EU tagság

Talán itt lenne az ideje, hogy elgondolkodjunk az EU tagságról.

(Eredetileg ez egy Facebook-os hozzászólásként indult, de olyan téma, ami megérdemli, hogy alaposabban is kifejtsem.)

 
 
Hiszen nyilvánvaló:
– Ha mi is beleugrunk a szakadékba, akkor az nagyobb – nagyságrendekkel nagyobb – veszteséget fog okozni, mint ha nem kapunk “támogatásokat” amit ez éven (2022 áprilisa) ténylegesen meg sem kaptunk, csak papíron léteznek)
– Jó lenne komolyan venni a régi latin mondást: Historia est magistra vitae; A történelem az élet tanítómestere. Bizony az és aki nem veszi figyelembe a múlt évezredeinek tapasztalatait, olyan lesz, mint az a hajós, aki elfelejti magával vinni a hajózási térképeket.
– Az “Európa gondolat” a 10. század szüleménye. A cluny-i reformok egyik aspektusa volt. Ez a bizonyos “Európa”, megszületésétől fogva a mi ellenségünkként viselkedett. Már rögtön Szent Istvánnal szemben is. 1030-ban a Német Római császár, II. Konrád támadta meg Magyarországot, mivel Szent István fia nőágon az 1024-ben örökös nélkül elhalt II. Henrik császár leszármazottja volt. Konrád viszont még nőágon sem. Mint tudjuk vereséget szenvedtek a németek és békét voltak kénytelenek kötni. Azonban ekkor hirtelen meghalt szent Imre herceg egy “vadkan-balesetben”. Ez a balesettípus később többször is megtörtént történelmünk folyamán, amikor az a németeknek az kívánatos volt… És innentől kezdve nemzedékről nemzedékre jelentkezett az ellentét.
– A német Drang nach Osten stratégiai felfogásból adódóan akár csak a lengyelek vagy a csehek, útban voltunk mi is. Ráadásul mi a Kárpát-medence uraiként egy másik szempontból is kellemetlen szereplői lettünk – amúgy mind a mai napig – a germán ( a Nyugat) történelemnek:  A Kárpát-medencében mi Atilla örököseiként jelentünk meg 900 körül. A hazai közvélemény döntő többsége nincs tisztában azzal, hogy a hazai krónikás hagyomány Atillától számítja a magyar (!) uralkodók sorát. Márpedig a germánok – később a németek – szintúgy Atilla után tartanak történelmi igényt a Kárpát-medencére, mivel Atilla halála után, fiait kijátszva a germán gepidák szerezték meg a területet. Ez ugyan nem a természetes “öröklés” módja, de a germán gondolkodásban vérrel szerzettnek számít és így “jogos”. A mi “jogunk” viszont természetes eredetű (és ezt valójában nem is merték tagadni a középkor folyamán, s később is csupán úgy, hogy kitaláltak nekünk egy hamis múltat (már a Habsburgok), amiből kimaradnak a hunok, s ezzel Atilla is), ezért is vagyunk szálka a németek szemében mind a mai napig. Ha ezt a történelem eme mélységi áramlatát nem ismerjük, a jelent sem érhetjük a maga teljes valójában.
– Szerintem, maga a “Drang nach Osten” (ami legelőször 1849-ben íratott le egy lengyel újságíró, Julian Klaczko által) is
– De ki is az a bizonyos “Nyugat”? Nos, nem más, mint az egykori germán vándor-rabló “törzsek” latinizált utódállamai. Németországtól Spanyolországig (ma spanyol, eredetileg viszont Vizigót vagy másképpen nyugati gót állam) Norvégiától le Itáliáig (ma Olaszország [1861-től] eredetileg keleti gót, később langobárd állam); a franciák pedig a frankok utódai államként.
– Ez a 10. századtól mindmáig nem változott. Az un. mag-államok ezek. Akik kilógnak ebből azok meg is nézhetik magukat. Görögországtól egészen Észtországig. Mi vagyunk számukra a “Feláldozhatók”. Aki nem hiszi lapozzon utána a Történelem Nagy Könyvében.
– Az a bizonyos “Európa”, amire a magyar értelmiség esküszik a 15. század vége óta, csak a Lajtáig tart. Ezt tessék tudomásul venni. Érzékletesen: Budáért nem hoztak áldozatot (1526-1541), Bécsért viszont akármennyit (1529, 1532, 1566, 1683). [Gyengébbek kedvéért: 1686-ban nem felszabadították Budát a nemzetközi csapatok, hanem elfoglalták. Oszmán fennhatóság alól átkerült Habsburg fennhatóság alá!] Hogy egy mai szólással éljek: Bécsért hajlandóak voltak az utolsó magyarig (vagy lengyelig) harcolni.
– Így 2014 óta Ukrajna egy Oroszország ellen létrehozott (megszerzett) proxy-állam. Másodsorban viszont jó ellenünk is és használják is ellenünk. Ez látszik az ukrán vezetés pökhendi, lekezelő nyilatkozataiból. Úgy viselkednek, mintha a főnökeink lennének, utasítgatnak, fegyelmező üziket küldenek. De ezek nem az ő üzeneteik, hanem a brüsszeliták üzenetei, amiket ezek a színészek közvetítenek. S ezt jó lesz komolyan venni, mert Brüsszellel ellentétben az ukránok alkalmaznak fegyvert is, szó szerint.
– Ma már a kevésbé tájékozottaknak is világos kell legyen: a szankciós politika nem Oroszország ellen van valójában. Senki sem lehet akkora fogyatékos a politikusok közül, hogy ezt ne lássa. Minden cselekedett – a politikában is – oda irányul, ahová a hatásvektor tart. Ha pedig a szankciók hatásának vektora az európai gazdaságot béklyózza, akkor ez is kell legyen az eredeti cél. Legfeljebb nem ismerjük a tényleges irányítókat, de a hatásokból felismerhetjük a valós szándékokat.
– Egy egyszerű kérdés így a végére: ha látjuk, hogy az a bizonyos Nyugat a germán eredetű Nyugat, akkor mi vajon germánok vagyunk? Ha pedig nem vagyunk germánok, lehetünk valaha is tagok egy germán klubban? Ez a válasz valamennyi stratégiai kérdésre az elmúlt ezer évből.
Jelzem, a Hunyadiak ismerték ezeket a válaszokat és mit ád Isten a legsikeresebb vezetőink voltak. 1490-ben a hazai értelmiség volt (ős-SZDSZ), akik letérítették a nemzetet a nemzeti királyság és ezzel a nemzeti stratégia útjáról. A következmények ismertek mindenki előtt.

