foldvaritamas
Egy cikkre lettem figyelmes, amit Vukics Ferenc tett közzé tegnap. A címe Alex hihetetlen története…, amit Arnaude Bertrand tett közzé a Substrack csatornáján.
Alex egy kínai származású fiatal, aki az Egyesült Államokban élt és egy kínai orvostudományi/biológia hallgató, aki az Egyesült Államokban, Seattle-ben él, és részmunkaidőben törvényszéki asszisztensként dolgozik, ahol nem kikért holttesteket (főleg hajléktalanokat) gyűjt össze. Tette az volt, hogy dokumentálta ezeket az utakat és megmutatta, hogy milyen mély bugyrai vannak az amerikai szegénységnek.
De ami igazán kiborította „Amerikát”, hogy el is nevezte ezt: Kill Line. Hogy az mi? Az RPG játékokban az a pont, ahol a játékos annyira le van gyengülve, hogy elég egy ütés és elbukik. Meghalt. Death Line.
Az amerikai szegénységi küszöb neve lett a Kill Line, ahonnan nincs visszatérés – Kínában. Ezért aztán január 18-án Kínába menekült. Mert az amerikai álom egy kill line, death line.
És a szegénység?
„A Világbank szerint Kína szélsőséges szegénységi rátája 1981-ben 88% volt, 2020-ra pedig 1% alá csökkent.”
Addig az USA-ban ez az érték ezen idő alatt 10 és 15% között mozgott. Most, 2024-ben 11% körüli.
„Az átlagos kínai háztartás jövedelmének körülbelül 45%-át megtakarítja, míg az átlagos amerikai háztartás kevesebb mint 4%-át. Amíg az amerikaiak 59%-a nem tudja fedezni 1000 dolláros vészhelyzetet a megtakarításaiból, a tipikus kínai családnak évekre elegendő tartaléka van. A „kill line” egy valódi strukturális különbséget ír le.”
Miért fontos ez? Mert kínaiak sokasága, egész nemzedéknyi fiatal szembesült a valósággal ezen ügyből kifolyólag. S miért rossz ez Amerikának? Mert így sokkalta nehezebbé lesz a brain drain Kínából. Mindig egy nimbusz, egy jelkép lerombolásával kezdődik egy lejtmenet. És Amerika a Nyugat zászlóshajója. Ráadásul még csak nem is most kezdődött a lejtmenet.
Mert ez az eset érzékletesen mutatja be, mennyire mélyen ül a Nyugat saját vermében. A szegénység és a társadalmi sérülékenység nem egy veszély, hanem itt van. S mindehhez kapcsolódik minden idők leghígabb pénzpolitikája. Az egész nyugati gazdaság úszik a derivatíva óceánban. Hazugság, csalás és simli minden szinten. Az egész Új Harmincéves háborút is ezen hamis, váltókra alapozott pénzből finanszírozták.
A jólét már csak a múlt árnya. Hitelből. Erre a vetületre hivatkoztam oly sokszor az ukrajnai kalandja alatt a Nyugatnak. A rozoga háttér nem a vasak számában van, hanem az azokat használók hiányában és lecsúszottságában. Ezért volt eleve hamis a Nyugat vélt fölénye.
S végül, hogy ki lehet-e ebből jönni? Elvileg ki. Csakhogy ahhoz egy szellemi újjászületésre lenne szükség. Ez pedig odébb van. Leginkább az USA rendelkezik a potenciállal ehhez. Az európai kisállamok, miután épp most szembesülnek azzal, hogy nincs már meg a nagyhatalmi státuszuk, egyenlőre még a zuhanás állapotában lesznek. S mivel nincs terük visszavonulni, így nincs idejük sem megszülni tudatosan az újjászületést. Ez az út a Lajtán túlnan egy összeomláson át fog vezetni. És hosszú lesz.
