Ezt a grafikont a Világhelyzete.com oldal (itt a cikk) hozta le és érdemes kicsit elelmélkedni rajta.
Természetesen nem valami új dolog azoknak, akik figyelik a világ dolgait. Már régóta „köztudott”, hogy a Nyugat gazdaságai hitelekben úsznak. Azonban időnként szembesülni a valós számokkal mégis megdöbbentő. Ebből ugyanis komoly következtetéseket lehet levonni a Nyugat tévedésére a világ átrendeződése kapcsán.
Egy adósság az mindig kitettség is. Ez így van a magánszemélyek esetében – mint mi – és így van a nagy gazdasági szervezetek esetében is, mint a nagyvállalatok, multik és az államok esetében is. Igen fontosak az ezen belüli arányok is. A grafikont megnézve látjuk hogy az első 9 ország a világ legfejlettebbeknek tartott országai közül kerülnek ki. Normál esetben azt lehetne gondolni, hogy akik a vezető gazdaságoknak tartják magukat egyúttal rendezett gazdasági és pénzügyi viszonyokkal is rendelkeznek. Amint látjuk, ez nincs így.
Mert mi a hitel? Egy elővételezett gazdasági eredmény. Olyan pénz, ami nem áll a rendelkezésünkre és csupán feltételezzük, hogy tevékenységünk során ez meg fog változni. Két fő hitelezési forma van: az egyik, amit mi ismerünk, a kamatos kamattal megcímkézett kölcsön és a másik, ami nem köztudott, amit például az iszlám államok használnak, amikor előre megállapodnak, hogy a felvett pénzt mekkora felárral adják kölcsön. Eredetileg ezt alkalmazták Európában is, mivel a kamatot az Egyház és alapjában véve a keresztény közfelfogás is erkölcstelennek tartotta. Nem ok nélkül. Mi magunk is tudjuk, hiszen ha máskor nem is a 2008-as devizahitel válságkor, illetve utána a hazai nagyközönség is szembesült azzal, milyen álszent módon lehet tömegeket kifosztani ezzel a módszerrel. A forduló Európában akkor volt, amikor az uralkodók a növekvő hadseregek fenntartása miatt egyre több kölcsönhöz akartak jutni. Ezt azonban a kor legnagyobb hitelezői nem akarták nyakló nélkül megadni. Ezek a templomosok voltak. És az időpont 1307. A történetet ugyan arra hegyezték ki később, hogy a rend hatalmára volt féltékeny IV. Szép Fülöp francia király, de valójában a pénzükre utazott. Egy évvel korábban az országa zsidóságát is kifosztotta és menekülésre kényszerítette. Mindkét csoport felé jelentős adósságokat halmozott fel az uralkodó és érthető módon már nem tudott tőlük újabb kölcsönöket szerezni. Ezt számára és több európai uralkodó számára is a kamatokkal operáló viszont nagyobb kockázatot vállalni hajlandó uzsorás bankárok biztosították. Valójában nekik voltak útjukban a templomosok is. Innentől kezdve lett Európában uralkodó kölcsönforma a kamatos kamattal megterhelt kölcsön.
(Csak egy apró közbevetés a hazai habsburgisták felé: Ekkor emelkedik fel a semmiből a Habsburg család, akik annak ellenére, hogy súlyos genetikai torzulásokkal bírtak már kezdettől és szinte egész történetük során úsztak az adósságokban, mégis mindig kaptak valahogy kölcsönt. Csak épp ki kellett szolgálniuk a felemelkedő uzsoratőke akaratát. Lásd: Magyar Királyság 1525-26.)
Tehát immár hét évszázada emészti az európai közviszonyokat a hitelezés gyakorlata. Ez a társaság volt, aki felkarolta a reneszánsz művészeit és megindult az a gyakorlat, hogy mindig azokat patronálta, akik az Egyházat gyengítették, akik az egoizmust terjesztették, dicsőítették. Azokat a vallási irányzatokat, akik az erős központosított egyházszervezet lebontását hirdették. S ez mind a mai napig így van. Csak most eléri a végzet ezt a társaságot is. Ezért is ez a nagy futkosás.
A vezető nyugati országok teljes gazdasága hitelek hiteleinek hiteleire alapozódik. Valójában már nincs ember, aki meg tudná mondani, hol is van az eleje és hol van a vége a hiteleknek. Még egyszer: a hitel olyan pénz, ami igazából még nincs is, csak úgy csinálunk egyfajta közmegegyezéssel, mintha lenne. Valamikor ugyan valódi aranyat és ezüstöt adtak kölcsönként, de ma már erről szó sincs. A mai hitelek alapja a hiszékenység. Ezek fedezetlen ígérvények csupán. A bankok ugyanis a hiteleket, a hitelek várható törlesztéseit és a hitelfedezetekre kibocsátott hiteleket is beszámítják saját pénzügyi eredményeik közé. Ezek is gyarapítják a nyugati országok GDP-ét. Ugye milyen aranyos?