Akkor Ukrajna

Ukrajna orosz inváziójának helyzete 2022. március 4-én.
Ukrajna 2022.03.04.

Ukrajnát lerohanta az orosz hadsereg. Ez egy tény. Ahogy az is tény, hogy erre minden alapot szolgáltattak az ukrán és a nyugati vezetők.

Hosszú út vezetett idáig, legalább nyolc éves. Valahogy nem hittük, hogy egyszer csak elszánják magukat az orosz vezetők és nem engedik tovább a nyugati nyomulást. Mert az nyilván való, hogy a Nyugat nyomult keletre, mind közelebb az orosz területek szívéhez. Ukrajna maga csak egy stróman volt. Egy csinált ország végvonaglása.

Viszont ez a történet szépen beleillik abba a sorba, ami 1990 óta zajlik, Európa keleti felének összetákolt államai bukássorozatának. Elbukott elébb a Szovjetunió, majd Csehszlovákia, majd Jugoszlávia. Ukrajna kicsit nehezebben bomlik fel, mivel nagyhatalmi érdek és az oroszok szándéka is az volt, hogy egyben maradjon – és legyen az övék. Most már látszik, hogy az egész nem lehet orosszá, hanem csak az a része, ahol valóban nagyobbrészt orosz lakosság él. A térkép világosan mutatja, merre irányulnak a hadműveletek. Azt kell mondjam, hogy egy nagyon alaposan átgondolt logika mentén építették fel a hadműveleti terveket. Messze nem csak a látszólagos tisztán katonai szempontok mentén, hanem a hadjárat utánra is gondolva.

