foldvaritamas
Nemrégiben ezt a fenti kiírást találtam az üzenőfalamon. Érti az ember a hevületet, de észre kell venni a megjelenített problémát is.
Ez az, amikor a hazai intellektuális közvélemény nem tud elemelkedni a talajszintről. Azaz provinciális marad, minden jóindulata ellenére is.
Mert,
– az igaz, hogy az un. Európa nem azonos az EU-val;
– az is igaz, hogy politikai szempontból az EU (ha ezt abszolutizáljuk) egy beszűkült (politikai) tudatállapot;
– viszont: Európa tudatállapotként (Az egyébként mi? Milyen tudatállapot az, hogy Európa?) nem (!) világformáló erő többé. És itt van egy irgalmatlan nagy pont a mondat végén.
Szóval a valóság és a közép-európai elitek hitvilága két különböző dolog.
Európa alatt ugyanis az említett elitek Nyugat-Európát értik. Az azonban tőlünk nyugatra van. Földrajz, megéri ismerni legalább alapfokon.
De a történelmileg létező Nyugat-Európa is nyugatra van. Annak keleti határa immár vagy ezer éve, mikortól létrejöttek a Magyar és Lengyel Királyság nevű államok a mindenkori Német-Római Szent Birodalom keleti határát jelenti. Erről megosztok alant egy régebben készített térképet, hogy a vizuálisan fogékonyak is láthassák a helyét.
Amellett, e kérdésben javasolt a korábbi, Ostsiedlung, Drang nach Osten, Cordon Sanitaire, Bukaresti Kilencek című írásom elolvasása (ma már hozzáírhatnánk a címhez a Mag-Európa kifejezést is). 😆
Miért nem világformáló erő többé Európa? Mert nincsenek meg hozzá saját forrásai. Európa, a Föld nagyságrendjéhez viszonyítva polisz államok területe, halmaza. A Birodalmaknak, amelyek ezután kormányozzák a Földet, mindnek van egy vagy több nagyobb tartománya, állama, mint a legnagyobb európai államok. A legtöbb európai állam azonban a Birodalmi városok nagyságrendjével mérhető. Erről a sámliról, hogy lehet világot formálni? Sehogy.
A hazai provinciális látnokokat megtéveszti az a történelmileg igen rövid időszak, amikor az európai technológiai fejlettség olyan mérvű előnyt bírt, ami ideiglenesen felülírta a területi, lakossági különbségeket. Ez a 18. század végétől a 20. század második feléig-végéig tartott. Ilyen volt már korábban is a történelemben, hogy városok, városállamok vezető szerepre tettek szert, de mindig csak ideiglenesen.
Ez történt Európával is (értve helyesen ezt a fogalmat: Nyugat-Európa). Megtörtént a technológiai kiegyenlítődés és az ideiglenesen „lecsúszott” birodalmak összeszedték magukat és területi, népességi és nyersanyagbázisaik súlya visszatolta az európai kisállamok korábbi térnyerését. És ezek semmiféle bűvészmutatvánnyal sem lesznek ismét nagyhatalmak. Jó pár száz évig…
Mert a sámli, az csak sámli, s nem létra vagy tribün.