A probléma akkor keletkezett Nyugaton, amikor kihívták a sorsot maguk ellen és beleálltak a főleg termelőiparral és szerény mértékű adóssággal rendelkező feltörekvő ázsiai államokba. Mert az ilyen pénzügyi rendszer olyan, mint a kártyavár. Szép ugyan, de marha könnyű bedönteni, ha az ember tudja, hol kell kihúzni az első kártyalapot. Ez pedig a Bretton Woods-i rendszer. Ez 1971-ben már léket kapott, amikor a vietnámi vereség után Nixon felfüggesztette az aranyhoz való rögzítettségét a dollárnak (Nixon Shock). Ugyanekkor, azonban az 1973-as olajválsággal sikerült a nyugati államok dollártartalékait kisöpörnie az Egyesült Államoknak, amiben Henry Kissingernek döntő szerepe volt, mikor előrelátóan alkalmazta Mackinder-Haushofer-Spykman elgondolásait a Heartland-Rimland elmélet felhasználásával. Nyilván tisztában volt vele, hogy a korábbi Bretton Woods-i rendszer Nixon Shock révén összeomlott és ezt korrigálni kell, hogy ne rántsa magával az Egyesült Államokat és az egész nyugati világot. Ezért igyekezett – sikeresen – leválasztani Kínát a Szovjetunióról és egyúttal az arab olajsejkségek számára kedvezményekkel az amerikai szövetséget megszilárdítani. Mivel akkoriban ők adták a világ olajkereskedelmének nagyobb részét ez hosszú időre bebiztosította az ekkor létrejövő „petrodollár” helyzetét. Egyúttal lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok a világ többi részére terhelje saját adósságait a dolláron keresztül. Nos, ez szűnt meg az ukrajnai háborúval. Illetve a korábban már meginduló folyamat az ukrajnai háborúval gyorsult fel oly látványosan, hogy ma már a petrodollár utáni világról kell beszélnünk. Ez azért történhetett meg, mert a maga lehetőségeit súlyosan túlértékelő tengerentúli stratégák alapvető orosz és kínai érdekeket is lábbal tiportak. Úgy, hogy emögött már sejthető volt a Nyugat gyengülése. Amit Kissinger létrehozott a ’70-es években, Kína és a Szovjetunió eltávolodását, azt 2014-re Oroszország és Kína helyrehozta, mivel világossá vált mindkét nagy döntési központban, hogy a Nyugat nem tárgyalóképes fél. 2014 az ukrajnai Majdan puccs éve, amivel a Nyugat azt hitte, nagyot ütött Oroszországon, pedig csupán saját székének lábát kezdte el rúgdosni. Ez a lépés lehetett az utolsó csepp a pohárban. Ez hozta létre a Heartland Szövetséget vagy magyarul érthetően a Szárazföldi Hatalmak Szövetségét. Az ukrajnai háború pedig az asztalra borította a Nyugat összes sebezhető pontját, ami korábban csak sejthető volt. Nos, a hitelek is ilyenek.
Ugyanis a hitelek, mint említettük, feltételezésekre és az ezekre alapozott bizalomra épülnek. Az eladósodottság addig fenntartható, amíg meg van a bizalom abban, hogy a nagyadósok fizetni tudnak. Fizetni viszont csak úgy tudnak a Nyugat országai, ha kifosztják a világ többi országát, mint korábban. Ahogy a középkorban az uralkodók: felveszem a kölcsönt, hogy hadsereget béreljek, amivel aztán a meghódított ország aranyával és ezüstjével kifizetem az uzsorást és nekem is marad. Lásd: Habsburg Miksa 1490, spanyolok Amerika kifosztásával…stb.
Ezért a Nyugat legyőzésének a nyitja nem a katonai vereség rámérése volt, hanem a hitelek kártyavárának legalsó lapjainak kihúzása. Ehhez nagy önfegyelem szükségeltetik, hiszen úgy kellett végrehajtani, hogy a Nyugat erre ne jöjjön rá. És bejött. Mert a gőg és az önhittség ezt a stratégiai vakságot létrehozta. Ehhez járultak hozzá olyan figurák, mint Fukuyama is. Ma pedig még mindig ott tart a Nyugat, hogy azt hiszi vannak tartalékai, pedig nincsenek, csak hitelei. És a világ pénzét már nem dominálja a Nyugat és annak a pénzre alapozott háttérhatalmi szövetségei, oligarchái.
