Írás, szerkesztés közben – mintegy pihenőképpen – néztem meg ezt az alig 22 perces videót Máté Tóth-tól (másként Az energiajogász) … és milyen jól tettem!
Ezen rövid idő alatt elképesztően tömören, az összes fontos csomópontját elővéve mutatja be Kína valódi természetét. Erről már részleteiben én is értekeztem, de ilyen rendezetten itt lehet megtalálni.
Az a vágyálom kergetés, amit a nyugati elemzők és hazai társaik művelnek olyan igazi elmúlás feelinget ad ki. És ezt nem tudják megemészteni azok, akik az elmúlt 200-250 évben a világ többi részének életerején élősködtek.
Ide kívánkozik, hogy egy régi meglátásomat (legalább két évtizedes) ismét felhozzam:
A világ történelmi folyamában a Nyugat felemelkedése, uralma és most a bukása nem számottevő idő. Valójában egy mellékvágány, ami végül zsákutcának bizonyult. A magukat egy történelmi léptékkel mérve rövidke időre mindenhatónak hívő kicsiny országocskák valójában, globális léptékkel mérve inkább csak az egykori görög városállamok mérettartományát idézik. Így természetes folyamat volt, hogy az ideiglenes virágzást egy gyors bukás követi.
Miért? Mert nincs meg hozzá a kellő méret. Mennyiség és minőség egyszerre szükséges egy Világbirodalomhoz. Gondoljuk meg, hogy olyan nyúlfarknyi országocska, mint például Hollandia mekkora gyarmat „birodalomra” tett szert. Igaz mindössze három nemzedéknyi időre. Hollandia akkora, mint egy nagyobb kínai város.
S, ha folytatjuk a történelmi mintát, akkor, ha a Nyugat eredeti országocskáit a hellén városállamokkal hozzuk párhuzamba, akkor az egyetlen területileg is jelentős képződménye a Nyugatnak: az USA, illetve az angolszász országok. Az Öt Nővér. Ez pedig a makedón Nagy Sándor birodalmát idézi, illetve annak gyors kimúlása után a diadohkosz államokat. A történelem misztériuma, hogy azok is öten voltak.
– Kasszandrosz Makedóniában
– Lüszimakhosz Thrákiában
– Antigonosz (a későbbi Antigonidák) Kis-Ázsiában és Levantéban
Ptolemaiosz (a későbbi Ptolemaidák) Egyiptomban és
– Szeleukosz (a későbbi Szeleukidák) Perzsia és Mezopotámia területén.
Mellettük pedig megmaradtak a görög városállamok is, mint Spárta és Athén stb. Ez utóbbiak, mint a kontinentális Nyugat lecsúszó államai.
A sikert is úgy érték el a makedónok és a diadokhoszok, hogy elszívták a többi hellén városállam cselekvőképes népességét. Ahogy a felemelkedő Amerika elszívta Európa népességének mobilis részét.
A diadokhoszok országai nem voltak hosszú életűek. 301 az ipszoszi csata után Kr. e. 30-ban Julius Caesar elfoglalja az utolsót is, Egyiptomot.
Csak szólok: 1776+270= 2046. Csak mert szeretjük emlegetni 2050-et, mint Kína demográfiai „összeomlását”… Kinek van ideje, kinek nincs.
De visszatérve, Kínára a videóból is megérthetjük, hogy amit itt nálunk is csodálkozva néznek és Kína „felemelkedéseként” kezelnek, valójában Kína csak visszaszerzi korábbi pozícióit a történelem nyikhajaitól. Ez így egy egészen más nézőpont ugye?
