, hogy egy nagyobb, sokkalta nagyobb „tortát” kezdenek meg: a Naprendszer meghódítását. Ez biztosítja hosszabb távon, hogy az érdekek ne ütközzenek egymással és fajuljanak fegyveres összeütközéssé.
Ez utóbbi bizony több nemzedékre szóló terv lehet. Ez lesz a három elnök (Trump, Putyin és Hszi) hagyatéka. Ez lehet az Alku igazi nagyságrendje.
És úgy látom, a végrehajtás közeledik a végső szakaszába. Erre mutat, hogy az amerikaiak odatapostak az ukrán vezetésnek, nem csupán az amúgy is vékonyka támogatást szüntetik meg. Itt már a végleges lebontást látjuk. Ahogy az európai ex-nagyhatalmakat is páriaként kezelik. Ez figyelemre méltó. Már várom, mikor mondják ki, hogy azok is csak bohócok, zavaró, idegesítő bohócok.
A németek hamarosan hasalni fognak. A franciák is a felbomlás felé sodródnak. A briteket – úgy gondolom – végül, mikor már eléggé megalázták, kimentik. Brüsszel, mint központ megszűnik. A többieknek egyedi sorsuk lesz. Az új szerveződés pedig innen, a Kárpát-medencéből indul. Ennek világos előkészületei vannak. Én legalábbis nem látok Európában stabil háttérrel rendelkező, földrajzilag is központi szerepre alkalmas helyet.
Végül…
Végül, figyeljünk mindig arra, merre tartanak a folyamatok az időben. Ne arra fókuszáljunk, mi történik ezen vagy azon a napon. Ki, mit böffent bele a médiába. Az a játék része. Sose feledjük, hogy ugyan a Szuperdöntő három csapata lezsugázta a meccseket, azért a pályán azokat még le kell játszani a közönség kedvéért. És a pályán még belefér egy kis lökdösődés, meg tülekedés, meg helyezkedés.
Szép estét!