A seregtestek épp csak karcolják a nagyobbrészt ukrán területeket. Szerintem nem is fognak jelentős területeket megszállni a nyugati részekből. Most két fő csapásirányt látok:

  • Az egyik  arra irányul, hogy bekerítsék és felszámolják az ukrán hadsereg javát alkotó csoportosulást, ami a szakadár köztársaságok határain települt az elmúlt években. Itt van a haditechnika java és a szélsőséges csoportosulások fegyveres erejének java is. Alighanem erre értette Putyin a nácitlanítást;
  • a másik az orosz ajkú és ezért nagyobbrészt oroszbarát területek megszállása és persze a főváros, Kijev blokkolása vagy elfoglalása (ha lehet).

Jótanácsok 1.

Tanácsok honfitársaimnak és a nemzetnek

 

Első tanács

   Kerüld a médiát, ahogy csak erődből telik!

A média, azaz a hírközlés nem érted van. Maga a szó közvetítést jelent. A görög μέσος, μέση, μέσον, középen levő, közbülső, középsőt jelent. Egyfajta közvetítő közeget értenek rajta, lényegében manapság a tömegtájékoztatást. Ez a szó is sokatmondó. Tömeg tájékoztatás. Tömegeket ér el, tömeges mennyiségű. Eredetileg újságlevélként jelent meg Angliában a 13. században. Ekkor még kéziratosan. Az első nyomtatott újságlevél Triesztben jelent meg 1475-ben és a krími Caffa városának oszmánok általi elfoglalását adta hírül.

Kezdettől a puszta hírüladás mellett a közvélemény befolyásolása is feladata volt az újságoknak. Ebben csak az volt eltérő, hogy ki befolyásolt. Ez mára hihetetlen mértékben erősödött fel. Elgondolhatjuk, hogy egy sok száz éve tartó folyamat, szakma mennyi és mekkora tapasztalatot tudott felhalmozni a tömegek befolyásolása területén? És itt meg kell állapítsuk, hogy mi magyarok épp akkor vesztettül el saját országunk irányítását, amikor ezek a technikák kiteljesedtek. 1526 és 1541 között lényegében véve összeomlott és felszámolódott a Magyarok Országa. Névleg ugyan meg lett tartva, azt a Habsburgok nem számolták fel, de a vezetést fentről lefelé, szívós következetességgel gyűrték maguk alá és fosztották meg a magyar népet a valós önrendelkezésétől. Ennek pedig hangsúlyos része volt a tájékoztatás uralása is. Ettől az időtől kezdve nem mi magunk írjuk a saját történelmünket. De az akkor megszülető sajtó sem a magyar nemzet érdekeit szolgálta. Így elvesztettük mind a nemzedékeken átívelő, mind a napi szintű tájékoztatás, hírközlés feletti ellenőrzésünket.

Az első több, mint másfél évszázad (1526-1699) alatt a folyamatos háborúk miatt annyira kivéreztünk, hogy már csak “beteg emberként”, könyöradományként tudtuk elszenvedni az oszmánok kiszorítását hazánk területéről. Ennek ára azonban az volt, hogy helyükre a Habsburg önkény lépett. Fel sem merült már Magyarország függetlensége. Erőtlenségünket mi sem jelzi jobban, hogy a sokat ígérő Rákóczi függetlenségi háború alatt nem tudtuk összeszedni minden erőnket. S ez után hosszú időre – egészen 1848-ig – alárendelődtünk az idegen hatalomnak. Sajnos, mivel értelmiségünk már Mátyás király alatt is végzetesen nyugatos lett, az alárendelődés eszméje nemzedékről nemzedékre mérgezte egyre jobban a közgondolkodást, nem is igen volt, aki megjelenítse a magyarok valódi függetlenségét. Akik a tájékoztatást működtették, mind elkötelezett nyugatosok voltak, akikben csupán az jelentett különbséget, hogy milyen mértékben függjünk a Nyugattól. Így kell mind a mai napig értelmezni a hazafiasságot is hazánk értelmiségijei között.

