Választások után

2018. április 15.
Pár gondolatot rögzítsünk a mostani választások tanulságaként.
Először is a tényeket vegyük sorra. Nagy arányban mentek el az emberek szavazni, mintegy 70%-unk. Ez nagy alapot ad a győzteseknek. A választás előtt az un. Ellenzék bele lovalta magát abba a tévesnek bizonyult hitbe, hogy ekkora részvételnél biztos győzni fognak. A kormányzó erők viszont visszafogott reményekkel vágtak neki a választás utolsó néhány hetének, mivel a Hódmezővásárhelyen történt választási bukta erre intette őket. A kormányzó pártok egy, határozott gondolatra vetítették a kampányt – a migráció kérdésére és a magyar önazonosságra –, addig az ellenzék csak téblábolt a pályán és elkeseredett képviselői castingba merült. Ráadásul a legjellemzőbb vezetők – Gyurcsány, Szél, Vona – tételesen is kifejtették, hogy az ő győzelmük esetén káosz lesz hónapokig. Ez volt az „üzenetük” a választók felé. Vagyis a semmi. Addig a kormány pártok azt üzenték: megvédünk titeket, ahogy eddig is megvédtünk. Illetve folytatjuk a családtámogatásokat.
A választást a kormányzat nyerte meg, nem véletlenül. A semmihez és a káoszhoz képest határozottan jobbnak tűnt a rend és a további fejlődés ígérete. Azt látjuk ugyanakkor, hogy az ellenzéki szavazók nem tudnak beletörődni a vereségbe. Teszik ezt azért, mert saját pártjaik felültették őket a körhintára, amikor biztos győzelmet szuggeráltak nekik. Pedig a közvéleménykutatások világosan előre jelezték a végső eredményt. Egyedül a Fidesz-KDNP kétharmada volt kérdéses. Ezeket a kutatásokat egészen biztosan megkapták az ellenzéki vezetők is, s ennek ellenében hitegették választóikat. A következmény ezért ez a feneketlen csalódottság, hiszen sok ellenzéki szavazó képzeletben már el is gondolta miként fog bosszút állni a fideszes embereken saját lúzer voltáért. Ezt ígérték nekik a vezetőik. Bosszút a sikertelenségeikért. Ez volt az igazi „program”.
De gyorsan kitalálták a csalás-legendát. Mert hogy is lehet, hogy ők tévedtek volna? Hogy is lehetne, hogy át lettek verve, ráadásul ennyire könnyen és átlátszóan? Az nem lehet! Csak is csalás lehetett!
Ezzel szemben az a helyzet, hogy csupán a képzeletükben létezik a csalás-mese. Hiszen ne feledjük a legtöbb szavazókörben ott voltak a pártok képviselői. Ez több ezer embert jelent. Mégis miként lehetett volna ezt a sok megfigyelőt megtéveszteni? Főleg alig néhány óra alatt. Mert ugye a csalás-mese hírdetői azt állítják, hogy alig két-három óra alatt bonyolították le ezt a több száz ezres csalást. Továbbá legalább 500.000 szavazólapot, illetve 2×500.000 lapot kellett volna kicserélni úgy, hogy az ne szúrjon szemet. Mégis hogyan? Amellett most ellenőrzik a jegyzőkönyveket is és bizony sehol a jele a csalásnak. De nem csupán én állítom ezt, hanem szinte valamennyi ellenzéki médium és számos vezetőjük jelentette ki, hogy nem volt csalás. De számít ez? A csalódott embereknél egyáltalán nem, hiszen erre a vakságra lettek felkészítve. Mennek, mint bányaló a szemellenzővel és pörgetik a „csalás volt” mantrát. És itt jön a következő hitványság, mikor a helyzettel tisztában lévő vezetők oda állnak a most tüncizők mellé. (?) Oda állnak, miközben tudják, hogy egy hazugság.
Tanulságok.
