Miből lehet arra következtetni, hogy egy martalócállamot építenek fel Ukrajna romjain? Nézzük a folyamatot. 1991-től az ukrán „ideológusok” keresték az ukrán állam szellemi alapjait. Ezt nem véletlenül a zaporozsjei kozákságban, a Zaporozsije Hadban találták meg. Illetve Bandera és Petljura, Suhevics emlékezetének beemelésével. A dolog szépséghibája, hogy Bandera például felelős brutális tömeggyilkosságokért is. Az ukrán nacionalisták, nácik 170 ezer lengyel, 200 ezer zsidó és 400 ezer orosz civil megöléséért felelősek. Ezeknek az embereknek emelnek szobrot, bekerültek a tananyagba. Viszont ezzel és a kozák kultusszal megalapozták egy harcos, katonanemzet eszményét.

Ehhez a képhez sikerült hozzáilleszteni a honvédelem eszméjét is, hiszen csupán a látványtechnikát figyelve Ukrajnát tényleg megtámadta a szomszédja és területeket ragad el. A valóságban persze ez alaposan elő volt készítve azzal a nyolc évvel, amit a Donbassz elleni támadásokkal töltött Ukrajna. Ugyebár ezek az emberek Ukrajna saját állampolgárai.

Az eltelt hét hónap alatt [amikor írom ezt részt szeptember 30-a van] az ukrán gazdaság megszűnt. Csak azért nem számolják az inflációt, mert erről közmegegyezés van (hogy nem nézünk oda). A jegybank számolatlan nyomtatja a pénzt. A valóságban hiperinflációnak kell lennie. Az ország valódi bevételei a korábbi töredéke lehet. Saját bevallásuk szerint is havi 5-7-9 milliárd dollár kellene Nyugatról a működések biztosításához (ez nem a hadi költségeket jelenti). Erről mindenki tud, de ezzel szemben van az a tény, hogy ennek a felét se kapják meg. Akkor mégis miből működik hónapok óta?

Ahogy már máshol is írtam egyedül a hadsereg az, ami működik Ukrajnában. Aki katona annak van egyfajta egzisztenciális „jövője”. A hadsereg amire a Nyugat hajlandó fizetni.

A jelenlegi Ukrán állam és vezetés egzisztenciális alapjává vált a háború Oroszország ellen.

A háború folyamán már több vezetője is az ukrán államnak felvetette, hogy Ukrajna legyen a NATO gyakorló terepe, fegyvereinek kipróbálási helye. Sőt, az is elhangzott nemrégiben, hogy a háború vége után – mikor is lesz az? – maradjon fegyverben ez a hadsereg és ez legyen a közös európai hadsereg. Vagy még pontosabban ennek a neomarxista európai politikai vezető rétegnek a hadserege. Vagy Európa fizetné, de Amerika lóbálná ezt a tömeghadseregnek álcázott ostort. Természetesen demokratikus alapokon. Tehát ettől remélik a mostani államszervezett fennmaradását.

Az igazi kérdés az, hogy a Nyugat fogja-e tudni fizetni ezt a zsoldosállamot? Ugyanis, ha abból indulunk ki, amilyen összegeket az ukrán vezetők időnként bejelentenek, akkor ez havi 5-10 milliárd dollár vagy euró kellene hogy legyen. De ezt már ma sem kapják meg. A háború kezdete óta átlagban a havi költségvetés felét fizette a Nyugat (havi 2,7 milliárd dollárt; augusztusban 4,6 milliárd dollárt). Mivel Ukrajnának hadiipara is romokban van – hiszen a javát az orosz légierő gondosan lerombolta – a muníciót és a fegyverek javát is máshonnan kell kapják. Ez pedig azért elég húzós tétel. A Nyugat hadi erejéről ez a háború kiderítette, hogy nem alkalmas hosszú és intenzív harcok megvívására. Ezért harcoltatja maga helyett Ukrajnát. Ma ezen a földrészen összesen két tömeghadsereg található: az orosz és az ukrán. Az egyik képviseli a Nyugatot, a másik meg a feltörekvőket. Azonban, mivel több tömeghadsereg nincs a színen Európában a dolog eléggé kényes és kínos fordulatot fog venni a háború után.

Egy ekkora hadseregnek ugyanis megélhetési alap kell, mivel maguk gazdasági tevékenységet nem végeznek. Ha csak a rekvirálást nem tekintjük annak. Ahogy egykoron a cseh husziták a huszita háborúk után, úgy majd az ukránok is kénytelenek lesznek zsoldoshaderőként keresni kenyerüket. Ne feledjük, itt megismétlem: az ukrán gazdaság 1991-ben sem volt már szerves egység, hanem különféle ágazatok egymásra dobált halmaza, ami a Szovjetunió valóságában nyert csak értelmet. Ez igaz a társadalomra is. Úgy látom, legalábbis az elmúlt három évtized azt mutatja, hogy ezt a tényt az ukrajnai – szándékosan fogalmazok így – elit még csak fel sem ismerte, nemhogy kezelte volna. Ukrajna nemhogy európai értelembe vett jóléti állami lét felé nem tett lépéseket, de szinte azonnal egy lassú rothadásnak indult. Egyébként valahol jelképszerű az is, hogy Ukrajna államhatárait soha nem is rögzítették. Valójában egy államiság hiány kezdett terjedni azon a területen. Nem is történhetett másképp, minthogy elérkeztünk 2022. február 23-ához. Ezen a napon is már az ukrán gazdaság csak egy árnyék volt, ami a Nyugat pénzén vergődött és haláltusáját vívta. Az ukrán társadalom szintúgy. A szélsőséges vélemények mérge már szét volt terjedve. Ekkor már nyolc éve viselt egy furcsa háborút saját lakossága ellen Ukrajna. A korrupció a mindennapi működés szerves részét képezte. A jobb életre vágyó, azért tenni is akaró lakosok tekintélyes része már ekkor külföldön élt és dolgozott. Az ukrán vezetésnek kellett ez a háború, hogy túléljen.

Tehát mire kitört a háború az Ukrán állam európai változata csak papíron létezett. De a háború nélkül nem lehetett volna a katonaállamot feltámasztani. Hét hónap alatt minden fontos európaizálást felszámoltak. Nincs ellenzék, nincs csak kormányzott média, nincs független bíráskodás, nincs ellenőrzött titkosszolgálat, hadsereg, kormányzat. Lassanként a helyi önkormányzatok is irányítás alá kerülnek. Senki sem tudja, még maguk az ukránok sem, hogy a bejövő fegyverzet és ellátmány pontosan hova kerül. Most valahogy úgy néz ki, hogy ez az Ukrajnának nevezett „dolog”, lényegében egy Hadsereg és annak ellátási területe. Ha visszagörget az olvasó, így nézett ki a Hmelnyickij-féle Hetmanátus intézményrendszere is. Nem lennék meglepve, ha egy napon arra ébredünk, hogy bevezetik a katonai kormányzást egész Ukrajnában. Mai hír (2022.10.02.), hogy Zaluzsnyij Ukrán vezérkari főnök kijelentette: Ukrajnának katonai állammá kell válnia.

Tovább–> Következmények