A sajtónkat, így a közgondolkodás alakítását az emberek gondolkodásának mikéntjét idegenek vagy idegenek befolyásolta magyarok uralták és uralják mind a mai napig. A dualizmus ideje alatt ez azzal romlott tovább, hogy a városi, főleg a fővárosi alsó és közép értelmiségből verbuválódó médiamunkások, írók, költők, újságírók magukba szívták a balos, liberalisztikus eszméket, amik mind a jakobinus szellemiségből eredeznek. Ez és a hagyományos nemesi uralkodó réteg súlyos helyzetfelismerési zavara, társadalmi léptékű tévedései oda vezettek, hogy 1918-ban, történelmünk egy igencsak kényes pontján a társadalom képtelen volt a védekezésre, a helyzetfelismerésre és a cselekvésre. 1918 őszének országvesztése, majd az ezt szentesítő Trianon-i békeparancs tovább rombolta a közgondolkodás egészségét. Ezután jött a II. VH pusztítása, majd az azt követő bolsevik terror, ami a maradék lehetőséget is elvette tőlünk saját dolgaink kibeszélésére.

Végül megérkezve a közeljövőhöz és a jelenhez azt látjuk, hogy az erőszakkal erőbe kerülő bolsevik, balos értelmiség 1990 után simán megtartotta uralkodó helyzetét a tömegtájékoztatásban. Erre rakódott rá az elmúlt harminc évben a beszivárgó, illetve itt kiképzett ál-liberális értelmiségrész, akik egyfajta neo-bolsevik eszme mentén vakon és süketen kiszolgálják az összeurópai, nyugati jakobinus diktatúrát. Ezek ugyanazokra az egyetemekre jártak, ugyanazon baráti körökbe tartoznak. Különféle alapok segítségével három évtizede utaztatják ki leendő értelmiségi embereket, hogy gondolkodásukat a megfelelő irányba tereljék. Még a köztük lévő hangos civakodások is arról szólnak valójában, hogy ki uralkodjon rajtunk?

Mindezeket látva mondom neked, honfitársam, magyar testvérem:

Ne higgy a médiának!

Bármerről is fúj a szél, nem a te érdekedet szolgálja. Ne nézd a híradókat. Ne fuss a megmondó emberek után. Nem tudod ellenőrizni valódi szándékaikat. Továbbá tudd, hogy azok az emberek mind anyagilag, mind előremenetelileg érdekeltek a te befolyásolásodban. Híradók, vitaműsorok, betelefonálós műsorok, de a show-műsorok, a filmek, a klippek, a valóság show-k – amik a legkevésbé sem spontánok, hanem patikamérlegen kiszámítottak – és bizony még a tehetségkutató műsorok is, mind-mind a te befolyásolásodra és tudatod irányítására vannak megtervezve és legyártva. Igen, jól olvasod: legyártva. Mert gyártják a híreket, nem szolgáltatják. Gyártják a “valóságot” nem bemutatják. Figyeljétek meg, s aki tud emlékezzen vissza, hogy amikortól megjelentek a valóság show-k és társaik, még az országos választások is egyfajta össznépi kiszavazó show szintjére züllöttek le.

S a legújabb fenyegetés rád nézve, barátom, az un. közösségi hálók megjelenése. Elébb úgy tűntek fel, mint ártatlan ismerősoldalak, ahol az emberek megoszthatják élményeiket ismerőseikkel. Nos, hol van ez már! Ezek egyfajta összetett, szoftveresen irányított és az AI – mesterséges intelligencia – segítségével modulált vélemény monitorozó és irányító felületek. Benézel a Facebookra és mit látsz? Az emberek egymást mocskolják, hol országos, hol helyi, hol akárcsak puszta személyes körben. S mindez itt épült fel a szemünk előtt! Ez az igazi emberhalászat. A Gonosz is halászik. Mivel ezek közös jellemzője, hogy csak rövid megnyilvánulások érvényesülnek, lehetetlen valóságosan kibeszélni egy fontos dolgot. Egy-két mondatban csak vagdalkozni lehet. A felhasználók – azaz ti – belekerültek egy örvénybe, egy körhintába, ami egyre jobban lehúz mindenkit. Süllyedtek egyre lejjebb és lejjebb. Mert amint részt veszel a sárdobálásban, magad is bűnrészes leszel. És mivel vádol a lelkiismereted, lassanként belesüppedsz a jó előre előkészített mocsárba.