Az ellenzék vezetői és a szavazóik is azt hitték, hogy a választási logika egy egyszerű összeadás kérdése. Összeadjuk a nem-Fidesz pártokat és akkor minden frankó, mert többen szavaznak – így összesen – rájuk. Csak az a baj, hogy a szavazókat nem lehet összeadni. Az un. ellenzék négy nagyobb csoportból áll. A jobbikosok, a szocik, a DK-sok és a liberálisok. Ezek a kategóriák nem éppen átjárhatóak, nem ugyanúgy gondolkodó és vélekedő embereket jelent. Nem lehet összeadni őket. Épp ebből következett az a felismerés, hogy Fidesz-vereség esetén több hónapnyi káosz lett volna. Aztán persze egy új választás esetén 4/5-ös Fidesz-győzelem. Mert még a most otthon maradottak is elmentek volna és a Fideszre szavaznak, noha nem fideszes szavazók. Mivel az emberek többsége nem szereti a káoszt. Amit viszont az ellenzék ügyesen beígért és meg is valósított volna. Alighanem ez lett volna az egyetlen betartott választási ígéret részükről.
Az ellenzéknek nem volt semmiféle mondanivalója a közemberek számára. Csak maszatoltak minden fontos kérdésben. Az oktatás-egészségügy nagyon primitív kettőse, meg a fideszesek lopnak érve volt a tarsolyban. Programnak eléggé vékony. Azt hitték ezek szerint a „stratégák”, hogy az emberek nem járnak kórházakban és rendelőintézetekben. Azt is hitték, hogy nem látogatnak iskolákat, nem járnak vásárolni – és ezért nem látják a hosszú tömött sorokat a kasszáknál, megrakott kosarakkal –, nem látják az eltűnő munkanélküliséget, a munkásokra vadászó kisebb-nagyobb cégeket, és lehetne sorolni, hogy miket nem vettek figyelembe. Pedig a szavazók számára figyelmeztető jel lehetett volna – ha már a kutatásokat nem figyelték –, amikor Weber gyűlölet magiszter, egyszer csak faképnél hagyta az LMP-t. Ez világos jele volt, hogy esélytelen az egész bagázs. Továbbá azt is feltételezték, hogy az emberek már elfelejtették mit műveltek, mikor kormányoztak.
De vegyük most az egyik légarcpirítóbb dolgot, amit mostanában hangoztatnak, a vidékiek gyalázását. Azt persze a kampány alatt is megszokhattuk, hogy az ellenzékiek lebirkáztak mindenkit, aki nem hozsannázott szedett-vedett pártjaiknak. Aztán ott van a gyilkosságokkal való fenyegetőzés, a trollkodás. Miközben demokráciáról habognak, folyton a diktatúra jellemzőit produkálják. Most is az utcán akarnak kormányt váltani, noha azt a választásokon illik. Aki nem ott tenné, az nem demokrata, hanem egyszerűen csak egy jakobinus fölforgató, a rend és a társadalom ellensége. A mások gyalázása abban is megnyilvánul, hogy gyakorlatilag lehülyézik a nem rájuk szavazókat. Ez különösen a tekintetben érdekes, hogy milyen könnyen át lehetett verni ezt a sok okos embert. A saját vezetőik mindenesetre átdobták a palánkon az okosokat. Ebből is látszik, hogy tele vannak ésszel.
Megújulás az ellenzéki oldalon csak akkor lehetne, ha képesek lennének szellemi tőkét összegereblyézni. Ehhez azonban némi alázatra lenne szükség, no meg józanságra. Ez viszont hiánycikk arrafelé. Így marad a vádaskodás, a mást választók hülyézése. Ennyi a békaperspektíva jelenleg azon a fertályon.
Viszont a Fidesz számára is volt tanulsága a választásnak és a mellékjelenségeknek. Szerintem meglátták, hogy a dzsentri urizálást, ami itt-ott felütötte a fejét el kell hagyniuk. A képviselőktől a jövőben elvárás lesz a választókörzeti jelenlét. Meg kell erősíteniük a középvezetőket, értve ezalatt a megtisztulást is, ahol arra szükség van.
Így aztán a következő, 2022-es választásokon is az esélytelenek nyugalmával indulhatnak majd az un. ellenzékiek.