A Nyugat felemelkedése a 15. század végén kezdődik, de akkor még csak partvidéki erődöket foglalnak el és komolyabb területi eredményeket csak az amerikai indiánok ellen tudnak felmutatni, akik valahol a bronzkorban megragadtak. Valódi „birodalmakat” csupán a 18. század második felétől kezdenek kiépíteni a britek Indiában. De ott is a Brit Kelet-Indiai Társaság révén nagymértékben a helyi viszályokat kihasználva. Azok a gyarmatbirodalmak, amiket mi térképekről ismerünk és amiket mutogatni szoktak, nos azok valójában a 19. század vége felé születnek meg. Igen, ez már nálunk az Osztrák-Magyar Monarchia, a Dualizmus érett korszaka. Afrika legnagyobb részének területi felosztása az 1870-es években indul meg, de csak a század vége felé teljesedik ki. Ugyanakkor e területek „felszabadulása” zömmel az 1960-as években végbe megy. Tehát területi értelemben az általunk közkeletűleg ismert gyarmatbirodalmak mindössze nyolc évtizedig léteznek.
Ha ezt tudjuk és még egy fontos tényt figyelembe veszünk megérthetjük mi a Nyugat igazi problémája hegemóniájának elvesztésével.
Ez pedig az a tény – s ezért hoztam ide a gyarmatosítást -, hogy a Nyugat kisállamai fejlődésüket biztosítani mindig is csak külső erőforrások bevonásával tudták. Ez utóbbi kifejezés eufemisztikus elbeszélése annak, hogy fosztogatással. Ezt eredetileg egymás ellen gyakorolták, majd a szentföldi háborúk alatt a Levantével és Bizánccal kapcsolatban. Végül jöttek a kalandozások a tengereken.
S elérkeztünk a mához az elsődleges és másodlagos kolonizáció után. 1990 után – jó ha tudjuk – Közép-Európa is egyfajta kolonizációs tevékenység révén rendelődött alá a helyi elitek hathatós kollaborációjával. Ez volt azonban az utolsó lehetőség, amit meg tudtak valósítani. Ezért is reagáltak olyan frusztráltan Magyarország önállósodási irányára. Ez ugyanis a lényeg.
Ebből következik ugyanis, hogy gyarmataik elvesztésével, most pedig pénzügyi jövedelemszivattyúik elvesztésével megfosztódnak a Nyugat társadalmi létalapjuktól. Mert – és itt jön a méretprobléma – túl kicsik ahhoz, hogy megfelelő belső erőket tudjanak mozgósítani. szemben Kínával, mint azt a videóban is láthatjuk. És szemben Oroszországgal és szemben Indiával. Mennyiség és minőség egyszerre szükséges.
És még egy dolog, amire a videóban kitér szerencsére Máté Tóth: ez pedig az idő, azaz a múlt fontossága.
Kína állami léte 2500 év. Műveltsége pedig mintegy 5000 éves. India állami léte bonyolultabb, mert a mostani államnak nincs évezredes múltja, de az első kompakt állam Indiában is 2300 évvel ezelőtt jön létre a Maurja Birodalom révén. Műveltsége azonban 5-7000 éves.
Ehhez képest a Nyugat kicsiny germán királyságai egy kamasz korával rendelkeznek. A Nyugat ugyanis a germán törzsi területek utódállamait jelenti. Ami nem az, az nem a Nyugat.
Márpedig az Idő, az Tapasztalat. A kínaiaknak így van 5 évezrednyi tapasztalata, az indiaiaknak is legalább annyi. Birodalmi tapasztalat. Ehhez térnek vissza.
A Nyugat pedig kipréselte magából, amit tudott, de el is fogyott a szufla. Itt egyszerűen elfogyott az út a lábuk alól.
Ez a feljegyzés csoport a különféle hírekre, cikkekre, írásokra avagy videókra, podcastokra adott elsődleges meglátásaimat hívatott összegyűjteni.
Ilyen jellegű írásaim eddig is voltak, de csak, mint bejegyzés szerepeltek itt az oldalamon vagy egyszerűen Facebookos megosztáshoz fűzött gondolatként születtek. Úgy gondolom célszerű lenne egy ilyen helyen összegyűjteni ezeket, hogy az olvasók számára megmaradjon a későbbiekre is.
Természetesen több téma is szerepel az érdeklődési körömben, ezért magukat a reakciókat az alpontok között fogom rendszerezni. Ez a rendszerezés folyamatosan bővülő lesz, ahogy érkeznek a különféle témájú anyagok.