Mulatságos és szomorú is látni, hogy az un. értelmiségiek, még a hazafiasok is magától a Facétól, Twittertől, a Google-tól stb. remélik a “megértést” és a megoldást. Mintha Petőfi, Ferenc Józsefhez írt volna egy alázatos feliratot, hogy lesz szíves a magyaroknak megadni a szabadságát, mert az így igazságos. Ezek magáncégek, valószínűleg háttérhatalmi bekötöttségekkel. Ezektől távol kell tartanunk magunkat, nem hozzájuk dörgölőzni.

Ezért hát a tanács: Kerüld a médiát, minden alakjában. Ismereteidet ismerősöktől, valós, általad is ellenőrizhető és ellenőrzött forrásokból szerezd! Ez nagyon fontos. Te használd a közösségi felületeket, ne azok használjanak téged trójai falónak. Ahogy a számítástechnikában vannak trójai vírusok, úgy működnek ezek a közösségi hálók is. Csak ott az egyes számítógépek felett veszik át az uralmat a kártevő programok, itt meg te magad leszel a hamis hírek továbbítója. Te leszel, akit használnak. Ugye nem valami jó gondolat? Pedig részt veszel a hangulatkeltésben, ami nem a te érdekedben van kitalálva. Fűrészeled az ágat a többiekkel együtt, magunk alatt.

További tanács ehhez: Soha ne írj le semmit meggondolás nélkül! Soha!
Pont az érzelmekre hatnak. Az indulatot igyekeznek felkelteni, feltüzelni benned is. Mert, aki indulatos, nem gondolkozik. S ha már egyszer megbánt valakit, nem tudja visszaszívni. Mert – s ez egy újabb fontos dolog: legtöbbször nem is ismered azt, akinek nekirontasz a neten. Így azt hiheted, hogy ez rád nem háramlik vissza. Pedig visszatér hozzád az indulat. Az eldobott sárlabdacs végül a te ábrázatodon fog loccsanni. Ezt csak azért csinálják, hogy részekre darálják a társadalmakat. Mint egy edényben forralt víz. Ami egyszer csak felrobban. S szétveti magát az edényt is. És ez itt a lényeg: Az edényzet felrobbantása. Mert az edény, az a társadalom, amiben élsz. Az van a célkeresztben, s persze benne te is.

 

Ez volt az első tanács.

Október hatodika

Bármelyik év október hatodikája 1849 óta.

Lássuk először a Habsburgok által kivégzettek neveit:

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen – Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly

Ezek a nevek örök, égő vádként tornyosulnak a magyar történelmet vérbe borító, álnok Habsburgok fölé. Ők jelképezik a nemzet öntudatát és önbecsülését a kitartóan jelen levő megalkuvással, pártütéssel, árulással szemben. Mert az önállóságnak nincsen alternatívája. A Habsburgok pedig épp ezt akarták ekkor is a víz alá nyomni. S mivel nem sikerült, vérgőzös hangulatba kerültek.

Akkorra már rég idejétmúlttá lett ez a fából-vaskarika ország, Ausztria. Mint döglődő bölény csapkodott maga körül, mert majdnem sikerült a pokolba küldeni ezt a Szörnyet. Bizony, ha nincsenek az oroszok, a nagyképű Haynau a bukott vezérek padján végzi. De mivel megsegítették tévedésből, kicsinyes bosszúhadjáratba kezdett a Szörny. Azóta sem kértek bocsánatot, még ennyire sem tellett a habitusból.

Ezen a napon is tisztán látszik mennyit ér és mit is jelent a Nyugat? Hogy mik is valójában azok az “európai értékek”… Semmi más, mint árulás, ököljog, rablás és rombolás. Ezt világították meg a hősök életükkel, döntéseikkel, halálukkal.