Az érdeklődők számára további hasznos forrás az US Debt Clock honlap, ahol nagyjából valós időben lehet követni a gazdasági, pénzügyi folyamatait az USA-nak, illetve a világnak. Ami ott van, arról további oldalakat lehet majd írni. De ezt később.
China’s newest military base
Egy cikk szerint, ahol egy aggódó angolszász írja le gondolatait, Kína Dél-Kelet Ázsiában és Közép-Ázsiában katonai bázisokat épít, illetve szándékozik építeni. Ez pedig valami hihetetlen dolog a világ történetében!
Burma (Mianmar), Thaiföld, Indonézia, Pakisztán, Srí Lanka, az Egyesült Arab Emírségek, Kenya, Egyenlítői-Guinea, Seychelle-szigetek, Tanzánia, Angola, Nigéria, Namíbia, Mozambik, Banglades, Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek és Tádzsikisztán azok a helyek és országok, ahol ez folyamatban van vagy várható, hogy folyamatban lesz. A cikk írója szerint ez egy veszélyes dolog, amire figyelnie kell az Egyesült Államoknak, mivel megtörténhet, hogy Kína katonailag is képes lesz a későbbiekben kereskedelmi és politikai érdekeit az adott térségekben megvédeni, megjeleníteni.
Ugye milyen döbbenetes? Az ember el sem hiszi! A rossz hír a nyugati elemzőknek az, hogy ehhez hozzá kell szokniuk. Keserves – tudom – de az az elképzelés, hogy az un. Nyugat valamiféle hitbizományként birtokolja a Világ stratégiai pontjait: hamis. Addig birtokolhatja, ameddig képességgel rendelkezik erre. Sem korábban, sem későbben. Ez mindig is így volt a világtörténelemben. Márpedig – ha nem tűnt volna fel – eltűnt a képesség. Nem megsemmisült, hanem eltűnt. Eltűnt az az erő, ami működtetni tudta a világméretű rendszert. Függetlenül attól, hogy az jó avagy nem a világ többi része számára.
A váza még meg van, de jól láthatóan nem képes érdemben beavatkozni még egy olyan erővel szemben sem, mint a huszik jelentette veszély a hajózás biztonságára. Hiába vannak ugyanis hajók, hiába vannak katonák (még), a képesség nem csupán ennyit jelent.
És ezt Izrael helyzete mutatja meg árulkodóan. Miért? Mert Izrael potenciálisan rendelkezik azzal a katonai képességgel, hogy akár hetek alatt eltörölhette volna a Gáza-i Hamasz „államot”. Azonban tényleges képességhez szükség lett volna a politikai képességre is. Ezt pedig nem birtokolta és ma sem birtokolja. Mert Izrael állama katonai képességeivel egy roppant kis területen létezik. Ez pedig nagyon erősen korlátozza a hadsereg működésébe bevonható saját (!) erőforrásokat. Egy ilyen helyzet azonban szükségessé teszi, hogy egy masszív külső támogatás meglétét. Izrael ezért ezer szállal kötődik és függ a Nyugattól, azon belül is az USA-tól és harmadsorban a Világ többi részétől is.
Ugyan jóval bonyolultabban, de ez a Nyugat helyzete is. Hiába ugyanis a hatalmas terület és a 900 milliós lakosság és elvileg a megfelelő nyersanyagellátottság (főként persze az USA-ban). A tényleges képességeket beárnyékolja az energiahordozók relatív hiánya, ami a Világméretű tevékenységhez szükséges többletre vonatkozik. Saját maga üzleti érdekből kiszervezte és leépítette a saját termelő képességeinek legjavát. Értve ezalatt a gépektől kezdve a szakembergárdán át egészen a logisztikai rendszerig. Továbbá a saját társadalmait is alkalmatlanná tette a fogyasztással és a gondolkodás átalakításával. Ezek visszaépítés pedig legkevesebb egy teljes nemzedéknyi időt igényelne még abban az esetben is, ha most azonnal nekikezdenének teljes társadalmi egyetértéssel. Ez utóbbi azonban jelenleg még éppen csak a távoli láthatár egy ködös lehetősége. Ami felett a cikk berzenkedik az elkerülhetetlen jövő árnya a Nyugat számára. A kérdés nem az, hogy bekövetkezik-e az őrségváltás, hanem az, hogy ezt milyen bölcsen tudja majd levezényelni a maga számára az a bizonyos Nyugat. Ebben viszont sajnos semmi jót sem várok.